Kemény Dénes szövetségi kapitányt a vlv.hu kérdezte arról, hogy hogyan sikerült felráznia a csapatot az ausztrálok elleni mérkőzésre, aki elmondta, hogy szerinte nem sikerült annyira felpörgetni a csapatot, mint amennyire egy olimpiai mérkőzésre kellene. Miután vezettek 4-1-re, legnyugodtak és az ausztrálok vérszemet kaptak, úgy érezte, akkor kellett volna még rátenni egy lapáttal: "Az ember soha nem érezheti a fontosságát egy-egy szituációnak, amikor vezet három góllal, holott én úgy gondolom, hogy bőven volt esélyünk arra, hogy még nagyobb különbségre tegyünk szert – és akkor jó eséllyel nem kapnak lábra ők." Arról, hogy mi történt a medencében, a következőket mondta Kemény Dénes: "Szakmailag nem túl sok jót tudok mondani, de aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, hogy ilyenkor ez nagyon nehéz."

 

A játékosok is nehezen élték meg az elmúlt napokat, az ausztrálok elleni mérkőzésre sem mentálisan, sem fizikálisan nem állt össze a csapat. Biros Péter legalábbis így érezte: "Lelkileg azért, mert ugye nem olyan helyért játszunk, ahol szerettünk volna, fizikálisan azért, mert valljuk be, azért nem vagyunk már fiatalok, de próbáltuk összeszedni magunkat." A lelki válságot ebben a helyzetben nehéz feldolgozniuk, hiszen mindenképpen nyerni szerettek volna. A csapatkapitány így értékelte a társak helyzetét: " Szerintem mindenkiben hullámzó érzések vannak. Van, amikor valaki jól érzi magát egy órára, másfélre, aztán egy órára rosszul", majd szólt arról is, hogy szép befejezést terveznek: "Gratulálok ahhoz, ahogy nyertünk, Spanyolország ellen megszerezzük az ötödik helyet, és emelt fővel hazamegyünk."

 

Az ausztrálok ellen bravúrok sorozatát bemutató Nagy Viktor az emberelőnyök kihasználását érezte egy picit gyengébbnek, de ezt is fel tudta róni a jelenlegi problémáknak: "A fór akkor megy igazán, amikor egy csapat jól van. De azért a szív, az nagyon ott volt mindenkiben, egyedül emiatt tudtunk ma nyerni."

A legjobban talán, a 2008-ban Pekingben olimpiai bajnoki címet szerző Varga Dániel foglalta össze, hogy most mit érezhetnek a csapat tagjai: "Kezdeném ott, hogy a vereség után azért mindenki a saját lelki alkatának megfelelően dolgozta fel azt a meccset – ha egyáltalán feldolgozta, vagy inkább: élte meg azt a vereséget. És ebben nem csak egy vereség van, ebben benne van az egész olimpia, az egész négy év, benne van az egész tizenhat év, van, akinek a múltja, van, akinek a jelene, van, akinek a jövője. Ez azért fontos, mert emiatt nincs olyan, hogy egyféleképpen dolgoztuk fel a dolgokat, hanem, azt hiszem, hogy mindenki a maga módján. Én legalábbis úgy láttam. Mindenki a maga módján örült, mindenki a maga módján örült a másiknak, feszült meg, és küzdött. De mondjuk az biztos, hogy mindenki megtette a jelenlegi legtöbbjét azért, hogy ma nyerjünk."

Végezetül a spanyolok elleni esélyekről ennyit mondott: "Mondom a lehetőségeket: nyerünk 10:3-ra, vagy 10:9-re, vagy a kettő között bárhol."

Így legyen.