A légkör sztratoszférának nevezett felsőbb rétegében a korábban véltnél sokkal több a radioaktív részecske – olvasható a Nature Communications tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.

Az 1950-es és 1960-as évek atomfegyver-kísérletei és a SNAP-9a amerikai atommeghajtású műhold 1964-es balesete nagy mennyiségű radioaktív anyagot juttatott a sztratoszférába – írták a kutatók. Mégis abból indultak ki, hogy a légkörnek ebben a 15-50 kilométer magasságban található rétegében ma már csak elhanyagolható mennyiség fordul elő a sugárzó részecskékből.

Ezt cáfolta most a svájci lakosságvédelmi szövetségi hivatal (BABS) Jose Corcho Alvarado vezette kutatócsoportja. A tudósok azokat a levegőmintákat értékelték, amelyeket a svájci légierő repülői gyűjtöttek össze 1970 óta a légkör felsőbb rétegeiből.

Eredményeik azt bizonyították, hogy a plutónium és a cézium a korábban véltnél sokkal tovább marad a sztratoszférában: 2,5-5 év helyett akár évtizedekig, sőt évszázadokig is. A légkör földfelszínnel határos rétegéből, a troposzférából ellenben a vízcseppek gyorsan a talajba mossák őket.

A radioaktív részecskék azonban nem veszélyeztetik az egészséget: a sztratoszférában előforduló mennyiségük sokkal kevesebb, mint amennyit a talaj közelében az 1960-as és 1970-es években mértek – hangsúlyozta Alvarado. Az alsó légréteg és a sztratoszféra között, mintegy 15 kilométer magasságban található átmeneti réteg, a tropopauza általában hatékonyan zárja le útjukat a legalsó légréteg felé.

Nagy erejű vulkánkitörések azonban átszakíthatják ezt az átmeneti réteget, és egészen a sztratoszféra magasságáig lövellhetik fel a hamut. A kutatók most felfedezték, hogy így a radioaktív részecskék behatolhatnak az alsó légrétegbe.

Az adatok azt mutatták, az izlandi Eyjafjallajökull tűzhányó 2010-es kitörésekor hirtelen a korábbinál sokkal több plutónium került az alsó légrétegbe. Mivel ez egyértelműen a korábbi atomkísérletekből eredt, csak a sztratoszférából szállhatott alá.

A tűzhányó hamuja valahogyan összekapcsolódott a radioaktív részecskékkel, és lehozhatta őket a legalsó légrétegbe. Azonban még így sincs belőlük olyan sok, hogy az embert vagy környezetét veszélyeztetnék – magyarázta Alvarado. Érdekesek lehetnek a radioaktív részecskék az atmoszféra és a klíma kutatói számára is. A kutatás bebizonyította, hogy a részecskék igen tartósak, ezért a légköri szállítási folyamatok vizsgálatának hasznos eszközei lehetnek – fogalmazott a kutatás vezetője.