A Marathon Boy című dokumentumfilm alapsztorija nem szokatlan Indiában: Budhia Singh-et, egy kissrácot 800 rúpiáért adott el a legalacsonyabb hindu kasztban, hatalmas nyomorban élő édesanyja. A fiút Biranchi Das, India egyik legjobb cselgáncsedzője vásárolta ki és vette magához, majd miután felfedezte futótehetségét, edzeni kezdte. Sőt, hivatalos szertartás útján befogadta családjába, rengeteget foglakozott vele, nagy álma pedig az volt, hogy a gyerek felnőtt korában az olimpián fut majd. Ez eddig rendben is van, sok szülő vélekedik így a világ fejlettebb és gazdagabb részein is. Ott azonban nem futtatnak a gyerekkel már 3 éves korában maratoni távokat, pláne nem minden nap. Aki ilyen távokat fut, jól tudja, hogy egy felnőttől is komoly edzettséget és sok energiát igényel. Az indiai fiú és új apja/edzője fürdött a hírnévben, de a hatóságok nem nézték jó szemmel a dolgot.

A dokumentumfilm akár egy álom megvalósulásával is végződhetett volna, de mégsem így lett. 2006-ban Orissa állam megtiltotta Budhiának a hosszútávfutást 11 éves koráig, Biranchit pedig megfélemlítéssel és kínzással vádolták és letartóztatták, miután a kisfiú azt állította, hogy mentora verte őt. A vádakat bizonyítékok hiányában végül ejtették, de a trénert 2008-ban egy ezzel kapcsolatos pénzügyi vita miatt meggyilkolták.

Felmerül a kérdés, hogy „feláldozható-e” egy egészen kis gyermek élete a szülők vágyainak? A gyereknek milyen, ha úgy nő fel, hogy egyfolytában azt hallja: „olimpiai bajnok leszel fiam, meg szívsebész”? A filmben szereplő edző/apa valóban szerette-e ezt a kisfiút, akit kiemelt a nyomorból, vagy ő is rajta keresztül kereste a hírnevet, a dicsőséget, és a reklámok, megjelenések révén a sok pénzt?

Verzió

A sport nemcsak Indiában nyújthat kiutat a szegénységből, hanem a világ valamennyi területén, de kérdés, meddig lehet elmenni, hiszen Kínában, Koreában vagy Oroszországban nagyon fiatalon, már egészen kisgyermekkorban kezdik el edzeni a jövő élsportolóit, és a gyermekjóléti hivatal arrafelé nem vizsgálja, etikus-e az eljárás a gyerekkel szemben. További kérdés, hogy mit tehet meg, aki pénzt költ a sportolóra, és mit tehet vele szemben a törvény?

Budhia Singh ma az állami sportakadémia egyik tanonca, ahol angolul tanul és rendszeres orvosi vizsgálatoknak vetik alá, hétvégénként pedig újra anyjával él a nyomornegyedben. Viszont esélyt kapott arra, hogy hazája leggazdagabbjai közé kerüljön. Nyolcévesen, a film végén bevallotta, hogy Biranchi Das sosem bántotta. Ha más szemszögből vizsgáljuk a dolgot, elveszítette legnagyobb támogatóját és mentorát, aki végül is nem bánt vele rosszul, saját bevallása szerint egykori támogatója segítsége nélkül már nem itt tartana.

A filmet a 8. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon vetítik november 10-én 18:30-kor a Cirko Gejzírben, és november 11-én 20:30-kor a Toldi moziban.

Vincze Szabolcs