Sok idejük nem volt a győri lányoknak a veszprémi első meccs után kizárni a külvilágot, kiüríteni a fejeket és csak a visszavágóval foglalkozni. Merthogy le kellett játszani közben a magyar bajnoki döntő első meccsét – nem mellékesen a hasonló cipőben járó, KEK-fináléban érdekelt Fradi ellen.

Ráadásul az a találkozó sem csak a kétszer 30 percről szólt. Előtérbe kerültek az érzelmek, hiszen a közönség és a társak elbúcsúztatták a klub két magyar legendáját. Vérten Orsolya tíz év után távozik – éppen a Fradihoz -, és a győri születésű kapusfenomén, Pálinger Katailn is utoljára állt be a hazai csarnokban a kapuba.

Zokogtak a társak, könnyeztek az érintettek, de másnap már nem volt szabad az érzelmekkel foglalkozni. Mindkét klasszis a legméltóbb módon, a BL-győzelemmel szeretne elköszönni. Ehhez pedig egy irgalmatlanul keménynek ígérkező visszavágót kell lehozni sikeresen, a Moracsában, Európa egyik legfélelmetesebb csarnokában.

„Nehezen tettem túl magam a búcsúztatáson, látszott is a teljesítményemen” – mondja Pálinger Kati, aki Győrből indulva és oda visszatérve egy káprázatos pályafutás lezárására készül . Bármi vár rájuk Podgoricán, őt már nem lepi meg: szinte minden létező sorozatban játszott már finálét!

„Olimpia, vb, Eb, BL-döntő, tényleg volt már minden. Egy profi játékos mindig félre tudja tenni a külső körülményeket.  Nem féltem a társaimat, magamról pedig tudom, mennyire motivált vagyok. Ha már itt a vége, semmi másra nem vágyom, csak a BL-serlegre. Fel akarom emelni vasárnap.”

Ha az ETO az első meccs hajrájáig mutatott játékát képes hozni, netán még rátenni egy lapáttal, összejöhet a siker. Ugyanakkor a 29-27-es győzelemnek megvoltak a tanulságai, elsősorban ezekre koncentráltak az azóta eltelt egy hétben.

„Nem lebecsülve a bajnoki döntő értékét, mindenki a BL-döntőre készült, szerintem a Fradi is jobban koncentrált a KEK-döntőre. Sajnos nem mutatkozott meg szerdán az, amiben előre kell lépnünk:  nagyon gyenge volt a védekezésünk. Sokkal nagyobb agresszivitásra lesz szükség, pontosabb támadás befejezésre, higgadtabb játékra.” – elemez Pálinger, aki elfogadja, bármennyi szerep jut neki a visszavágón (mert Haraldsen mögött az idén kevesebb játékpercet kapott):

„20 év alatt bebizonyítottam, hogy bármilyen komoly meccset rám lehet bízni, ha úgy adódik, nem csak tíz gólos vezetésnél állhatok be. Nagyon motivált vagyok, ha sor kerül arra, hogy feladatot kapok, megpróbálom megoldani.”

A búcsúzó és a szülinapos: Pálinger Kati és Görbicz Anita nyerni akar

A Buducsnoszt csarnokában zsúfolt ház, ellenséges hangulat vár a győriekre, ráadásul a montenegrói klub játékosai is agresszíven, az ellenfelet jó értelemben megfélemlítve fognak harcolni. Vagy legalábbis megpróbálják – Pálinger Kati azt mondja, állnak elébe.

„A Buducsnoszt játékosain mindig is érezhető, hogy különösen motiváltak, de mi is azok vagyunk. És nálunk van az előny. Játszottunk már jó pár ilyen hangulatú meccset, Ötezer ember fog ordítani ellenünk, de mi tudjuk, hogy milyen sok ember szurkol értünk.”

Pálingernek tehát a méltó búcsú, Görbicz Anitának saját születésnapja jelenti az extra-motivációt a meccsen, amihez amúgy nem szükséges senkinek extra-motiválás. A csapatot szezon közben a szezon végéig átvevő Karl Erik Böhnnek is meglehet a maga elégtétele, hisz a Larviktól a cél előtt küldték el. A norvég tréner a szakmára figyel, nem a hátsó gondolatokra. Volt dolga a héten.

Karl Erik Böhn bízik a játékosaiban

MTI / Kászoni László

„Az első meccsen elkövetett hibáinkat elemeztük és megpróbáljuk kijavítani. Egyszerűbbé kell tennünk a játékunkat, úgy érzem, ezt sikerült megoldani. Nem nagy dolgokra kell gondolni. Apróságok, amikre oda kell koncentrálni. Afféle finomhangolást végeztünk.”

Az ilyen ki-ki meccsekkel kapcsolatban irigyeltük sokáig (vagy most is) a skandináv csapatokat, mert hatalmas lelki nyugalommal és mentális erővel rendelkeznek. Az ETO-ban is megvan mindez, mondja Böhn, és egyáltalán nem csak a norvég légiósok miatt:

„A magyarok is igazi nagy küzdők. Meg egyébként a norvég válogatott sikeressége sem erről szól. Nekünk szerencsénk volt, hogy összejött egy csomó remek játékos. De a magyarok legalább olyan nagy harcosok, ezen biztosan nem fog múlni a siker” –állítja az edző (s talán a magyar válogatott is igazolja majd mindezt, ha már azt is ő vezeti).

A vasárnap este hétkor kezdődő BL-döntő visszavágó kulcsfigurája ugyanaz a két játékos lehet, akik az első meccsen is elvitték a show-t. Görbicz Anita itt, Bojana Popovics ott. Nagy kérdés, melyikük alkot, illetve: melyiküket engedik ismét nagyot alkotni.

Hat vesztes döntő után ünnepelnének

EHF

„Meglepetések már nincsenek ezen a szinten, ők bizonyára minden meccsünket látták, Görbét már a Valcea ellen is a szélen játszattam, az sem volt tehát újdonság, hogy Veszprémben ott kezdett – mondja Böhn – A kapust leszámítva minden poszton be lehet vetni és mindenhol klasszis teljesítményre képes.

Popovicson nyilván jobban kell védekeznünk, de hát ő egy világklasszis, aki stresszhelyzetben is jó döntéseket hoz. Mindenki mást tulajdonképpen lenulláztunk védekezésben, de ő a motorja tudott lenni a Podgoricának. Az utolsó 5 percig elégedett voltam a veszprémi meccsen, de az utolsó 3 gólért nagyon kár.”

Hogy mennyire, azt majd a visszavágó dönti el. A két gólos előny is előny, a kapott 27 gól határeset, mert az ETO képes lehet ennyit szerezni idegenben. Ehhez persze mindenképpen kell, hogy kint a győrieknek is összejöjjön pár gyors indítás, miközben a hazaiakat sikeresebben kell megakadályozni ebben, mint a Veszprém Arénában.

Gyilkos végjáték is lehet a Moracsában, az utolsó 1-2 percben, netán az utolsó egy-két támadás során dőlhet el a Bajnokok Ligája sorsa. Modellezni edzésen nehéz ezt a feszültséget, az edző a játékosok pszichés erejére számíthat. Karl Erik Böhn számít is:

„Ez egy mentális kérdés. Hogy ki mennyire viseli el a terhet. A szerencsének is lesz nyilván szerepe. Bízom benne, hogy el tudjuk viselni a nyomást. Hiszek a játékosaimban, tudom, hogy mennyire erősek és stabilak.”

Két gól előny, kétszer harminc perc, sok ezer szurkoló, kegyetlenül erős ellenfél. Íme, az „alapanyag”, amiből dolgoznak a lányok. Hat elvesztett kupadöntő után nagyon megérdemelné Győr és a magyar kézilabda, hogy  elkészüljön az igazi mestermű.