A világ legnézettebb bajnoki meccse a Real Madrid és a Barcelona összecsapása. A presztízsmérkőzés hátterében történelmi és politikai ellentét is meghúzódik.
Új fejezet indulhat vasárnap, amikor Camp Nou stadionban megmérkőzik a házigazda FC Barcelona és a Real Madrid. 2009 óta ez lesz az első alkalom, hogy a viadalon a két főhős egyike sem lép pályára. Az argentin Lionel Messi a Sevilla elleni bajnoki mérkőzésen olyan súlyos karsérülést szenvedett, hogy nem játszhat, legnagyobb riválisa – akivel az utóbbi egy évtizedben egyenlő arányban osztozott az Aranylabdán –, a portugál Cristiano Ronaldo a nyáron az olasz Juventushoz igazolt. Ez persze nem változtat azon, hogy világszerte több százmillióan nézik majd a mérkőzést – ezt segíti a délutáni kezdés, amikor Ázsiában még nem tértek nyugovóra, de már Észak-Amerikában is megkezdődött a nap. Mert a Barcelona és a Real összecsapása nem egyszerű rangadó, hanem a Bajnokok Ligája (BL) döntője után a világ legnézettebb klub-labdarúgómérkőzése (a magyar tévék közül a meccset élőben csak a Spíler2 adja, vasárnap 16.15-kor, aki tud pásztázni a műholdas adások közt, külföldi adókon nyilván megtalálja, a többieknek pedig maradnak a fizetős, esetleg más streamek a neten).
Az El Clásicóként emlegetett meccs – ez a cím már nemcsak a bajnoki találkozóknak jár ki, hanem a két gárda minden összecsapásának – népszerűségét nem csupán az adja, hogy a két klub a világ leggazdagabbjai közé tartozik, s csapataikban világsztárok tolonganak. Hanem mert mögötte ott van Spanyolország modern történelmének és politikai jelenének meghatározó viszálya: a madridi (kasztíliai) központ és a függetlenségről álmodó, kultúráját védő Katalónia temérdek indulatot kavaró ellentéte. Amit jól jellemez, hogy a Camp Nouban tartott rangadókon a hazai közönség a mérkőzés 17. percének 14. másodpercében egy emberként azt kiáltja: Függetlenség! Ezzel arra emlékeznek, hogy 1714. szeptember 11-én, a spanyol örökösödési háborúnak véget vetve a Bourbon-házból származó V. Fülöp 14 havi ostrom után elfoglalta a Habsburgok mellett kiálló Barcelonát, és megfosztotta jogaitól Katalóniát. Szeptember 11-e (a Diada) 1886-tól Katalónia Nemzeti Napja, amit Francisco Franco 1939-ben betiltott, csak 1980 óta tartják meg újra.
Mind a két klub a spanyol futball hajnalán született, amikor az angolok közvetítésével megérkezett az országba a labdarúgás. A Barcelona ősét 1899-ben, a Madridét 1902-ben alapították, és még ugyanebben az évben játszották az első mérkőzésüket azon a májusi minitornán, amelyet a röviddel az apja halála után született, s 16 évesen a felnőttkorba ért XIII. Alfonz megkoronázásának tiszteletére rendeztek. A Barca 3:1-re győzött, ám a döntőben kikapott a Vizcayától, a baszk Athletic Bilbao elődjétől. A kasztíliai királyt ünneplő központi hatalom számára már akkor is fontos volt a főváros sikere, ezért – mivel a finálét katalánok és baszkok vívták – sebtében rendeztek egy mérkőzést a harmadik helyért is, amit az akkor Madrid FC-nek hívott klub nyert, még ezüstneműt is kerítettek neki díjként.
A zöld gyepen is érezhető kasztíliai–katalán politikai ellentéteket csak fokozta, hogy XIII. Alfonz 1920-ban királyi címet adományozott a madridi klubnak, amely azóta viseli a Real Madrid nevet. Az 1920-as évek spanyol futballját, valamint az 1929-ben indult profi bajnokság, a La Liga első időszakát az Athletic Bilbao uralta, a Barcelonán és a Realon kívül az egyetlen olyan klub, amely soha nem esett ki az első osztályból, noha a csapatban kizárólag baszkok játszottak, csak újabban tűnik fel szórványosan egy-két külföldi.
A spanyol polgárháború 1936-os kitörése után a La Liga szünetelt, és regionális bajnokságokat tartottak. A francóista csapatok ostroma alatt álló Madridban nem lehetett mérkőzést rendezni, ezért a Real vezetői és a Barca edzője, Paco Bru megállapodtak, hogy a fővárosiak az akkor még a fronttól távoli Katalóniában játszhatnak. Ezt a tartomány baloldali lakossága is támogatta – a klub igazgatótanácsa viszont megvétózta. Tovább szította a kedélyeket, hogy 1936 augusztusában a francóista csapatok Madrid közelében meggyilkolták Josep Sunyolt, a Barca elnökét.
A polgárháborúban győztes Franco ugyan először az Atlético de Madridot favorizálta, aztán a Real lett a kedvence. A Barcelona pedig az elnyomás alá került és kulturális önazonosságától megfosztani próbált Katalónia jelképévé vált. A klub címeréből eltüntették a katalán zászlót, ám miközben a tartományban betiltották a katalán nyelvet, a stadionban eltűrték a katalánul szurkolást, sőt néha azt is, ha a diktátort szidalmazták. A katalán összetartozást fejezi ki a Barca jelszava is: több mint egy klub (més que un club).
A rangadók még erősebb politikai töltetet kaptak. A Barcelona 1943-ban címvédőként az elődöntőben találkozott a Reallal a Franco tiszteletére Copa del Rey (Király Kupa) helyett Copa del Generalísimo (Generalisszimusz Kupa) névre keresztelt sorozatban. Az első mérkőzést az akkori stadionjában, a Les Cortsban 3:0-ra nyerte, ám a madridi Chamartin arénában tartott visszavágó előtt az állambiztonság főnöke bement a katalánok öltözőjébe, s emlékeztette őket, hogy csak a kormány jóindulatából játszhatnak. A Barca-játékosok értettek a szóból, és a Real máig rekordnak számító fölénnyel, 11:1-re győzött.
A következő konfliktust az argentin Alfredo Di Stéfano leigazolása hozta el. A Szőke Nyílvesszőként emlegetett játékosra egy madridi barátságos mérkőzésen figyeltek fel, s a Barcelona meg is állapodott nevelőegyesületével, a Buenos Aires-i River Plate-tel. Di Stéfano azonban akkor már a bogotái Millonariosban játszott, azzal pedig a Real kötötte meg az üzletet. Mivel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) akkor még nem ismerte el tagszervezeteként a kolumbiait, a Barca játékosának minősítette az argentint, aki két barátságos mérkőzésen egy csapatban is játszott a katalánok akkori – és az 1999-es centenáriumon a szurkolók által történetük legnagyobbjának megszavazott – sztárjával, a magyar Kubala Lászlóval.
Franco nyomására viszont a spanyol labdarúgó-szövetség úgy döntött, Di Stéfanónak előbb a Realban, majd a Barcában kell két-két évet játszania, mire a katalánok sértődötten lemondtak róla. Di Stéfano aztán két gólt rúgott az első, 1953-as, 5:0-s madridi győzelemmel zárult rangadóján. A Real 21 év után újra bajnokságot nyert, és az argentin csatárral, majd a hozzá csatlakozott Puskás Ferenccel a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK) – a BL elődjének – az első öt kiírásában is diadalmaskodott. Ez alapozta meg, hogy a FIFA a Realt választotta meg a XX. század legjobb klubcsapatának.
Ez egy 4-0-ás madridi győzelemmel zárult találkozó összefoglalója 1963-ból, a meccsen Puskás mesterhármast lőtt:
A következő fordulat is egy személyhez kötődik. A kora legjobb játékosának számító holland Johan Cruyff 1973-ban akkori rekordösszegért igazolt a Barcelonába. Bár a Real még többet ajánlott érte, ő kijelentette, hogy nem megy olyan klubhoz, amely egy diktátorhoz kötődik (hasonló okból tagadta meg a részvételt az akkoriban katonai junta által irányított Argentínában tartott 1978-as világbajnokságon is). Vezérletével 1974 februárjában Madridban a Barca mosta le 5:0-ra a Realt, és 14 év után bajnokságot nyert. Miközben Franco idején tilos volt katalán keresztnevet adni a gyerekeknek, Cruyff dacosan a tiltott Jordi névre keresztelte 1974-ben született fiát. A holland zseni 1988-ban edzőként tért vissza, és újra csodát tett. Megalapozta a Barca – ma már túlzásba vitt – sokpasszos játékát, felfuttatta a felnőttcsapatnak Messivel az élen sztárok sorát adó La Masia akadémiát, és a négy bajnoki cím mellett 1992-ben elhódította a klub első BEK-serlegét is – amelyből a Realnak addigra már hat volt.
Az El Clásicókon gyakran forrtak az indulatok, röpködtek a piros lapok, különösen José Mourinho madridi edzősködése idején volt nagy feszültség a két stáb között. A portugál menedzser a 2011-es spanyol szuperkupa visszavágóján kialakult összetűzésben bele is kapott Pep Guardiola másodedzője, Tito Vilanova szemébe. Akadtak emlékezetes mérkőzések is, mint a 2009. májusi madridi bajnoki, amin a csúcsformában lévő Barcelona a 6:2-es győzelmével története legnagyobb hazai vereségét mérte a Realra – majd mind a hat lehetséges trófeát elnyerte abban az évben. A két klub kiemelkedő korszakai szinte egymást váltották. Cruyff álomcsapata után következett az Emilio Butragueno ötöseként emlegetett madridi időszak, amikor a Real 1985–1990-ben öt egymást követő bajnoki címet söpört be. A Florentino Pérez klubelnök által összevásárolt Galaktikusok – a portugál Luis Figo, a francia Zinedine Zidane, a brazil Ronaldo és az angol David Beckham – fémjelezte korszakot pedig a Messi-féle Barca diadalmenete követte.
Árulásnak számított, ha valaki az ősi riválishoz igazolt. Ezt az utóbbi harminc évben elsőként a német Bernd Schuster tette meg, akit a Realhoz távozása után meggyűlöltek Barcelonában. De nem annyira, mint Figót, aki 2000-ben cserélte a katalán gránátvörös-kék mezt kasztíliai hófehérre. Amikor először futott ki vendégként a Camp Nouban, 90 ezer ember fülsiketítő füttye bénította meg, s a játékvezetői jelentés szerint három mobiltelefont, néhány féltéglát, üres palackokat és érméket dobáltak felé. 2002 novemberében pedig egy levágott malacfejjel „üdvözölték”, amikor a hazai kemény mag elé ment ki szögletet elvégezni. A kivétel a dán Michael Laudrup, akire egyik szurkolótábor sem haragszik igazán. Laudrup Cruyff álomcsapatából négyszeres bajnokként, 1994-ben igazolt át Madridba, ahol a Reallal rögtön megnyerte a pontvadászatot. Máig tréfálkozva meséli, hogy ő az egyetlen, aki 12 hónap alatt 10:0-ra nyert két El Clásicót. Mert 1994. január 8-án a Barcelona, 1995. január 7-én pedig a Real mezét viselte, amikor csapata házigazdaként 5:0-ra győzött.
NAGY GÁBOR
nagy.gabor@hvg.hu
Nincs egy kézben az állami vagyon, nagy a veszélye, hogy széthordják – figyelmeztet Mihályi Péter közgazdász, az MTA levelező tagja, aki szerint az állam rendszerint a piaci árnál olcsóbban ad el és drágábban vásárol.
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
A leváltott miniszter halála lassított felvételként mutatja az orosz elit körében kibontakozó válságot.
Egy sárkányszörfös nagyon jókor volt jó helyen.
Pontosan úgy működik, mint a légvédelmi rendszerek.
A férje brazil, meg ott elismerik a melegházasságot.
Egy hollywoodi film forgatókönyvének lapjaira kívánkoznak az izraeli nukleáris fegyver megszerzésének részletei.
Mexikót is hasonló vámokkal sújtja az amerikai elnök.
