Elhatároztuk, hogy a francba a knédlivel! Ma a tét súlyának megfelelő étket veszünk magunkhoz. A „Kandúr” közönsége megszeppent tisztelettel figyelte Jupa kocsmárost, amint asztalunkra rakta a vörösborban pácolt vaddisznó húst.

AP / Jon Super

Egon Bondy a nagy hőség miatt már korábban félmeztelenre vetkőzött, most egy ruhaszalvétát kötött a nyaka köré, és villáját a kappanba szúrta: „Ma este nem ismerhetünk irgalmat! A költészetnek néha forradalmian kegyetlennek kell lennie. Robespierre után szabadon: Lengyelországnak meg kell halnia, hogy Csehország élhessen! Tizenegy jakobinust akarok látni a pályán, az kurva fix! Saint Just és Robespierre kell nekünk. Dantonnak nincs helye a csapatunkban. A költészetet fel kell áldoznunk a forradalomért! A permanens forradalomban hiszek uraim, ami a nyolc közé repít minket!”

Lent az udvaron Pepin befeküdt a koporsóba, és azonnal nyakalni kezdte a sört. Ő is hitt a permanens forradalomban, de minden eshetőségre felkészült: ha a forradalom elmarad, Csehország kiesik, akkor a szabadság az aranyló plzeni nedűbe menekül. „Uraim, én csak annyit szeretnék mondani, hogy már döntetlennel is…”, de Bamba temetkezési vállalkozó nem tudta befejezni a mondatot, mert Egon Bondy üvölteni kezdett. „Miféle döntetlen! Nincs döntetlen! Minden fekete-fehér! Vagy-vagy! Nincs szükségünk társutasokra, finomkodó széplelkekre! Ütközetbe megyünk, és ott meghalunk a győzelemért!”

AP / Petr David Josek

„Ha a védelem erősen áll a talpán, akkor egyszer betalálunk, és az végzetes lesz a lengyeleknek.” Hurych törzsszurkoló felemelkedett a székéről, és a kocsma közönsége elismerően bólogatott a szakértelem eme tiszta megnyilvánulásának, de Egon Bondy visszanyomta a székére Hurych urat.„A metafizika ideje lejárt! Ma este színről-színre látunk majd. És ott, a harcmezőn, tizenegy avantgarde jakobinus adja elő a 21. század legvadabb happeningjét: megerőszakoljuk a lengyelek kapuját!”

Mi csak ültünk, ettük a vaddisznó vörösborban pácolt húsát, és a megerőszakolt lengyel kapura gondoltunk. Képzelt kegyetlenségünk fájdalmas gyümölcsére: a továbbjutásra.

Egon Bondy elemében volt: „A hippik korszaka lejárt! A továbbjutás nem egy kurva, akitől egy ingyen menetet kérhetnénk! Mi a művészetünkkel fizetünk neki! Ha kell feláldozzuk érte. Ha kell, akkor művészet nélkül, de meghódítjuk, és ha nem tudjuk meghódítani, akkor erővel bevesszük!”

Mi Krivelková asszonyra gondoltunk, a mi Krivelkovánkra, akit művészettel, és néha mással, de sokan meghódítottak. Pepin a koporsóban a Marseilles-t kezdte énekelni, és kis asztaltársaságunk lassan átalakult a Konvent Forradalmi Bizottmányává. Tudtuk, ha ma csapataink nem nyernek, akkor nem kegyelmezhetünk nekik, de mi sem várhatunk majd kegyelmet senkitől. Legfeljebb Krivelková asszonytól.

AP / Jon Super

Az udvaron a koporsó, bent a győzelem várt ránk, és a 90 perc. A többi csak teória.