Az öt olimpikon, aki úgy döntött, hogy túlad az aranyérmén, mind jó okkal tette mindezt. A legtragikusabb történet talán egy jégkorongozóhoz, az amerikai Mark Wellshez köthető:
Mark Wells az 1980-as Lake Placid-i olimpián nyert az Egyesült Államok válogatottjával olimpiai aranyérmet. Hatalmas öröm volt ez számára, amelybe később szörnyű keserűség vegyült. El kellett adnia az érmét, mert a gerincvelőjét megtámadta egy rendkívül ritka genetikai fertőzés. Végül 2010-ben 310,700 dollárt kapott érte, amelyből fedezni tudta a gyógykezeléseket.

"Az aranyérem szimbolizálja az egyén és a csapat hihetetlen teljesítményét. Én vagyok az egyike annak a 20 játékosnak, aki ezt a medált átvehette, ezért különleges helye van a szívemben. Miután eldöntöttem, hogy felajánlom, utána két hétig az érmemmel aludtam. Remélem, akihez kerül, az is ekkora becsben fogja tartani" - vallott érzéseiről az egykori jégkorongozó.

Vlagyimir Klicsko, az 1996-os atlantai olimpián szerzett aranyérmet nehézsúlyban. Ez egészen egyedi volt, hiszen Ukrajna mint ország akkor volt először olimpián független országként. Ennek megfelelően még különlegesebb az olimpiai arany számára. Az ukrán gyerekek sportra nevelése neki mégis fontosabb volt, így egy árverésen adott túl az idei esztendőben a fényes medálon, mégpedig 1 millió dollárért. Aki pedig licitált rá? Egy titokzatos befektető, aki vissza is adta a felajánlónak a tulajdonát.

Az amerikai Anthony Ervin aranyat szerzett 2000-ben Sydney-ben, 50 méteres gyorsúszásban. Annak ellenére, hogy mekkora sikert ért el, 2003-ban visszavonult, mikor még csak 22 éves volt. Hogy miért? "Kicsit a saját életemmel kellett foglalkozzak, meg akartam szabadulni az állandóan versengő profi úszó életétől." 2004-ben az eBay nevű aukciós portálra felrakta az aranyérmét és 17,101 dollárt kapott érte, amit a cunami károsultjainak ajánlott fel. Az idei esztendőben visszatért, és szerepelt az olimpián is. Ötödik lett 50 méter gyorson.

Otylia Jedrzejczak, a lengyel úszó már a 2004-es athéni olimpia előtt elárulta, hogy akármennyi aranyat is nyer, ő azt jótékony célokra fogja fordítani. Miután megnyerte a 200 méteres pillangóúszást, ígéretének megfelelően cselekedett. Lengyel leukémiás gyermekek megsegítésére ajánlotta fel a 80 ezer dolláros összeget, amit az aranyéremért kapott. "Nekem nincs szükségem a medálra ahhoz, hogy emlékezzek. Tudom, hogy olimpiai bajnok vagyok, ez örökké itt lesz a szívemben" - vallott őszintén a lengyel úszónő.

Tommie Smithről talán már mindenki hallott, annak ellenére, hogy nem a leghíresebb olimpia bajnok. Ő volt az egyike annak a két olimpikonnak, aki a dobogón állva égnek tartotta kesztyűs öklét, így tüntetve a feketék megkülönböztetése ellen. Az 1968-as mexikói olimpia 200 méteres síkfutásának volt a győztese. Az érem jelentősége ellenére 2010-ben árverésre bocsátotta és 250 ezer dollárról indult a licit. Sokak szerint kellett neki a pénz az életben maradáshoz, de David Steele író - aki az életrajzi könyvét írta 2007-ben - szerint egyáltalán nem erről van szó. Egyelőre még senki nem adta meg érte a minimum árat, tehát ha valaki úgy érzi, hogy szüksége van olimpiai aranyra, ne habozzon licitálni.