Hollandia-Dánia

Minden azt súgta, hogy narancsszínű siker születik a B-csoport első meccsén, a statisztikák, a nemzetközi respekt, a világranglistán elfoglalt hely, minden...

Úgy is indult a meccs, a hollandok elevenek voltak, a hetedik percig volt két kis helyzetük, akkor meg egy nagy: a friss csapatkapitány, Van Persie hét méterről hibázott. Robben labdáját célozta mellé, pedig az indítás szenzációs volt. Folyamatos volt a holland nyomás, de hideg volt a dán vér, ahelyett, hogy pánikba estek volna Morten Olsen tanítványai, inkább visszatámadtak. Mondjuk így is kaphattak volna egyet, Robben életében először nem volt önző, passzolt az ötösön, hát ma lehet, hogy nem kellett volna megváltozni.
Már csak azért sem, mert a félidő derekán Michael Krohn-Dehli szétcselezte Willems lábait, majd bebőrözte a hollandok kapusát.

Ez megfogta a narancsokat, kellett negyed óra, míg helyrerázódtak, addig meg jobbak voltak a dánok.

A félidő vége megint a hollandoké, Robben először szétrúgta a kapufát tizenhat méterről, aztán kábé ugyanonnan fölé suhintott. Andersen még fogott egy ziccert szünet előtt, ekkor Van Persie nem rúgott gólt éppen.

Nem változott a fordulás után az ügy, holland helyzetek jöttek, holland helyzetek mentek, Andersen dán kapus pedig elkezdte megformázni a saját szobrát, amit majd akkor kap, ha hazamegy Lengyelországból. Mindent megfogott. Pedig az utolsó húsz percben öt csatárral játszott Hollandia, pályán volt már Huntelaar és Kuyt is.

A szerencse sem volt ma narancssárga, tiszta büntetőt nem vett észre öt játékvezető egyszerre, pedig Jacobsen kézilabdára váltott egy hosszú pillanatra, a saját tizenhatosán belül.
Hát így esett, hogy a kígyó elesett, mondaná az egyszerű poéta. Fortuna meg mindig is a kicsiket szerette, ma a dán kapu felső lécén foglalt helyet. Nem mintha ez bárkit érdekelne két nap múlva már, csak az számít, ki győzött.
Ma Dánia.

Németország - Portugália

Nagy taktikai csata folyt a pályán.Kiegyenlített erők küzdelme zajlott.Jól felkészültek egymásból a csapatok.A mezőnyben rengeteget dolgoztak a játékosok.Fejben nagyon nagy volt a feszültség. Ilyeneket tudnék írni, de nem teszem, miért lennék udvarias újságíró?

Nagyon rossz meccset játszott egymással Németország éa Portugália válogatottja, és nem menti fel őket az sem, hogy tényleg nehéz csoport az övék, ami megkövetel egy kis óvatosságot.

Jó, de nem ennyit. Senki nem kockáztatott semmit, a németek nem hagyták, hogy Ronaldo teret kapjon, a portugálok védekeztek szervezetten, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy valamilyen német ember helyzetbe kerül ezen a napon.

Mindent elmond a meccsről, hogy az első félidő legszebb momentuma Pepe nevéhez fűződik, felső lécre csavart gyönyörűen, tizenegy méterről, onnan a gólvonalra, majd a nagyvilágba pattant a labda. Pepe, nem Pelé, jól olvasták. Ő egy jobbhátvéd.

A második félidő sem volt sokkal jobb, amíg egy focistának kevésbé látsszó fiatalember gólt fejelt a semmiből, hát persze, hogy Gomez. Ezzel vezettek a németek, gyanítható volt, hogy immár örökre, bár a végét megnyomták a portugálok. Ronaldon látszott, hogy jó futballista, csak most nem hagyják, hogy az legyen.

A legnagyobb esemény az volt a gólon kívül, hogy José Mourinho is ellátogatott a stadionba, tisztára mint egy osztályfőnök, hiszen mindkét csapatban van játékosa. Mellesleg többet mutatta őt a közvetítő kamera, mint a focistákat.

Legyünk nagyvonalúak, biztos lesz ennél jobb is mindkét tizenegy, és addig kódoljuk az oroszok tegnapi játékát. Az foci volt, ez a meccs meg labdarúgó mérkőzés.

Minden elfogult szurkolótól elnézést kérek, ők lehet, hogy végig izgultak. Semlegesként nehéz másfél óra volt.