"Minden sportoló gyerekkori álma, hogy olimpián szerepeljen, én is így voltam ezzel" – mondta a hvg.hu-nak Szekszárdi Ferenc a Lagoa-stadion vegyes zónájában, ahová az ausztrál sajtóattasé kíséretében érkezett. A férfi nem nagyon értette, miért kíváncsiak a magyar újságírók az ő válogatott kenusukra, de egy darabig hagyta, hogy faggassuk a szegedi születésű sportolót.

A 34 éves Szekszárdi története nemcsak azért érdekes, mert magyarként lett ausztrál olimpikon, hanem azért is, ahogyan az lett. "Apám kenuzott, anyám kajakozott, ennek a ténynek viszont semmi köze nem volt ahhoz, hogy én is elkezdtem kenuzni: egyik nap lementem a vízi telepre, és Vajda Attiláék csapatával fogtam én is bele még 93-ban."

A kenuzástól akkor távolodott el valamelyest, amikor 2005-ben Ausztráliába költözött, és ahogy mondta, elkezdte a nulláról megvalósítani önmagát. "Két évvel az érkezésem után találkoztam Martin Marinovval az ottani országos bajnokságon, ahol kinn voltam, mert az érdeklődésem sosem kopott el a sportág iránt. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy újra előveszem a kanalat, szó szót követett, ő pedig azt mondta, hogy nem is olyan rossz, amit csinálok, ha szeretném, tudna segíteni."

Miközben felépítette fapadlós vállalkozását, a sportot sem hanyagolta el. A 2010-es poznańi és a 2011-es szegedi világbajnokságon is szerepelt, utóbbin ezer méteren 9. lett. Hogy megvalósítja dédelgetett álmát, és megpróbál kijutni a riói játékokra, csupán egy héttel az ausztrál válogató előtt döntötte el. Azután már csak négy hónapja volt a felkészülésre, aminek egy részét otthon végezte el. "Két és fél hónapot készültem Budapesten a Sao Pauló-i edzőtábor előtt. Ez volt a felkészülésem legcsodásabb időszaka, otthon, barátokkal, régi ismerősökkel."

Martin Marinov

A bolgár Marinov szülőhazája színeiben sikeres versenyző volt, 1988-ban egyesben 1500, 1992-ben pedig párosban 500 méteren nyert olimpiai bronzot. Világbajnokságokon egy ezüstöt és négy bronzot lapátolt össze. Az athéni játékok után, ahol már ausztrál válogatottként indult, visszavonult, két évvel később őt választották az ausztrál országos kajak-kenu program vezetőedzőjének. A pekingi és a londoni olimpián már a válogatottnál töltötte be ugyanezt a posztot. A riói indulási jogot nemcsak párosban, hanem egyesben is megszerezte 1000 méteren, ám ez utóbbi számban nem indult, mivel abban érdekelt volt egy kínai tanítványa.

Azt azonban ő és Marinov is tudta, hogy ennyi idő nem lesz elég ahhoz, hogy utolérjék a profikat.

"Realista szemmel nézve ez volt a szintünk. Az utolsó pár hétben voltak problémáink a felkészüléssel. Elég hamar ideértünk Brazíliába, de a hajók nem jöttek meg az edzőtáborba, lebetegedtem, sérülés is volt. Aztán megérkeztünk Rióba második csapatként, augusztus 4-én, de a pálya még a versenyek előtti két-három napig használhatatlan volt. Csak álltunk a parton, néztük a vizet, semmit sem tudtunk csinálni. Nem mondom, hogy ezek nélkül sokkal előrébb végeztünk volna, de ez sokat kivett belőlünk, rontotta azt a pici formát, amit össze tudtunk rakni."

A kenus azt is elárulta, hogy Marinovval már beszéltek a folytatásról. Ha úgy döntenek, hogy nekifutnak Tokiónak, máshogyan készülnek majd. "Az olimpia hatalmas élmény volt, de versenyzőként az ember mindig többre vágyik. Ha még egyszer sikerülne kijutni, akkor nem csupán résztvevőként szeretnénk versenyezni."

Helyzetük azért is speciális, mert Marinov októberben lesz ötvenéves, az idei volt versenyzőként az ötödik olimpiája. Szekszárdi szerint azonban ez nem lehet akadály. "Marinov egy gép. Élő szövet fémvázon. Fáradhatatlan, és olyan küldetéseket tűz maga elé, ami másnak szinte elképzelhetetlen. Mindig akar valami extrát, különlegeset, és meg is csinálja" – mondta.

A magyar kajakozókról, kenusokról is beszélt Szekszárdi, úgy látja, mindegyikük megérdemelte volna, hogy dobogóra álljon a tehetségük és az elvégzett munkájuk alapján. "Sok esélyesnek nem jött ki a lépés. Ennek az is lehet az oka, hogy nagyon sok minden már fejben dőlt el, az a szellemi nyomás pedig, ami itt nehezedik az emberre, nagyon goromba, és sokszor elviselhetetlen."