El Juego Continúa, azaz a játék folytatódik – ez állt annak a videónak a végén, amelyből kiderült, hogy Andrés Iniesta, az FC Barcelona és a spanyol válogatott legendás középpályása visszavonul. Iniesta a barcelonai 8-as mezszáma miatt egy szimbolikus dátumot, október 8-át választotta, hogy hivatalosan is bejelentse, befejezi labdarúgó pályafutását.

A 40 éves játékos keddi sajtótájékoztatóján elmondta, sosem gondolt arra, hogy eljön ez a nap.

Most ezek az érzelmek és a büszkeség könnyei, nem a szomorúságé. Egy olyan kisfiú sír önök előtt a Fuentealbilla nevű kisvárosból, aki arról álmodozott, hogy futballista lesz, sok mindent elért kemény munkával, és sosem adta fel

– fogalmazott Andrés Iniesta, aki 2002 és 2018 között 442 mérkőzésen szerepelt az FC Barcelonában, amellyel 32 trófeát gyűjtött: kilencszer volt spanyol bajnok, hatszor Király Kupa-győztes, hétszer nyerte meg a spanyol szuperkupát, négyszer a Bajnokok Ligáját, háromszor az európai szuperkupát és a klubvilágbajnokságot.

A játék folytatódik, de már a pályán kívül. Mi viszont még Iniesta pályán nyújtott teljesítményére emlékszünk vissza, ebben a cikkben négy feledhetetlen pillanatot idézünk fel pályafutásából.

Egy álom beteljesülése, és ez még csak a kezdet volt

A brugge-i debütálásom az FC Barcelona felnőtt csapatában az álmom beteljesülése volt. Egy különleges és varázslatos pillanat tele érzelmekkel és idegeskedéssel. Karrierem egyik legfontosabb élménye

– mondta még néhány évvel ezelőtt az Iniesta TV-nek a 131-szeres spanyol válogatott labdarúgó, amikor a barcelonai debütálásáról beszélt.

Erre 2002. október 29-én került sor Belgiumban, a Club Brugge elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen, amelyet 1–0-ra nyertek meg a katalánok az argentin Juan Román Riquelme góljával. A Barcelona vezetőedzője ekkor Louis van Gaal volt, aki a mérkőzés előtt csak annyit kért a 18 éves labdarúgótól, hogy „legyen nyugodt és játsszon, úgy, ahogyan azt a Barca B csapatában tette”. A bemutatkozása ugyan nem volt hibáktól mentes, de Iniestában felülírt minden negatív érzést, hogy olyan játékosokkal léphetett pályára, mint a gólszerző Riquelme, vagy a csapatkapitány Carles Puyol.

Egy londoni bomba, amit soha nem felejtünk el

A 2008-as esztendő nagy átalakításokat hozott Barcelonában, hiszen a kispadon Frank Rijkaard vezetőedzőt a Barcelona B addigi trénere, Pep Guardiola váltotta és a csapat fontos alapemberei közül is többen – Ronaldinho, Deco, Edmílson, Gianluca Zambrotta, Lilian Thuram – távoztak. A váltás azonban nagyon bejött, a Messi, Xavi és Iniesta hármasra építő csapat kilencpontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot a Real Madrid előtt, emellett a spanyol Király kupát és a Bajnokok Ligája-trófeát is elhódította.

Utóbbihoz nagyon kellett Iniesta pályafutásának egyik legemlékezetesebb és legszebb gólja a Chelsea elleni elődöntőben. A spanyolországi odavágón nem született gól, így Londonba gólkényszerrel utazott a Barcelona. A két találkozó között nagy erőt adott a katalánoknak, hogy az ősi rivális Real Madrid ellen 6–2-re győztek a Santiago Bernabéuban, ám a Stamford Bridge-n valahogy nem találták a ritmust. A Chelsea már a 9. percben vezetéshez jutott Michael Essien góljával és egészen a 93. percig továbbjutásra állt. Ekkor jött Andrés Iniesta, aki Lionel Messi visszakészítése után jobb külsővel lőtte ki a ficakot. Ez a védhetetlen bomba döntőbe lőtte a Barcelonát, amelyet végül 2–0-ra megnyert Eto’o és Messi góljaival a Manchester United ellen.

Élete legnagyobb sikere után a fájdalom és a szenvedés járt a fejében

Ugyan Iniesta leginkább a szép cseleiről és a remek labdáiról maradt emlékezetes a futballt szeretők számára, a csúcsra a 2010-es világbajnoki döntőben szerzett győztes gólja lőtte, ugyanis a mai napig ez az egyetlen világbajnoki címe Spanyolországnak. A 2008-as Eb-győzelem után a dél-afrikai mundialra is a torna legfőbb esélyeseként utaztak a spanyolok, ám óriási blamával indult számukra a torna: 1–0-ra kikaptak Svájc ellen az első körben. A csoportot ennek ellenére megnyerték, hiszen ha nehezen, de Hondurast és Chilét is legyőztek. Az egyenes kieséses szakaszban sem azt a sziporkázó játékot láthatta a közönség a spanyol válogatottól, amit a két évvel korábbi kontinensviadalon mutatott, de Portugálián, Paraguayon és Németországon átverekedve magát – mindhárom meccsen 1–0-ra győzve – végül bejutott a döntőbe. A hollandok elleni finálé nagy csatában, a hosszabbítás 116. percben szerzett Iniesta-góllal dőlt el, Fabregas passza után kiválóan lőtte ki a jobb alsó sarkot a Barcelona középpályása.

Gólja után egy „Dani Jarque: siempre con nosotros” („Dani Jarque mindig velünk van”) feliratú pólóban tisztelgett a városi rivális Espanolban játszó, tragikus hirtelenséggel elhunyt játékostársa és barátja előtt. Ezzel a góllal a döntő legjobbjának járó címet is kiérdemelte.

Egy későbbi interjúban, amit a Guardiannek adott, így emlékezett vissza a döntő utáni pillanatokra:

Amikor felharsant a vb-döntő végén a hármas sípszó, az első gondolat, ami a fejemben járt, a fájdalom volt. A szenvedés. Ahelyett, hogy arra gondoltam volna, világbajnok vagyok. Nehéz év volt a sérülések miatt, nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog. Ha valaki áldozatok nélkül ér el sikert, akkor nagyon örül neki, de sokkal élvezetesebb, ha megküzdesz érte. A világbajnoki cím nagyon sokat jelentett számomra az odavezető út miatt.

Iniesta ekkor járt a legközelebb az Aranylabda megnyeréséhez, Messi mögött a második helyen végzett a szavazáson, az eredményt azonban sportszakmai és szurkolói körökben is hatalmas felháborodás övezte, hiszen az argentin „csak” egy spanyol bajnoki címet nyert abban az évben, többek között Iniestával az oldalán.

Búcsú Barcelonától

Hosszasan vívódtam, töprengtem, míg meghoztam a döntést, hogy ez az utolsó itteni idényem, és elhagyom a világ legjobb csapatát. Őszinte döntést hoztam magammal és a klubbal szemben, ami mindent megadott nekem. Ez az egyesület 12 éves korom óta csak a legjobbat érdemli tőlem, és rájöttem, hogy erre nem leszek már képes sem fizikailag, sem mentálisan. Így akartam befejezni, amikor még hasznos vagyok a csapat számára, kezdőként játszhatok, és képes vagyok címeket nyerni

– ezekkel a szavakkal búcsúzott hőn szeretett klubjától Andrés Iniesta 2018 áprilisában.

Május 20-án, a Real Sociedad ellen 1–0-ra megnyert mérkőzésen ölthette magára utoljára a Barcelona gránátvörös-kék mezét. Lecserélésekor, a 81. percben vastapssal köszönték meg neki a szurkolók a klubnál töltött 22 évet.

Miután 2018-ban távozott a katalánoktól, a japán Vissel Kobét és az egyesült arab emírségekbeli Rász el-Haimában működő Emirates Clubot erősítette. Most viszont örökre szögre akasztja stoplisát.

Adíos, Andrés!