Kettőt, úgy (is) értem. 

Mind Hollandiához, mind Portugáliához, sőt, hozzám is méltatlan volt (hiszen labdarúgásilag életem két meghatározó országáról van szó) az a rettenetes meccs pár évvel ezelőtt, amelyen majdnem az összes pályára lépett játékos kapott valamilyen színű lapot a bírótól. Az eredményre nem is emlékszem, csak a döbbenetre: két, hagyományosan a támadófutballt képviselő fél esett egymásnak, érthetetlen volt és szomorú.

Most megint kiélezett a helyzet (nyilván akkor is az volt), annyira eszeveszett a csoport felállása, hogy nyerni kell. Plusz a régi sérelem. Hollandok ők és portugálok, nem olaszok, hogy siralmas, bármilyen játékkal, döcögve, unalmasan, döntetlenecskékkel valahogy MINDIG továbbjussanak. Itt két, szinte mindig jó erőkből álló válogatottról van szó, a végső sikerig többnyire nem jutnak el, de ez más kérdés, egyelőre még csak a továbbjutásnál tartunk.

Ha Cristiano Ronaldo ma estig kiheveri a szakértő magyar sajtó támadásait, nem lehet probléma. Nem kis teher ez, de talán sikerül.

Az angyalarcú Pepe szerintem tovább javul, komoly esély mutatkozott arra, hogy ebben a fázisban már el lesz ltiltva, de nem. Sőt. Eddig egy kapufánál és egy gólnál tart, igaz, kapott is róla gólt a csapat. Tulajdonképpen nem is egyet.

A legújabbkori portugál történelmet alapvető mértékben meghatározó híres Szegfűs forradalmat sajátos stílusban bonyolították le 1974-ben Lisszabionban. A felek állítólag megbeszélték, mikor indul a támadás. Az ostrom. A fegyveres akció. Indult, de olyan nagyon azért mégse. Bizonyos források szerint összesen négy halálos áldozattal járt az eseménysorozat, és elképzelhető, hogy ebben szívrohamok vagy eltévedt golyók is benne voltak. Balesetek történhettek, hiszen szigorúan semleges területre irányították a lövéseket (mint C.R. eddig), a tisztesség kedvéért pár ablakot betörtek, ne mondhassák fanyalgók, hogy ez nem is forradalom. Komoly ellenállásról szó sem volt. Elég lazán sikerült megszabadulni a diktatúrától. (Néhány történész egyszerű katonai puccsról beszél, de terjedelmi korlátok, valamint történtelmi tanulmányaim hiányosságai miatt ebbe most nem megyek bele)

A lényeg, hogy hasonlóan könnyű sikert várok ma, még ablaktörés sem kell hozzá, elég lesz egyetlen lövés, meg mondjuk egy fejes, ezzel ki is alakul a 2-0-ás végeredmény. Sajnálni fogom a hollandokat, de nem nagyon. Vitatkoznak, széthúznak, nem megy nekik, rossz periódusban vannak. Nem szimpatikusak. Jobb ilyenkor csendben hazamenni; jó ideje sejthető, hogy baj lesz, de eddig csak jelek érkeznek. Ma zuhannak bele mélyen. A gödörbe.

A szegfű a vértelen hatalomátvétel jelképe volt a forradalomban: így volt ez szép, humánus, szelíd. Vértelen, sérülésmentes, sima.

Sima. Simao Sabrosa, tényleg, emlékszik még rá valaki? Igazi árokbetemető! A Sportingban lett híres, a Benficában meg jó. Jelenleg Törökországban szélsősködik. Viszont - most nézem -, öt évvel a forradalom után született, ráadásul nincs is a keretben, tehát sehogy nem jön ide. Nem probléma, nem neki kell gólt lőni. Itt van Ronaldo.