A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója, amely méretének köszönhetően befolyásolta a többi bolygó kialakulását is. Hogy megértsék, pontosan hogyan történt mindez, a Kaliforniai Műszaki Intézet és a Michigani Egyetem asztrofizikusai megpróbálták modellezni a bolygó fiatal éveit, és meglepő következtetésre jutottak.

Konstantin Batygin és Fred Adams, a vizsgálat két vezetője szerint ahhoz, hogy meg lehessen érteni a Jupiter eredetét, a holdjait kell megvizsgálni. Nem elsősorban a Galilei-holdakat – amelyek a leginkább ismertek –, hanem az Amaltheát és a Thébát, amelyek még az Iónál is közelebb keringenek a bolygóhoz.

A Jupiter legtöbb holdjáról úgy vélik, hogy befogott aszteroidák lehetnek, ám azok jóval távolabb keringenek a bolygótól, mint a fent említett kettő. A belső holdak a tudomány jelenlegi állása szerint a planéta eredeti holdjainak tekinthetők, pályájuk pedig 0,36 és 1,09 fokkal dőlt meg a Jupiter egyenlítői síkjához képest.

Batygin és Adams úgy vélik, hogy ezek a szögek az Io gravitációs hatásának eredményei, ami lehetővé teszi számukra, hogy kiszámolják, milyen pályán mozoghatott az Io, amikor a köd és por, amiből a bolygó és a holdak kialakultak, eloszlott. Ennek a pályának az ismerete azonban azt is lehetővé teszi, hogy kiszámítsák a Jupiter méretét ugyanabban az időszakban.

A Nature Astronomy tudományos folyóiratban közzétett publikáció szerint a számítások azt mutatják, hogy 3,8 millió évvel a kialakulása után a Jupiter sugara a jelenlegi 2,0-2,56-szorosa lehetett, a kettő közül pedig inkább az előbbi érték a reális. Ez azt jelenti, hogy a térfogata körülbelül nyolcszorosa lehetett a mainak, így több mint 10 ezer Föld férhetett volna bele a jelenlegi 1300 helyett, ha a Föld akkor létezett volna.

Ennek köszönhetően a mágneses mezeje is erősebb lehetett, nagyjából 50-szeri a maihoz képest.

„Megdöbbentő, hogy még 4,5 milliárd év után is elegendő nyom maradt ahhoz, hogy rekonstruálhassuk a Jupiter fizikai állapotát a keletkezése hajnalán” – idézte Adams megjegyzését az IFLScience.

A szakemberek megjegyezték: a vizsgálatban nem vették figyelembe a két legbelső holdat, az Adraszteát és a Metiszt, mivel ezek egy korai hold maradványai lehetnek, amit a Jupiter gravitációja tépett szét. Mivel azonban az Amalthea és a Théba később alakult ki, ezek talán kevésbé megbízható eredményt adnak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.