ESTERHÁZY MÁRTON JEGYZETEI

Én pont az ilyen meccseket szeretem, mint ez az angol-szlovén volt. Mikor egyik (vagy mindkettő) csapatnak nyernie kell, ugyanakkor nincsen se hosszabbítás, se tizenegyesek. Ez egy dinamikus, energikus angol együttes volt, amely végig küzdött és akart, de egyben fel is szabadult a nagy nyomás alól, ami alatt a hazai média tartotta. Fabio Capello együttese teljesen megérdemelten nyert, lehetett volna abból az egy gólból kettő vagy akár három is. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a szlovénokról sem, le a kalappal előttük, izgalmassá és nyílttá tették a mérkőzést. Defoe csapatba állítás nagyon jó ötlet volt, szerintem a gyprsasága miatt jóval hatékonyabb Rooney mellett, mint például Heskey. Egyben érzhetően le is vette a terhet csatártársa válláról. A másik meccset illetően nagyon örülök az Egyesült Államok továbbjutásának, mert ha belegondolunk, a két meg nem adott szabályos góljuk miatt elúszhatott volna a továbbjutás. Ez pedig a legnagyobb és legsúlyosabb bírói tévedés lett volna a labdarúgó-világbajnokságok történetében.

Bátran kezdtek a szlovénok, és bár az iram mindkét részről jó volt, az első negyed órában nem került fölénybe az esélyesebbnek beharangozott Anglia. Mindkét oldalon alakultak ki veszélyes helyzetek, volt lehetősége átmozgatni magukat a kapusoknak. Az egyik ilyen angol helyzet góllal is végződött.

A 23. percben James Milner hozta fel a labdát jobb szélen, középre csavarta, menetrendszerűen érkezett Jermain Defoe, aki az ötösön beletette a lábát. Handanovic belekapott, de nem tudta kiszedni a hálóba tartó labdát. A gól nagyon felpörgette Fabio Capello csapatát, egymás után alakították ki a helyzeteket, és akár több gólt is szerezhettek volna az első játékrészben.

A második félidő is angol rohamokkal indult, és hogy nem született gól, az javarészt Samir Handanovič kapusnak volt köszönhető. Az első két meccsen (az Egyesült Államok és Algéria ellen) gyengén játszó Wayne Rooney most klubbeli formáját hozta, remekül szolgálta ki társait és ő maga is többször helyzetbe került. Ugyanakkor nemcsak ő, hanem James Milner is hasznosan játszott, a jobb szélen rendre megforgatta a védőit.

Jókor jó helyen: Defoe érkezett

MTI/AP

A hajrára Fabio Capello behozta Joe Cole-t, ami érthető volt, viszont cserébe a támadások motorját, Rooney-t vitte le, ami viszont egyáltalán nem. Egy kicsit meg is torpantak az angol támadások, és mivel a szlovén csapatban nem is volt lendület, a hajrára leült az addig pörgős játék.

Hozzátartozik még a meccs krónikájához, hogy húsz perccel a vége előtt hirtelen fél percen belül háromszor kerültek óriási helyzetbe a szlovének, és John Terry az egyik lövésnél úgy vetődött a labda felé, mintha fejest akarna ugrani a gyepbe.

Az utolsó tíz percben a pirosmezes angolok már inkább az eredmény tartására törkedtek, és megint kiegyenlítetté vált a meccs. Sőt, a végén még az ellenfél is helyzetbe került, az angolok viszont - elég amatőr módon - elkezdték csalni az időt és próbálták a sarokban tartani a labdát. Az eredmény azonban nem változott, maradt az 1-0-ás végeredmény, így Fabio Capello együttese jutott a legjobb tizenhat csapat közé.

"Csapatként játszottunk, és harcoltunk, nagyon boldog vagyok. Ez az a válogatott, amelyiket én ismerem. Innentől kezdve bárki ellen bizakodhatunk, ugyanis a játékosaimban nincs már félelem" - nyilatkozta a meccs után Fabio Capello, az angolok szövetségi kaptánya

A meccs legjobb emberének Jermain Defoe-t, a találkozó egyetlen góljának szerzőjét választották. A csoport másik mérkőzésén az Egyesült Államok az utolsó percekben szerzett gólt, Landon Donovan a C csoport első helyén továbblőtte csapatát.