"Ilyesmi talán csak egyszer fordult elő velünk az életben" - interjú Marko Vujinnal
A szerbek múlt heti hihetetlen sportsikerei közül Marko Vujin szerint a férfi kézilabda Európa-bajnokságon szerzett ezüstérem kellett legjobban a népnek, mert szeretik azt a küzdelmet és verekedést, ami ezzel a sportággal jár Szerbiában. Az MKB Veszprém jobbátlövője a hvg.hu-nak elárulta azt is, szerinte miért tud a csúcson maradni a szerb sport, és miben különbözik a magyartól.
hvg.hu: Hogyan indultatok neki ennek az Európa-bajnokságnak? A levegőben volt egy jó eredmény?
Marko Vujin: Nem feltétlenül, de úgy készültünk rá, hogy tényleg szerettünk volna valami meglepő eredményt elérni, főleg úgy, hogy igazából senki sem hitt abban, hogy eljuthatunk a döntőig. Az első, lengyelek elleni győztes meccs után is lehetett érezni, hogy a szurkolók még nem bíztak bennünk igazán. Mindenki azt gondolta, hogy ez csak véletlen eredmény volt. Aztán mikor két nap múlva a dánokat is legyőztük 24-22-re, akkor az egész stadion és az egész nép extázisba jött Szerbiában. Onnantól kezdve mindenki velünk volt, mi pedig lépésről lépésre haladtunk előre.
hvg.hu: Mélypont?
Marko Vujin: A németek elleni döntetlen, ahol végig vezettünk. Görcsösen játszottunk, és egyértelműen ez volt a legrosszabb meccsünk az egész Eb-n. Pedig ha nyerünk, már ez után bejutottunk volna az elődöntőbe. Annyira azért nem volt vészes, mert később javítottunk.
hvg.hu: Melyik mérkőzés volt a fordulópont, ahol már ti is éreztétek, hogy ebből lehet valami?
Marko Vujin: Először a dánok elleni meccs után csillant fel a remény, mert négy pontot vihettünk a középdöntőbe, és ez után csak egy kis lépés kellett a legjobb négyhez. A svédek elleni középdöntő is fontos meccs volt, ott harcoltuk ki az elődöntőt. Ezt a szurkolók is érezték, mert húszezren jöttek ki. Ez volt hétfőn, és szerdán már tudtuk, hogy pénteken a horvátokkal játszunk a négy között. Újabb extázis.
hvg.hu: Úgy tűnik, mintha ez a meccs fontosabb lett volna, mint a döntő?
Marko Vujin: Tele volt velünk a sajtó, és valóban örömmámorban úszott mindenki. A játékosat például több százan hívták jegyekért. A horvátok elleni fergeteges elődöntőt 22 ezer ember előtt játszottuk, de Szerbiában összesen 5,3 millió ember nézte tévén, a régi Jugoszlávia területén a szövetség adatai szerint 18 és fél millióan. Mindenki tudja, hogy ez mekkora rangadó, és milyen hatalmas nyomás van ilyenkor a játékosokon. Ráadásul a helyi újságírók úgy harangozták be, mint az utóbbi évtized legfontosabb szerb-horvát összecsapását. Előző este aludni is alig bírtunk, majd egész nap a kezdő sípszóra vártunk. A győzelem azért is nagy eredmény, mert előtte senki nem gondolta, hogy mi jutunk a döntőbe, a meccs után pedig fizikálisan és mentálisan is elfáradtunk.
hvg.hu: Nem is tűnt akkora csalódásnak, hogy elveszítettétek a döntőt.
Marko Vujin: Úgy éreztem, mintha a döntőre nemcsak mi, de a közönség is elfáradt volna, már nem volt akkora szurkolás, mint a horvátok ellen. Viszont ugyanakkora ünneplést kaptunk, mint az Európa-bajnok férfi vízipólósok, vagy az Australian Open-győztes Novak Djokovic. A különbség azonban az, hogy az ő sikereikre a korábbi eredményeik alapján számítani lehetett, a mi sikerünkre viszont nem. Pedig szerintem erre volt szüksége igazán a népnek, mert a kézilabdát verekedés és keménység jellemzi Szerbiában, a szurkolók pedig ezt szeretik nézni.
hvg.hu: A szerb ünneplés híres. Ti mekkorát kaptatok?
Marko Vujin: Egyszerűen fantasztikus volt. A döntő után este elmentünk bulizni, ott voltak a győztes dán csapat játékosai is. Másnap hivatalosak voltunk a miniszterelnökhöz, Boris Tadichoz, este nyolckor pedig kezdődött Belgrádban, a nagy teraszon a fogadás, ötvenezer ember előtt. Együtt voltunk a vízilabdásokkal, Djokovic csak a hosszú repülőút miatt nem tudott ott lenni. Fantasztikus érzés, amikor kilépsz ötvenezer ember elé, akik a te neved skandálják. Akármilyen fárasztó is volt, mindannyian tudtuk, hogy ilyesmi talán csak egyszer fordult elő velünk az életben.
hvg.hu: Ünneplés ide vagy oda, ez a siker kissé váratlannak tűnt. Hol volt a szerb kézilabda az utóbbi tíz évben?
Marko Vujin: Nem megfelelő szakemberek vezették a válogatottat, akik sokszor nem a legjobb játékosokat, nem a húzóembereket hívták be a csapatba. Ráadásul minden évben más ült a kispadra, így nem volt folytonosság sem. A 2011-es svédországi világbajnokságon már jól játszottunk, három-négy meccset csak egyetlen góllal veszítettünk el. Akkor már Veselin Vukovic volt a kapitány, és nagy szó volt, hogy maradhatott, és két év alatt megismerhettünk. Ez nemcsak a hatékonyabb közös munka miatt tett jót, de a korábbiakkal ellentétben családiasabb lett a csapaton belüli hangulat is. A vb előtt például együtt mentünk színházba vagy koncertre is. Lehetett érezni, hogy közös a cél, és nem az számított, hogy ki mennyit játszik, vagy ki hogyan védekezik.
hvg.hu: Mit gondolsz, folytatódnak a sikerek?
Marko Vujin: Mindenképpen jó esély van rá, mert szerintem csak annyi kellett, hogy végre előre tudjunk lépni, ne toporogjunk. Nagyon sok jó játékosból áll ez a szerb válogatott, és ha a jelenlegi keret együtt marad, akkor sikeres lehet később is. Most áprilisban azért sok minden kiderül majd az olimpiai selejtezőn, ahol a lengyelekkel, a spanyolokkal és az algériaiakkal játszunk. Nálunk azért elég durvák az újságírók, és ha ott nem jön ki a lépés, és mondjuk, nem jutunk ki az olimpiára - amit egyébként nem hiszek -, akkor rögtön arról kezdenek majd cikkezni, hogy az Eb-ezüst csak véletlen volt, meg hogy csak azért jött össze, mert hazai pályán játszottunk.
hvg.hu: Tényleg, mennyit számított, hogy házigazdák voltatok?
Marko Vujin: Sokat, mert ott volt a hazai szurkolótábor, de ezzel együtt nagyobb is a nyomás. Mindenkinek a fejében volt, hogy mivel otthon játszunk sok-sok ezer néző előtt, szinte kötelező jobban kézilabdáznunk. Szerencsére jól sült el minden, de otthon nincs középút: vagy szurkolnak teli torokból, vagy kifütyülnek. Ezt itt nehéz elképzelni, mert Szerbiában egészen másképp szurkolnak az emberek. Talán kicsit durvábbak, de el kell fogadni, mi ilyen nép vagyunk. Egyébként kívánom Magyarországnak, hogy hamarosan kézilabda világversenyt rendezhessen, mert megkapná a közönségtől azt a plusz energiát, ami egy-két győzelemhez kell.
hvg.hu: Ennek hiányát most lehetett érezni a magyar csapaton?
Marko Vujin: Igen. Remekül kezdték az Eb-t, jó esélyük volt az elődöntőre is, de épp akkor játszották a legrosszabb meccsüket, amikor pedig mindenképpen nyerniük kellett volna, a szlovénok ellen. Mocsai Lajos is mondta, hogy nagyon nehéz csoportba került a magyar válogatott, és mindenki meglepődött, amikor három pontot vittek tovább a középdöntőbe. A csapat több jó meccset játszott, mint rosszat, de utóbbiakat pont rossz időben. A mostani Eb nagyon kemény volt, a címvédő franciák hátul végeztek, a végső győztes dánok pedig még pontot sem vittek a középdöntőbe. A tornán 16-ból 13 nagyon erős csapat volt, ezt nem lehet sem a vízilabda-, sem a kosárlabda-Eb-hez hasonlítani. A kézilabda a legkeményebb csapatsport.
hvg.hu: A szerbeknek fantasztikus sportolói vannak szerte Európában, és a sikereknek nyilván nem csak a sokat emlegetett szerb szív és hazaszeretet lehet az oka. Akkor mégis mi?
Marko Vujin: Akarat, mentalitás, és az a bizonyítási vágy, hogy igenis komoly eredményeket tudunk elérni. És persze sok sportban vannak komoly eredményeink és világklasszis példaképeink. 6-7 kosárlabdázónk játszik az NBA-ben, vagy Nemanja Vidic például csapatkapitány a Manchester Unitedben. Amióta Djokovic Szerbiában szinte egy isten, azóta több százezer gyerek kezdett el teniszezni, a mi mostani sikerünk után pedig több százan kézilabdázni. Pénz nincs, de minden kisgyereknek van egy álma, és Szerbiában imádják a sportot. A célok pedig kristálytiszták: kimenni külföldre és bekerülni a válogatottba. Az országban hét-nyolc sportcsatorna van, és csak azt nézik. A szerb emberek szegények, csak a sportsikerek tudnak nekik tiszta örömet szerezni. Ha a válogatottat nézik, elfelejtik, hogy rosszul élnek és nincs pénz. Az újságok mostanában azt írják, hogy Szerbiában a sporton kívül semmi sem működik jól. Az biztos, hogy ha nyersz valamit, onnantól kezdve mindenki tisztel és elismer, bárhova is mész, kinyílnak az ajtók előtted. Ezt éreztük most is, az ezüstérem után.
hvg.hu: Te a magyar és a szerb kézis közeget ismered. Mik az alapvető különbségek?
Marko Vujin: Kilenc éve élek Magyarországon, és látni lehet, hogy az emberek imádják itt a sportot, imádják a kézilabdát. Sok kritikát kaptam otthon, amikor 18 évesen eljöttem Szerbiából, mert túl fiatalnak tartottak az országváltáshoz. De előttem már akkor volt egy cél, én nem voltam bizonytalan.
hvg.hu: A magyar bajnokság erősebb a szerbnél?
Marko Vujin: Igen, erősebb. A szerb ligában kétféle játékos van: tehetséges fiatalok, és azok az öregek, akik már nem tudnak külföldre igazolni. Ez pedig fontos lenne, mert a válogatottban nincs olyan, aki a hazai bajnokságban kézilabdázik. Ezért is más a szerb mentalitás. Külföldön sok szempontból nehéz új életet kezdeni, megtanulni a nyelvet, beilleszkedni, de nálunk mindenki alig várja, hogy végre kimehessen és harcolhasson egy külföldi csapatban. Szerintem ez hiányzik a magyar játékosokból, nem mernek kimenni külföldre. Sok embert kérdeztem, hogy hogyan lehet, hogy csak Nagy Laci játszik kint egy igazi nagycsapatban (Barcelona), mikor annyi jó magyar kézis van?
hvg.hu: Neked nehéz volt megtanulni magyarul?
Marko Vujin: Dunaújvárosban csak Krivokapics volt külföldi, és mivel idősebb is, és már felesége is volt, viszonylag kevesebbet találkoztunk. Kénytelen voltam gyakorolni és használni a nyelvet. Szerencsére Zubai Szabi, Mikler Roli és Csaszi (Császár Gábor) sokat segítettek, úgyhogy Veszprémbe már egy jó magyar nyelvtudással érkeztem. Az első 3-4 hónap azért itt sem volt könnyű, néha előfordult, hogy hülyeségeket mondtam, ami a társaimnak is vicces volt. Szakmailag és emberileg azonban nagyon sokat kaptam itt, és jó lenne egy nagy eredménnyel búcsúzni.
hvg.hu: Nyártól akkor Németországba költözöl?
Marko Vujin: Igen, nyáron biztos elmegyek, 2016-ig szerződésem van a THW Kiel csapatával. Sokan kérdezték, hogy miért akarok elmenni Veszprémből, amikor itt mindent megkapok? 27 éves vagyok, úgy érzem, váltanom kell, és a Kiel a világ egyik legjobb csapata, ahol minden meccsen tízezer néző van kint. Tudom, nehéz lesz mindent a nulláról kezdeni, megtanulni németül, de ez nagy előrelépés nekem, mert egy fiatalkori álmom válik valóra. Az viszont igaz, hogy ha más csapat hív, nem valószínű, hogy elmentem volna.
hvg.hu: Régen többen mondták, hogy nem vagy annyira csapatjátékos. Ez változott?
Marko Vujin: Szerintem mindenkinek azt kell csinálnia a pályán, amiben a legjobb. Régen tényleg beleestem abba a hibába, hogy 4-5 támadást is ellövöldöztem egymás után, de mentségemre szóljon, hogy nagyon akartam bizonyítani. Ez változott, kicsit visszavettem és rutinosabb lettem, de ettől én még átlövő vagyok, tehát az én dolgom az, hogy lőjek. Tőlem ezt várják. Néha viccesen megkapom a társaktól, hogy önző voltam, de ez benne van a játékban, és ha valóban az lennék, akkor nem lennék ennyit a pályán.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
