szerző:
ISSN
Tetszett a cikk?

Novemberben ünnepli századik születésnapját Claude Lévi-Strauss, a XX. századi antropológia óriása. Ez alkalomból a Cicero magazinnak adott interjút. A mitologikus gondolkodás visszaszorulásáról és a kultúrák közötti dialógus nehézségeiről beszél. Meg az élet értelméről, miszerint az életnek semmilyen értelme nincs.

Az agg tudós – mint a Cicero interjújából kiderül, amit a Valóság szeptemberi száma magyarul is közöl – leginkább történésznek tekinti magát, miközben látszatra az általa létrehozott strukturális megközelítés (a strukturalizmus) éppen hogy szembeszáll az egyeduralomra törő diakron világszemlélettel, különösen a kultúra, az emberi történelem evolúciós megközelítésével. Lévy-Strauss titulálhatná magát antropológusnak, nyelvésznek, szociológusnak vagy éppen filozófusnak is. Furcsa körülmény, hogy azt sem tudni pontosan, mikor tölti be a 100. életévét. Míg a Cicero november 8-áról, addig a legtöbb forrás 28-áról ír.

Lévy-Strauss vezéreszméje, hogy a primitív/vad/archaikus/természeti gondolkodás nem is áll olyan távol a modern nyugatitól, legalábbis nincs akkora szakadék a kettő közt, mint azt korábban gondolták: „A mítoszokkal foglalkozván érlelődött meg bennem a felismerés, hogy a szellemi minták: az eszmék, a magatartások és a szokások a fejlődés bármely fokán világos rokonságot mutatnak egymással.” Éppen ezért nincs szakadék a tudomány és a vallás között sem. 

Úgy véli, miközben a természettudományok ma már nem veszik igénybe a mitikus magyarázatokat, addig a történelem „többé-kevésbé olyan helyi értékkel rendelkezik, mint a mítosz az archaikus társadalmakban.” Interjúja gyújtópontjában a titok áll. Szerinte a vallás lényege is ez, hiszen a különféle kultúrák istennek nevezték el azt a titkot. Az ember ugyanis környezetéről igen keveset tud, ezért állandó „hiányérzettel küzd, megkísérli [hát] ezt a negatív realitást pozitívvá változtatni, hogy aztán végül istennek nevezze el. Ez az aktus intellektuális és érzelmi megbékélést hoz magával.”

Lévy-Strausst idős kora sem tette hívővé, ennek ellenére gyakran jobban érzi köztük magát, mint „hitetlen” racionalisták társaságában: „A hívőknek van érzékük a titkok iránt. Ők valami pozitívat látnak bennük, én valami negatívat.”

Foucault, Lacan, Lévy-Strauss és Barthes egy 1967-es karikatúrán. Racionalista vademberek között

A Szomorú trópusok írója a „legmélyebb szomorúsággal” fájlalja a hiedelmek, szokások, irodalmi és művészi kifejezésformák sokoldalúságának pusztulását, de bízik abban, hogy némelyikük a nyugati monokultúra és a globális technicizálódás ellenére is valamilyen formában fennmarad. Ehhez képest úgy látja, hogy a korunkra jellemző „pszeudo-filozófia”, amely az elektronikus média és az internet termelte információk túltengéséhez vezetett, csak a kutatásnak hasznos, de a kultúrák közti valódi dialógusnak ártalmas. 

Az elmúlásra készülő öregember is megszólal a beszélgetésben. „Bevallom, az a gondolat, hogy semmivé válok, bár egyáltalán nincs ínyemre, mégsem nyugtalanít. […] Arról meg vagyok győződve, hogy az életnek nincs semmilyen értelme, hogy semminek nincs semmilyen értelme.”

Biztos nem nagyobb bölcsesség, mint a Megáll az idő kocsmajelentében elhangzó szentencia: „Mindenkinek igaza van. Még a szar is le van szarva.” A beszédhelyzet és a beszélő személye azonban megemeli a szavakat. Ahogy hihettünk a kevertet kortyolgató Őze Lajosnak, úgy elgondolkodtatóak a semmibe készülő Lévy-Strauss szavai is. 

(Valóság, 2008/9)

Sorkövető

„Négerek az állatkertben!” Kiállítás a Néprajziban

Strucctojás húsvéti nyuszi díszítéssel, Bakonyban készült indiándíszek, egy magyar parasztcsalád kapakészlete, pigmeusnak nézett csimpánz, csimpánznak nézett pigmeus, ürgét főző cigányok, háromfejű istenek, kétarcú magzat, kutyahúsfogyasztás Kínában és Svájcban. Egzotikumok egy pesti kiállításról, amely nagyon is hétköznapi fenoménnal foglalkozik: a kultúrával.

ISSN Shake

„Akkora épp farkad, mint orrod”

Ma is virul az a balhiedelem, hogy egyes testrészekből következtethetünk a férfiak hímtagjának, illetve a nők vulvájának nagyságára és alakjára. A néphit gyökerei, naná, hogy az ókorba nyúlnak vissza.

Sorkövető

Színes halál, látszatos halál, álhalál, tetszhalál

Meglehet, már a halottvirrasztásnak, a siratásnak is az volt a szerepe, hogy megfigyeljék az elhunytat, vagy hogy felverjék „mély álmából”. A tetszhaláltól és az élve eltemetéstől való félelem azonban csak a XIX. században sarkallta ésszerű válaszokra az államot és az orvoslást. Ha nincs ez a fóbia, nem lennének mentőszolgálatok, nem volna hamvasztás vagy halottkém, végső soron az életről és a halálról is kevesebbet tudnánk.

Sorkövető

Íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos!

Permanens botrányok, késelések, verekedések, az első egyenes tévéadásban elmondott kültelki trágárságok, bálványait teli szájjal csulázó közönség, felséggyalázás, drog, pia, gyors szex, tépett ruhák, biztosítótűk, művészieskedés és proli vircsaft. Nem csak ez volt a punk. Frivolitások és hitvallások Johnny Rotten, a Sex Pistols énekese saját előadásában.

Sorkövető Sorkövető

Jancsó: „a szar másnap robbant”

Mi volt ’68 előzménye? Franciaországban biztosan ’67 és az újhullámos film. Rendezők és világosítók vállvetve küzdöttek a barikádokon. Miért is? Volt, aki új filmnyelvet, mozipravdát akart, akadt, aki csak az amikat akarta kiszorítani, ingyenessé tenni a mozizást, meg államosítani a gyártást.

Lehet, hogy egyszer majd ebből a kristályból teremtik újra az embert?

Lehet, hogy egyszer majd ebből a kristályból teremtik újra az embert?

2024 legjobb találmányai: kistermelőket segítő MI, metánevő mikrobák és a drón, ami önállóan trágyázza a földeket

2024 legjobb találmányai: kistermelőket segítő MI, metánevő mikrobák és a drón, ami önállóan trágyázza a földeket

Felkérték a Máltai Szeretetszolgálat új elnökét

Felkérték a Máltai Szeretetszolgálat új elnökét

Itt vannak a tranzisztorok, amelyek fittyet hánynak a Moore-törvényre

Itt vannak a tranzisztorok, amelyek fittyet hánynak a Moore-törvényre