A régészek szerint az épületet 556-ban, az északi Csin dinasztia uralkodása alatt, a buddhizmus virágkorában emelték. A szentély a Shanhszi tartomány székhelye, Tajjüen melletti hegyek közt megbúvó Tungcö-templomcsoport része.

Bár 1117-ben háborús pusztítások áldozatául esett, a templom sok, jó állapotban fennmaradt szobrot rejtett. Falfülkéit Buddha-szobrok díszítették, egyikük húsz méternél is magasabb. Az eltelt évszázadok alatt felismerhetetlenné vált, de néhány feltárt maradványból következtetni lehet eredeti külsejére.

A templomból egy 2,6 méteres, a Tang dinasztia idején (618-907) készített falfestmény is előkerült, melynek értékét a régészek szerint az adja, hogy a régió legrégibb hasonló jellegű műalkotása lehet – közölték a kínai társadalomtudományok akadémiájának régészeti intézetétől.