Meccset leadni negyedszázaddal ezelőtt volt divat. Varsói szerződés, Cocom-lista, Gorenje-turizmus és még sorolhatnám. A tegnapi döntőben (tetszenek tudni, koreai-magyar, kötöttfogás, 66 kilogramm) szégyelnivaló reflexek ébredtek bennem. Mert nem Lőrincz bal válla kötött be, még csak nem is Bácsi Peti térdszalagjai kísértettek.

Ismerjük annyira az élsportot, magunk is részesei voltunk valamikor, hogy tudjuk, még a stopper is képes a részrehajlásra. Kevesebb a dopping-minta mondjuk a legnagyobb Wada-szponzor USA-ból, mint a sztanazollal bénázó Magyarországról, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a bírói karok tagjainak éves szabadságát ki is fizeti.

Lőrincz Tamás és az ezüst. Keserű mosoly

MTI / Illyés Tibor

A karfiolfülüek, legyenek bár a legrégebbiek, sosem mentek a szomszédba némi rafkós átverésért. Csak Varga Jancsi bácsi vagy Csikó (Kocsis Ferenc) valódi vagányként, a saját bőrükre játszottak. A mai sportdiplomáciának is nevezett vásárban viszont mások játszanak a sportolók, így a birkozóink bőrére.

Lőrincz ennek a kis stílű játszmának lett a mellékszereplője. Mert bár a döntőbe jutása után látványosan vele örült München egykori bajnoka, a Hegedűs Csaba vezette magyar lobbi ereje semmit sem ért. A döntőben már senki sem Lőrinczet támogatta."Tomikám, szép az az ezüst, nyugi" - vélem hallani az intő szavakat. A jelenleg török és azeri pénzeken hízó, ugyanakkor máshonnan érkező kedveskedést is elfogadó nemzetközi szövetség felső vezetésében gyaníthatóan a döntő előtt kész volt az íratlan, de köztudomású megegyezés. A bírói kart elnöklő koreai kartárs nemzetének kijár egy arany. Már ha odajut valaki.

És jutott egy ügyes srác, mert kutyaütő már kevés van ezen a szinten, de a hátszél kellett neki. (A feljutását és meccs-átlagát kérésre megmutatom, de az olvasót ilyen részletekkel most inkább nem untatom.) Ez a cúg a sípot is megszólaltatta. Például, amikor a szőnyegen a spori mindent lefújt Lőrincz ellen az első fél percben. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a magabiztosság elillanjon. Hisz a mi fiúnk is ismeri a birkózó legendákat a leadott meccsekről, szétpontozott menetekről, amikor semmi értelme reklamálni, hisz minden előre le van zsírozva. Azt is tudja, milyen az, amikor lebeszélt meccset vív az ember.

Lőrincz Tamás és Kim Hjon Vu küzdelme

MTI / Kollányi Péter

Ahogy mondtam, a vagányabbja serdülőtől felfele beszélt meg már vigaszági pihenést. Ez azt jelenti, hogy alibizzük a küzdelmet, a vesztésért cserébe a kolléga pedig tovább visz az éremért, vagy a legközelebbi versenyen visszaadja, esetleg jó szívvel ölel át, amikor kidobóként a diszkóbejáratot ő támasztja.

Egy olimpia azonban nem ilyen - gondolhatta Lőrincz-Szöcsi jogosan. A nyilvános, félperces csuklótörés (a lágy rész, vagy ízület támadásának tiltása belénk lett égetve az első edzéseken), a védekezés helyetti menekülés jutalmazása egy olimpiai fináléban nyilvánvaló bírói tévedés. Ha pedig nem az, akkor erős részrehajlás. Amikor a spori a fiúnkat az első fél percben leoltotta, kiderült, hogy nem nekünk fúj a szél. De hogy Struhács mester ne is merje kérni a videóbírót? Pedig nyilvánvalóan szabálytalan volt az ellenfél. Hogy ne kérjen lehetőséget a javításra? Nem szeretném beigazolva látni, hogy tényleg ilyen erőviszonyokhoz kell a birkozóknak alkalmazkodniuk. Bár az is igaz, hogy az elbizonytalanított Lőrincz nem tudott úgy magához térni, mint az amerikai ellen, amikor egy elvesztett menet után brilírozott.

Azt viszont állítom, hogy a sportág egyik ma regnáló zsenije - aki rövid bal vállassal (miszerint válldobással) törli fel a szőnyeget az Európa-bajnokkal, hajigálja az amerikait, tekeri le simán a világbajnok grúzt - csak úgy magától nem rettenhetett meg a koreaitól! Lőrincz nem fogyott el! Szóltak az öregek neki, és ezt ők is tudják. A két tagú edzői stáb pedig nem volt a helyzet magaslatán. Szerintem volt rá indokuk, hogy miért.

Kicsi vigasz csak az, hogy a hét éves - a szőnyegszagot már megérző - fiam lerajzolta krétával a lellei kőre az áhított valóságot. A koreai fiúnak drukkoló "bíró hüjlye" (sic!), és "Lőrincz vesztett" ugyan, de a krétarajzon szereplő piros mezes izompacsirta keze lendül a magasba, miközben a kék a feldagadt szemhéjját tapogatja! Az olimpiai eszme éltetése talán még nem reménytelen.