Reméljük, hogy ma sok ember ült le a televíziók elé, olyanok is, akik eddig nem néztek focit, mert akkor ezek után fognak. Az első félidő is nagyon jó volt, mindkét csapat tökéletesen záró védelemmel, erős középpályás sorral, és életveszélyes csatárokkal rendelkezik, de vigyáztak még, olyan volt, mint egy robbanás előtti vibrálás.

AP / Gregorio Borgia

A spanyoloknál Fabregas és Iniesta mozgatta a szálakat, Xavi ezen az estén nem volt elég éles, vagy csak nem hagyták a kiválóan védekező olaszok. A Squadra Azurra legjobbja Cassano volt, Balotelli is igyekezett, harcolt, ütközött, de nem keveredett helyzetbe.Ja, és Pirlo, aki olyan karmester, akivel öröm zenélni. Úgy értem, focizni.

A félidő eleje, és a legvége spanyol nyomás alatt sűrűsödött, de nem izgultak az olaszok, inkább többen védekeztek egyszerre. A félidő nagy részében azonban partiban volt a két csapat, Cassano tényleg permanens életveszély, minden lépése fenyegető volt a spanyolok számára. Sokat futottak a focisták, meglepetésre az olaszok kicsit többet, bár a passzok száma meg a spanyoloknál volt, csaknem duplája a kékek passzainak. Nagyjából következtethetünk a két válogatott stílusára is, de minőségbeli tanulságokat nem lehet levonni az adatokból: egyenlő volt a küzdelem.

AP / Gero Breloer

A második félidő aztán a legkényesebb ízlésű fociszurkolókat is "megcsinálta". Az amúgy sem lassú iram duplájára nőtt, mindkét csapat győzelemre játszott. Balotelli hatalmas helyzetet rontott, bejött a helyére Di Natale, aki pár perc múlva már büntetett is. Pirlonak is kijár a hozsanna, mert hibátlan passzt adott a cserecsatárnak, Casillas nem tudott segíteni.

Drámai volt a helyzet, mert ha a spanyolok hirtelen nem reagáltak volna, akkor az olaszok bekkelhettek volna. Volna. Mert jött a válasz, az amúgy is nagyon jól játszó Fabregas Da Silva lesgyanús (gyanús, nem volt az!) passzát átlőtte Buffonon. Két perc volt a két gól között, vagy annyi sem.

Ezután elszabadult a meccs, győzni akart mindenki. Torres tehetett volna a legtöbbet azért, hogy a spanyol siker jöjjön el, de olyan volt, mintha a padon hagyta volna az önbizalmát, totojázott, rosszul célzott, önzőzött. Mindezt három gólhelyzetben.

AP / Gregorio Borgia

Igaz, Di Natale is duplázhatott volna, nem Casillason múlt, hogy nem így lett.

Muszáj szólnunk Kassai Viktor és kollégái működéséről is. Egyszerűen világszínvonalú volt a játékvezetés, egy sárgát elnézett Kassai az elején, de aztán semmi hiba. Pedig gyors meccs volt, annyi lesgyanús átadással, hogy csak na. Kassai és kollégái hiba nélkül dirigáltak, minden les stimmelt, előnyszabály volt, ha kellett, és villant a lap, mielőtt durvulásba fordult volna a meccs.

Így hát fociünnepbe fordult. Szívesen lettem volna ezen az estén olasz vagy spanyol szurkoló. Várjuk a folytatást, reméljük ennél már nem lesz rosszabb, és akkor nagyszerű Eb lesz.

Dalmát dáridó (Írország - Horvátország  1 - 3  (1 - 2))

Ha nem esünk abba a hibába, hogy a nap első, egyben az Eb eddigi legjobb meccséhez hasonlítjuk ezt itt, akkor végül is a "közepes színvonalú, de nagy iramú" jelző nem túlzás.

Több szempontból szerencsétlen este lett ebből a maiból a Giovanni Trapattoni mester vezette írek számára. Hajtottak végig tisztességgel, de a horvátok precízebbek, hatékonyabbak és nem utolsó sorban szerencsésebbek voltak. És nagyon hamar betaláltak. Konkrétan a harmadik percben, Mario Mandzukic révén, aki tíz méterről fejelt kapura egy jobbról jövő, nem túl erős beadást. A fejes sem volt erős, de pont a bal kapufa mellé ment, épphogy befért. Given nem érte el, első látásra még hibáztathatnánk is érte, de szerintem egyszerűen nem látta. Tele volt minden focistával előtte.

Az írek próbáltak reagálni a maguk módján és az negyed óra múlva sikerült is, egy pontrúgás után, fejesből, pont úgy, ahogy az Britanniában szokás.Sean StLedger a gól gazdája, egyszerűen elnyomta védőjét a labda elől, és bebólintotta négy méterről, mindezt teljesen szabályosan, mint egy bulldózer.

Ezután a horvátok rájöttek, hogy győzni akarnak, konkrétan Perisic, akinek bombáját Given blokkolta. A küzdelem jellege domborodni látszott (ez az a fázis, amikor nem annyira jó a meccs), a rakkolást Ward törte meg, de ennek nem örült, sem ő, sem Írország. Lecsúszott egy passz, saját kapu előtt, s ez ilyen szinten megbosszulja magát. A végrehajtó Jelavic volt, hét méterről, Given nem tehetett semmit sem.

A második félidő eleje ismét Given rémálma: gólt fejelt magának a veterán kapus. A kapufától kapta a gólpasszt, az előkészítő Mandzukic feje, csak most még egy kicsit messzebbről, mint az első góljánál. Ritka peches gól volt, nem érdemelték meg az írek.

Trapattoni mester megpróbált belenyúlni a meccsbe, cserélt, egyszerre kettőt is, de nem változott a mérkőzés képe. Támadtak a zöldek, próbálták átnyomni a támadásokat a horvát nemzettesten, de az ellenállt. Keane földre döntéséért mindamellett tizenegyest kellett volna adni, Schildenfeld volt a tettes, de megúszta.

Sejteni lehetett, hogy ez így marad, nem mintha az írek feladták volna, de valahogy nem volt benne a játékukban a bravúr. Vereségükkel a Trapattoni csapat tagjai messze kerültek a továbbjutástól, úgy tűnik, csoportjukban mindenki jóval erősebb. A horvátok ellenben vezetik a csoportot, de nagyon fel kell kötniük a kötnivalót, ha azt akarják, hogy ez így maradjon a második csoportkör meccsei után.