hvg.hu: Milyen kritériumoknak kellett megfelelnetek ahhoz, hogy Dél-Afrikába utazhassatok, és milyen felkészülési munka várt rátok a helyszínen, a mérkőzések között?

Kassai Viktor: A vébére való felkészülés három évvel ezelőtt kezdődött. A FIFA folyamatosan tesztelte a kerettagokat, fizikálisan, szakmailag és mentálisan is bizonyítanunk kellett, hogy ott a helyünk Dél-Afrikában. A világbajnokság alatt a délelőttök edzéssel, a délutánok a meccsekre való mentális felkészüléssel teltek. A mérkőzéseim előtt a két ország játékvezetőinek a véleményét is kikértem, ők segítettek abban, kire és mire érdemes figyelnünk majd. Ha nem fújtunk éppen, akkor is a meccsek határozták meg a programot, hiszen együtt néztük a találkozókat, három naponta pedig közösen elemeztük a legérdekesebb helyzeteket. Viszonylag kevés szabadidőnk volt, minden a futball körül forgott.

hvg.hu: Fizikálisan nem is volt gond senkivel, másfajta hibák azonban akadtak bőven az idei vébén. Már a világbajnokság alatt sokan tüntettek a videobíró bevezetéséért, és e hangok azóta sem csendesedtek. Mennyire jogos ez a követelés?

Kassai Viktor: A játékvezetőknek és a partjelzőknek megvan a pozíciójuk, ahol tartózkodniuk kell. A partjelzőnél ez a leshatár, ami ritkán egyezik meg a gólvonallal. Ha a leshatár több mint tíz méterre van a gólvonaltól, szinte lehetetlen biztosan megállapítani, teljes terjedelmével bent volt-e a labda vagy sem. A játékvezetőnek pedig a pálya közepéről, körülbelül húsz méterről megítélni egy ugyanilyen szituációt - visszajátszás és lassítás nélkül - szintén szinte lehetetlen. A tévénéző szurkolóknak gyönyörűen lelassítják és kikockázzák több kameraállásból is a vitás eseteket, de még így sem egyértelmű minden szituáció. A labdarúgásban előforduló jelenetek megítélése sok esetben nagyon szubjektív, hiszen sokszor amit az egyik csapat szurkolója műesésnek lát, a másik szurkolótábor egyértelmű szabálytalanságként értékel. Minden helyzetet másképp ítél meg a focista, a bíró és a szurkoló. Játékvezetői szempontból a labdarúgás a legnehezebb sport, hiszen a leghosszabb ideig, a legnagyobb területen a legnagyobb számú játékost kell kontroll alatt tartani.

Stiller Ákos

hvg.hu: Vagyis? A videobíró bevezetése segítené vagy csak bonyolítaná a munkátokat?

Kassai Viktor: Attól függ, milyen rendszerben használnánk. A videoelemzés sokat segíthet, de szét is szedheti a játékot. Félő, hogy ha kis teret engednénk a videobírónak, a szurkolók idővel nagyobbat követelnének. Egy idő után felmerülne a kérdés: ha egy gól megítélését segítheti, akkor egy szöglet vagy egy szabálytalanság felülvizsgálatáért miért nem lehet videobírós segítséget kérni? A végén a csapatok és a szurkolók már egy partdobásnál is vissza akarnák nézni a vitatott esetet, ez pedig nagyon széttördelné a játékot. Ezért kell egy olyan rendszert kitalálni, ami segítségül hívja a technológiát, de emellett megőrzi a meccs folyamatosságát is.

hvg.hu: A teniszben ezt szépen megoldották, és idővel a kezdeti fanyalgók is elismerték hasznosságát.

Kassai Viktor: A labdarúgás az egyik legfolyamatosabb sport, ahol két játékmegszakítás között gyakran percek telnek el, ezért semmilyen más sporttal nem hasonlítható össze. Nincs olyan, hogy ha ott működik, akkor itt is. A videós kielemzéshez időre van szükség, többször meg kellene nézni, mielőtt döntést hozunk. Mi van abban az esetben, ha elemzés közben a másik csapat egy gyors gólt szerez? Valószínűleg igen csúnya vitákat szülne az, ha ezt a találatot sztornóznánk, a percekkel ezelőtti gólt viszont érvényesnek minősítenénk. Ki örülne egy ilyen játékhelyzetnek? Biztos vagyok benne, hogy sem a focisták, sem a szurkolók.

hvg.hu: A labdarúgás szabályalkotó testülete (IFAB) mostanában tanácskozik két újabb asszisztens bevezetéséről. Szerinted mi segítene jobban, több bíró alkalmazása vagy a technológiai újítások?

Kassai Viktor: Az Európa Ligában egy éve tesztelik már a hatbírós rendszert, ami annyit tesz, hogy a meccs négy játékvezetőjén kívül egy-egy asszisztens tartózkodik az alapvonal mögött. Ugyanezt ebben a szezonban már bevezetik a Bajnokok Ligájában is. A partjelzőket eredetileg arra jelölték ki, hogy észrevegyék azokat a leshelyzeteket és hibákat, amelyeket a bíró középről nem lát. Nekik sem könnyű a dolguk, hiszen lesnél az elrúgás pillanata számít, nekik viszont azt kell látniuk, hogy a méterekkel előrébb álló játékos az adott pillanatban lesen volt-e. Mindezek mellett nagyon nehéz a vitatott gólokat pontosan megállapítani. A kapu mögötti plusz játékvezető ebben sokat segíthet.

hvg.hu: A labdarúgás fejlődésével egyre nagyobb a nyomás a bírókon. Mivel magyarázható ez?

Kassai Viktor: Az utóbbi évtizedekben a közvetítési technika igen sokat fejlődött: egy nagy tornán már nem öt kamera játssza vissza a vitás eseteket, hanem huszonöt. Míg a bírónak a felgyorsult játék miatt egyre nehezebb megítélni ezeket a szituációkat, a szurkolók egyre teljesebb képet kapnak. A bíróval szembeni elvárás viszont nem változott: nem hibázhatunk, mert a hibáinkat azonnal észreveszik, és csak erre emlékeznek majd. Ezzel párhuzamosan a focistákba kis koruktól belenevelik a győzni akarást, köztük azokat a kis trükköket is, melyek hozzásegíthetik őket a sikerhez. A reklamálások, színészkedések és egyéb praktikák nem könnyítik meg a munkánkat. A futballban sok a verbális kontaktus a játékosok és köztünk, ráadásul sosem tudjuk, mire készüljünk. Kiszámíthatatlan, hogy a korábban sportszerű csapatok a mi meccsünkön hogyan viselkednek majd, vagy hogy az egyébként korrekt játékosok mennyire lesznek partnerek az általunk vezetett mérkőzésen.

Stiller Ákos

hvg.hu: Előfordult veletek olyan, hogy már meccs közben - mondjuk, a szünetben - kiderült számotokra, hogy egy döntésetek téves volt?

Kassai Viktor: Nem kizárt, hogy egy játékvezető már a szünetben szembesüljön egy hibájával, de én igyekszem elkerülni az ilyen eseteket. Egy ítéletet utólag nem lehet megváltoztatni, s egy esetleges hibát nem lehet egy másikkal jóvá tenni - ez ugyanis már két hiba lenne. A meccs után - hol egyedül, hol az asszisztensekkel közösen - úgyis kielemzünk minden mérkőzést. A döntések meghozatalához önbizalom kell, a labdarúgás szabályait mi, játékvezetők ismerjük a legjobban. Ráadásul képesek vagyunk objektíven ítélni, ami az edzőkre, a játékosokra és a szurkolókra nem mindig jellemző.

hvg.hu: Ha már objektivitás: hogy fér meg egymás mellett a bíráskodás és a szurkolás? Te is biztos szurkoltál valakiknek gyerekkorodban, és kedvenceid is voltak. Előfordult már veled, hogy figyelembe vetted – akár tudat alatt is – egy játékos kvalitásait, eredményeit, és ez befolyásolt az ítéletnél?

Kassai Viktor: A szurkolás már megyei szinttől kiölődik az emberből, a tapasztalatokkal pedig egyre erősödik objektivitásunk. Bíróként egy idő után nem úgy nézel egy játékosra, csapatra, hogy mennyire jók a képességei, hanem hogy mennyire sportszerű. Így nézzük már a tévében is a meccseket, elemző szemmel, hiszen az ember legtöbbet mások meccseiből tanulhat. Persze egy ollózós gólnál azért engem sem a bírói szempontok érdekelnek elsősorban. Ami a sztárokat illeti: a játékosnak nem a nevét kell nézni, hanem a számot a hátán. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak egy aranylabdásra és egy serdülőkorú játékosra is. A bíró-játékos viszonyt leginkább a tanár-diákhoz tudnám hasonlítani abból a szempontból, hogy a tanárnak el kell érnie, hogy a gyerek tisztelje és higgyen neki. Nekünk végig magabiztosságot, határozottságot és nyugalmat kell sugároznunk, hiszen ha mi idegesek vagyunk, akkor a játékosok sem lesznek nyugodtak.

hvg.hu: Az NB I nem számít acélos bajnokságnak, a ti hármasotok mégis magasan jegyzett. Hogy van ez?

Kassai Viktor: A magyar bajnokság ugyan valóban nem éri el az angol vagy a spanyol bajnokság szintjét, ez azonban játékvezetői szempontból nézve akár hasznos is lehet. A honi foci komoly szakmai feladat elé állít minket, esetenként komolyabb elé, mint egy külföldi pontvadászat. Mi a hazai mérkőzéseken edződtünk, edződünk, az évek során sok tapasztalatot szerezve. Számtalan példa bizonyítja – többek között a miénk vagy az üzbég Ravshan Irmatové –, hogy egy bírónak nem kell feltétlenül magas színvonalú bajnokságból érkeznie ahhoz, hogy a FIFA vagy az UEFA figyelmét felkeltse, és komoly meccseket kaphasson nagy tornákon.

hvg.hu: Egy elmélet szerint 10 ezer óra gyakorlással profik lehetünk bármiben. Te túl vagy már ezen?

Kassai Viktor: Ebbe még sosem gondoltam bele. Húszéves pályafutásom során több mint ezer mérkőzésen szerepeltem játékvezetőként vagy asszisztensként, azaz ezerötszáz órát töltöttem el a pályán. Az edzésekkel, a továbbképzésekkel és az elméleti foglalkozásokkal eltöltött idő azonban nagyjából eléri az említett tízezer órát.

hvg.hu: Mit gondolsz, mennyi ideig lehetsz még a világ élvonalában?

Kassai Viktor: Még csak 35 éves leszek, azaz a mi szakmánkban fiatalnak számítok, hiszen a játékvezetésben a korhatár jelenleg 45 év. Ugyanakkor, akárcsak egy játékosnál, nálunk sem lehet tudni, meddig tart egy pályafutás. Van olyan focista, aki 25 évesen kénytelen befejezni, van, aki még 38 évesen is játszik. De jöhet egy sérülés is, ami szintén véget vethet egy karriernek. És ami a legfontosabb: a játékvezetéshez nagyfokú motiváció szükséges, rengeteg (legalább heti 3-4) edzéssel jár, és ennek kell alárendelni szinte mindent. A játékvezetés nem arról szól, hogy minden hétvégén fújsz kilencven percet, aztán lógatod a lábad egy hétig.