2006-ban és 2010-ben ölt Raton (magyarul egér), a fél tonnás bika. Két néző esett áldozatul a megvadult állatnak a karrierje folyamán, további ötöt megsebesített. Vasárnap reggel Raton utoljára lépett színre, Valenciában, 1500 néző előtt. A 11 éves bika 2004-ben kezdte pályafutását, tegnap pedig méltósággal és győztesen vonult vissza.

„Az én generációm úgy nőtt fel, hogy a bika a gonosz, és a körülötte az emberek a jók” – meséli Antonio Moreno, a CACMA állatok jogaiért harcoló egyesület elnöke, aki 35 éves korában fordult el a hagyománytól, és azóta mindent bevet, hogy se Ratonnak, se más jószágnak ne kelljen többet arénába vonulnia.

Az ügyet 180 ezer katalán aláírása segítette, a petíciót még 2009-ben nyújtották be, épp száz évvel az első spanyol bikaviadal elleni tüntetés után – írja az Independent. A katalánoknál ugyanis nem csupán a torreádorok ünnepének van tradíciója, hanem a cirkuszi vérontás ellenzésének is. 2004-re a felmérések szerint a kelet-spanyol régió lakosainak 80 százaléka már nem tűrte a bikák módszeres leölésének gyakorlatát, tegnapig pedig már csak két aréna létezett, abból is csupán az El Monumental működött folyamatosan.

A vasárnapi utolsó viadal is ezen a helyszínen zajlott, 18 ezren voltak rá kíváncsiak. "Szabadság, szabadság!" felkiáltással adták meg a végső döfést a bikáknak a híres matadorok, Jose Tomas, Juan Mora és Serafín Marín.

"Fáj, hogy vége van, szomorú vagyok. Elvették a múltamat és a jövőm egy részét. Megtiltják, hogy gyakoroljam a hivatásomat" – nyilatkozta Serafín. Az utolsó bikaviadal nézői között ott voltak a spanyol tradíció szenvedélyes hívei, akik tiltakoztak a tilalom ellen: "Az arénát bezárni olyan, mintha kihajítanánk a kukába egy Picassót".

A stadion előtt összegyűltek az állatvédők is. "Ez egy apró győzelem, de engem nem vigasztal. A bikák, amelyek itt nem haltak meg, majd elpusztulnak Franciaországban vagy az Ibériai-félsziget egyéb területein" – vélik azok, akik nem elégszenek meg a katalán tilalommal.

Ám nem csupán a bikaviadal vitatott, hanem a mérföldkőnek tekintett törvény is, mely sokak szerint kevésbé szól az állatok védelméről, mint inkább a katalán függetlenségi törekvésekről. „Képzeljük el, mi történt volna, ha a bikaviadalt Katalán bikaünnepségnek hívták volna” – szólnak a kétkedők. Sokáig ugyanis úgy vélték a kelet-spanyolok, hogy náluk nincs évszázados hagyománya az ember-bika harcnak, és amúgy is sokkal felvilágosultabbak, mint a többi spanyol tartomány. Erre a különállásra azonban rácáfolt a történelem, miután kiderült, hogy Barcelonában már 1387-ben tartottak viadalt. Ettől függetlenül a katalánok büszke ellenzői a „barbár” tradíciónak.

Hogy az ellenzés inkább fricska, mint valós meggyőződés? Sokan így vélik, és azzal támasztják alá feltevésüket, hogy más, bikákhoz kötődő, ugyancsak nem egészen humánus ünnepek "élnek és virulnak" Katalóniában, a földiket nem zavarja, ha a bikák szarvára gyertyákat vagy tűzijátékot erősítenek, majd kiengedik a jószágokat az utcára.

A kettős mérce szemet szúrt a többi spanyolnak is. Valenciában és Madridban a tilalom hatására mozgalmak indultak, hogy a bikaviadalt a kulturális örökség részeként ismerjék el a törvényhozók, így náluk esélytelen lenne, hogy az állatvédők véget vessenek a nemesnek mondott vérontásnak, mely előtt nemcsak Pablo Picasso és Ernest Hemingway tisztelgett, hanem Madonna is, mikor 1994-ben a Take a Bow című dalának klipjét Emilio Munoz matadorral forgatta.