A panelházakból álló lakótelep, amelyet Václav Havel egykori csehszlovák elnök egy alkalommal csak "nyúlketrecnek" nevezett, ma több mint 105 ezer embernek ad otthont. 

A szocreál építészet egyik "gyöngyszemének" kezdetei az 1960-as évekbe nyúlnak vissza. Az urbanizáció erősödő következményeinek hatására már akkor megszületett a terv az egykori, mintegy 15 ezer lakosú Ligetfalu "átrendezéséről", amely eredetileg mintegy 1800 hektáros terület beépítésével számolt.

Pozsony vezetése 1968-ban nemzetközi versenyt írt ki, ez még egy 60 ezres város megépítéséről szólt. A kiírásnak rendkívüli nemzetközi visszhangja volt, majdnem 700 érdeklődő kérte ki a pályázati feltételeket, majd később 28 ország több mint 300 vállalata indult a versenypályázaton. A szűkebb válogatásba végül 5 projekt jutott, ezekből kettő csehszlovákiai műhelyekben, egy-egy pedig Japánban, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztriában készült el. A ligetfaluit az ország legmodernebb lakótelepének szánták, de az 1968-as megszállást követő változások és a pénz hiánya miatt az építkezés végül mégsem a versenyben szereplő projektek valamelyike, hanem a pozsonyi főépítész és munkatársai által kidolgozott tervek alapján kezdődött meg.

Az aktualizált elképzelések korabeli források szerint ekkor már egy 150 ezer lakos befogadására alkalmas lakótelepről szóltak. Az első kapavágás 1973 áprilisában történt meg. Az ezt követő években az egykori Ligetfalu eredeti épületeinek 99 százalékát lebontották és csaknem 30 négyzetkilométernyi területet rendeztek át. Az első újonnan épült panelházakba 1977-ben költözhettek be új lakóik, ám az építkezés a hetvenes és a nyolcvanas években is tovább folytatódott. 1985-re az egykoron 1800 házzal rendelkező Ligetfalu helyén már egy 4-12 emeletes házakból álló, 34 ezer lakást számláló "paneldzsungel" terült el. Ma a Duna jobb partján lévő petrzalkai lakótelepen több mint negyvenezer lakás található.

A petrzalkai lakótelep építésével több jelentős, a közlekedési infrastruktúrát érintő beruházás is összefüggött. Ezek közül talán a legjelentősebb, amely tulajdonképpen előfutára volt a lakótelep megépítésének, a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának (Most SNP) megépítése volt. A turisták és a fiatalabb generációk képviselői által a híd tetején található kávéházra utalva csak "ufóhídként" emlegetett építmény 1972-re készült el, építésekor Pozsony óvárosának jelentős részét, több történelmi épületet, köztük a zsinagógát is lebontották. A lakótelep építésével összefüggésben leggyakrabban emlegetett másik jelentő infrastrukturális beruházás a pozsonyi metró megépítése. Ennek kivitelezéséről 1974-ben született döntés, ám az építését csak nyolcvanas évek közepén kezdték meg. Később az építkezést leállították, ismét újrakezdték, majd megint leállították, azóta sem készült el.

Bár a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtizedben Pozsonyban az újonnan épült lakások tervezői szakítottak az 1989 előtti rendszer hagyományaival, de a legtöbb új ház továbbra is lakótelepek formájában épül. Pozsony lakosságának jelenleg több mint 80 százaléka lakik lakótelepi lakásban.