A meccs jól indult, az első nyolc percben 2-2 helyzet is akadt mindkét oldalon. Az első két svéd lehetőséget klónozni is lehetett volna: először Toivonen (3. perc), majd Källström (4. perc) bólintott egy-egy baloldali beadás után, de nem esett gyors gól. Ahogy Isaksson is megúszta Ben Arfa (6. perc), majd Ribery (8. perc) lövését.

A 10. percben Toivonen csapott le a labdára, elvitte Mexés mellett, de ahogy megtolta Lloris mellett is, annyira kisodródott, hogy már csak a bal kapufát tudta (kívülről) eltalálni. A 18. percben Ribery beadását vágta Benzema csúnyán fölé. Egy perccel később pedig J. Olsson visszafejelt labdájára érkezett Larsson – a lövéssel megint gondok voltak.

Ibra: itt még talpal

AP / Darko Vojinovic

Ezt követően szörnyen leült a meccs, és csak pillanatokra élénkült meg, akkor is csak annyira, hogy a végén bosszankodni kelljen. Lecsúszott lövések, említésre sem méltó befejezések (Benzema, Ben Arfa). A svéd és a francia fal is jól zárt, igaz, nem is voltak jelentős ritmusváltások, gyorsan végigfutó támadások.

A svédek eldöntik

A második félidő sokkal több helyzetet, valamelyest nagyobb tempót – és főleg gólokat hozott. Az 53. percben előbb Wilhelmsson játszotta magát tisztára, keresztbe adott labdáját Larsson kapura zúzta, de Lloris nagyot mentett. Egy perccel később azonban nem volt mit tenni: Ibrahimovics Larsson beadását olyan mozdulattal húzta a kapura, amire nehéz szavakat találni. Az Eb talán legszebb gólját rúgta. 1-0.

A franciák próbálták felpörgetni magukat, de nem voltak elég koncentráltak, rengeteg helyzetet elszórakoztak: sorrendben Nasri, Benzema, M’Vila, majd az utóbbi helyén a csereként beálló Giroud is elpuskázott egy-egy lehetőséget.

Aztán ollóz is

uefa.com

És ahogy lenni szokott, a végén a svédek eldöntették a meccset: a 91. percben egy jobb oldali beadás szabadon találta Holmént, aki eltörte ugyan a labdát, lövése a földről a lécre, onnan pedig kifele pattant. De érkezett Larsson, és belőtte a jackpotot. 2-0. Ez lett a vége.

Flegma vagy elegáns

A meccs hőse Zlatan Ibrahimovics volt. Főként sajnos csak a gólja miatt. Menet közben nem lehetett eldönteni, hogy elegánsan vagy inkább flegmán játszik. Alázatosan, a csapatért dolgozva, vagy nagyképűen. A második félidőnek jót tett továbbá Wilhelmsson érkezése: ennek a svéd csapatnak jóval korábban kellett volna rá számítania, és vele játszhattak volna sokkal offenzívebben is. A franciák (látszik Blanc-on, hol nevelkedett) mintha csak a 98-as csapat edzője, Aimé Jacquet kezei alatt pallérozódnának. A defenzív kvalitások, a zárt védekezés előnyben, előrefele pedig igen spórolósok. Pedig most még kivételesen sok helyzetet is kialakítottak, csak egyet se sikerült bepasszolniuk.

Mert talán motiváltak sem voltak annyira: azt gondolták, hogy már egy kis különbségű vereség sem veszélyezteti a továbbjutásukat. Vagy legalábbis nem tudták magukat meggyőzni, hogy ez a csata is vérre megy, így viszont a negyeddöntőben kénytelenek csoportmásodikként a spanyolokkal "ki-ki" meccselniük. A svédek mehetnek haza, noha ezzel a potenciállal beférhettek volna a 8 közé. Mai győzelmüket vegyük tiszteletreméltó, sportszerű gesztusnak. Szebben búcsúztak, mint például a nagy esélyesnek kikiáltott hollandok.