Nem nagyon volt ennél fontosabb sorozata mostanában magyar csapatnak. A januári Európa-bajnokság nem sikerült rosszul, igaz, sokkal jobban sem, mint reméltük – már a szerbiai torna előtt azon a véleményen volt a többség, hogy a csúcsformát áprilisra kell időzíteni.

AP

Már a tavalyi vb-n eldőlt (7. hely), hogy csapatunk selejtezőtornán kvalifikálhatja magát Londonra, az Eb-n tulajdonképpen csak a beosztásunk konkretizálódott. Egyöntetű vélemény volt januárban, hogy kerülhettünk volna sokkal rosszabb csoportba is: a rendező Svédország ugyan favorit – de mivel két csapat jut tovább, a másik rivális kérdése a lényeges pont.

Macedóniát kaptuk, akik az Eb-n saját magukhoz mérten kiemelkedően teljesítettek az ötödik hellyel, mégse neveznénk őket verhetetlen ellenfélnek. Van világklasszisuk – a Veszprémből jól ismert Kiril Lazarov – és a délszlávokra jellemző harci szellem, szívósság se könnyíti meg ellenük egy ki-ki meccsen az ellenfél dolgát, de ha azt nézzük, hogy a másik két csoportban a spanyol, lengyel, szerb hármas, illetve Horvátország és Izland szerepel, nem panaszkodhatunk.

Ehhez képest semmi mást nem hallunk, csak panaszt - és teljesen érthetően. Ami rossz megtörténhet egy minimálisra szabott felkészülés során, megtörtént. A válogatott két lekötött edzőmeccséből az egyiket visszamondta az ellenfél – a helyette sebtében szervezett kétkapuzás első percében pedig elvesztette csapatkapitányát a gárda. Ilyés Ferenc bokatörésében az egyetlen – reméljük, utólag boldogan idézhető – momentum, hogy az átlövő az olimpián már ott lehet a társakkal az orvosi diagnózis szerint. Ha valamikor, most tehát abszolút nem üres szólam, hogy érte (is) játszanak a társak.

MTI / EPA

Meg kicsit az egész sportágért, hiszen a női válogatott már tavaly elesett,  férfi kézilabdában meg ez a félév az Eb-szerepléssel együtt is inkább a problémákról szólt, Veszprémtől Szegedig. És akkor még az egyetlen férfi vízilabda válogatott mellől hiányzó összes londoni csapatunkról, a látványsportok számunkra üres tablójáról nem beszéltünk - természetesen nem megvonva az esélyt a női pólósoktól.

És ha még ez sem lenne elég, nyilván mindenkinek hint egy kis sót a lelki sebeibe (ha vannak) a hír, miszerint Nagy László, a magyar kézilabda legfényesebb csillaga spanyol lapinformációk szerint úton van a londoni részvételé felé – Spanyolország színeiben. Hogy ez is „sokk-e” a magyaroknak, nem kérdeztük Mocsai Lajostól, mert a hirtelen pánikreakciók sorozatává vált felkészülés végén nem láttuk értelmét ezt is firtatni. De hogy valamilyen dacot kiválthat a hír a társakból, azt el tudjuk képzelni. Akkor is, ha Nagy Laci döntését mindenki máshogy ítéli meg. Mi a magunk részéről sok sikert kívánunk neki, bárhogy döntsön is.

Stiller Ákos

Mocsainak egyébként sem sok ideje maradt a „lelkizéssel” foglalkozni, annál komolyabb a szakmai feladvány, amit Ilyés kiesése jelent. „Nyilván meg kell oldani szakmailag, az a gond, hogy igazából akkor tudod megoldani, ha van azonos értékű cseréd helyette” – mondja a szövetségi kapitány, aki nem is titkolja, hogy rá is kihat a váratlan baleset.

„Katzirz Dávid, Schuch Timuzsin jöhet szóba Ilyés Feri helyén, Timuzsin szintén elég kemény ütést kapott azon a meccsen, ő sem teljes értékű” – ragozza a szakmai problémákat Mocsai. És ha nem lenne elég a magunk baja, ellenfelünket nézve is rögtön látszik, miért nagy baj, ami Ilyéssel történt. „A bal oldali hármas védőnk volt Feri, egy robosztus, masszív ember a falban – pont ott, ahol a macedónok legjobbja, Lazarov érkezik. Nagyon nagy kihívás ez a helyzet mindannyiunknak, a játékosoknak, a stábnak is. Nincs más lehetőség, motivációban, lelkesedésben kell még feljebb lépnünk.”

Ebben persze az első meccsen ránk váró macedónoknál se lesz hiány: az Eb-sikeren felbuzdulva már az olimpián látják magukat, Mocsai azt mondja, tízezres délszláv kolónia él Göteborgban, a  semleges pálya is nekik lesz inkább hazai. Az említett ex-veszprémi Lazarov a románok elleni edzőmeccs után ostorozva buzdította társait, de Mocsai Lajos szerint ezzel nem érdemes foglalkoznunk – ahogyan azzal sem, hogy a hírek szerint a játékvezetőket is igyekeznek előre nyomás alá helyezni a macedónok.

Stiller Ákos

„Ez sportdiplomáciai harc, hatalmas tétért, de nem szabad, hogy elvonja a figyelmünket. Sokkos állapotban volt a csapat a történtek után, ebből próbálunk felállni – közösen kell koncentrálnunk, együtt kell lennünk, különben nem fog sikerülni” – összegez a kapitány.

Eredetileg se gondolta senki, hogy ingyen adják a londoni repülőjegyet – és még mindig mennyivel közelebb vannak hozzá a fiúk, mint a tavaly elbukó női csapat -, de most már szinte biztos, hogy hősiesen kell érte harcolni.

A svédek Mocsai Lajos szerint favoritok, úgyhogy bár lépésről lépésre tervezünk, ki lehet mondani, az első meccs a legfontosabb. Ami akár jó is lehet: válogatottunk sokszor bizonyította, hogy bármilyen csapat ellen szívvel és önfeláldozással tud játszani. Olyankor pedig a „szakmai” dolgok is jobban mennek.

Mától tehát nagyon kell szurkolnunk, azért is, hogy Ilyés Ferencet is láthassuk a londoni olimpián játszani.