Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
HVG: Nem egészen másfél évvel ezelőtt egy nekünk adott interjúban így fogalmazott: „A sok-sok tapasztalat, csalódás, a mind jobb emberismeret azt eredményezte, hogy jó ideje reálisan látom a helyzetet: egyetlen ember semmit sem tud megváltoztatni, illetve maga a rendszer sem alkalmas a változtatásra. Én ennek a közegnek soha nem leszek jó, de nem a képességeim miatt, hanem mert pontosan tudják, hogy tűzzel-vassal irtanám a középszerűt, azt, aki számára nem a sport és a sportoló a fontos.” Ehhez képest szombaton önt választották a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökévé. Mi változott?
Kovács István: Úgy tűnik, hogy a közeg véleménye rólam, az elképzeléseimről nagyot változott, és ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az elmúlt egy évben nem kaptak megfelelő információkat, nem voltak jók a tapasztalataik. És talán ez idő alatt is tettem annyit a magyar ökölvívásért, voltam annyira jelen, hogy látták: én lehetek a megfelelő ember. Szerencsés véletlen, hogy most jött ki az életemet bemutató sorozat, hogy most választottak meg ismét a Bokszvilágszervezet (WBO) európai elnökének, hogy a Sztárboxszal hétről hétre képernyőn voltunk, és persze kampányoltam is azok mellett, akikkel elképzeltem az elnöki feladatkört. Mindezek eredményeként már hónapokkal ezelőtt azt vettük észre, hogy egy olyan erőtér kezd formálódni körülöttem, amely egyre több embert vonzott be, és egyre többen látták ebben a megoldást. Most pedig megválasztottak elnöknek – ha jól tudom, korábban nem látott támogatottsággal. Ezúttal valóban volt választás, hiszen két jelölt indult. Az elmúlt évtizedekben rendszerint egy személyre kellett szavazni, így nehéz volt lemérni, vajon mekkora a jelöltek valódi támogatottsága. Hogy ennyien támogattak, óriási felelősséggel jár, de azt is jelenti, hogy óriási erő van mögöttünk.
Kovács Kokó István: Magyarországon túlzottan összefonódott a közélet, a politikai és a gazdasági élet
HVG: Köztudott, hogy bizonyos pozíciók betöltéséhez – és ilyenek a sportági szövetségek elnöki posztjai is – a legfelsőbb politikai szint támogatása, de minimum jóváhagyása szükséges. Márpedig Orbán Viktor miniszterelnök az olimpia után a Nemzeti Sportban arra utalt, hogy hiányolja az ön és a korábbi szövetségi elnök, Erdei Zsolt részvételét a sportág vezetésében. Ez jóváhagyásnak tűnik.
K.I.: Ha ez így volt, akkor azt mondom, jól döntött a miniszterelnök úr. De nagyon remélem, hogy nem csak ez határozza meg, hogy ki vezethet egy országos sportági szövetséget.
Most úgy érzem, nagy az összhang a hozzáértés és a politikai akarat között, úgyhogy innen üzenem a miniszterelnök úrnak: ha úgy gondolta, hogy alkalmas vagyok ennek a feladatnak az elvégzésére, köszönöm a bizalmát. A legfontosabbak számomra mégis azok a klubok, amelyek már akkor is bennem látták a megoldást, amikor esetleg még nem bólintottak rá erre máshol is.
Szeretném a szövetséget a politikán felülemelkedve irányítani, és az ökölvívás szerintem az a közeg, amely bátran szembeszáll a politikával, ha nem neki megfelelő döntés születik. Azt hiszem, most jó döntés született mind politikai, mind szakmai oldalon. Ez talán nagyképűen hangzik, és lehetséges, de az a negyven év, amit az ökölvívásban eltöltöttem – és abból huszonkettőt sportvezetőként –, felvértez azzal a büszke és határozott elképzeléssel, hogy meg fogom tudni oldani az előttem álló feladatot.
HVG: Többen is pályáztak az elnöki posztra, végül ketten maradtak Kassai Lászlóval, korábbi elnökségi taggal. Bolla Szilárd volt sanghaji főkonzul, a férfi ökölvívó-válogatott korábbi menedzsere és Varga Lajos, a Valton-Sec vezetője is beállt ön mögé. Mivel győzte meg őket?
K. I.: Amikor kiderült, hogy mi hárman vagyunk esélyesek, Bolla Szilárd állt elő a fúzió ötletével, hogy elég erősek legyünk Varga Lajos legyőzéséhez. Már elkezdtük a közös gondolkodást arról, hogyan építenénk fel a magyar ökölvívást, amikor Varga Lajos is megérezte az erőtér kialakulását. Neki megvolt a politikai támogatottsága, de nem állt mögötte klubok sokasága, nem szerves része az ökölvívásnak. Ezzel nincs baj, örülök is annak, hogy egy külső szemlélő ilyen potenciállal lépett be közénk. Ő is rádöbbent: hasznosabb lenne az együttműködés, mint a szembenállás, és amikor elkezdtünk erről beszélgetni, világossá vált, hogy hallgatunk egymásra, tiszteljük egymást, és ha mi hárman egy irányba nézünk, az elképesztő erőt képvisel. Talán még örül is annak, hogy a nagy felelősség így nem az ő vállát nyomja, mégis tud nekünk segíteni. Így alakult ki ez a hármas elnökkel, alelnökkel és elnökhelyettessel.
Erdei renoméját megtépázta, hogy a Duna Arénában megrendezett 2018-as ifjúsági világbajnokság után a szövetségnél több százmillió forintos mínusz keletkezett, amelyet egy hasonló méretű állami tőkeinjekció követett. Ezzel párhuzamosan pénzügyi biztosként megérkezett a szervezethez Bajkai István, az Orbán Viktor miniszterelnök ügyvédjeként is ismert fideszes országgyűlési képviselő. Az év decemberében kiderült: a MÖSZ-nek összesen 269 millió forintnyi követelést kell még kifizetnie a verseny szervezése kapcsán, azon kívül pedig további 132 millió hiányzik, amit más feladatok helyett a vb-re használt fel a szervezet. Valamint az is, hogy attól kezdve minden kifizetés csak Bajkai ellenjegyzésével történhetett meg.
Bajkait 2019 őszén a szövetség elnökévé választották, Erdei pedig szakmai társelnök lett, 2020 nyarán aztán lemondott. A politikus 2022 decemberéig töltötte be a posztot, akkor megromlott egészségi állapotára hivatkozva jelezte, hogy nem tudja folytatni a munkát. 2023 áprilisában elhunyt.
Kurtucz Csaba követte a szervezet élén, aki tíz hónap után távozott, miután összerúgták a port az elnökség több tagjával, miután az az ellenőrző testület megállapította, hogy pazarló volt a költségvetés. Eközben Kurtucz elnökségi tagok ellen kezdeményezett eljárást költségvetési csalás miatt.
Tavaly novemberben újabb tisztújítás következett, amelyen végül ügyvivő testületet választottak meg a szervezet vezetésére, benne a korábbi gazdasági igazgató Rácz Attilával, Juhász Rolanddal és Berkó Lajossal, a sportért felelős államtitkárság kabinetfőnökével.
Amikor Kovács Istvánt tavaly nyáron arról kérdeztük, hogyan látja a magyar ökölvívás helyzetét, azt mondta: „Mindenki pontosan tudja, ki volt az elnök az alatt a húsz év alatt, amíg a szakma lezüllött, és azt is, hogy ki vezette a szövetséget, amikor eltűnt sok száz millió forint állami pénz. A magyar ökölvívás nem pár év alatt omlott össze, több évtizedes folyamatról van szó. A vezetők felelősek a szakmai és gazdasági katasztrófáért, az más kérdés, hogy nem jár érte felelősségre vonás.”
HVG: Erdei Zsoltnak, a szövetség korábbi elnökének szán valamilyen szerepet?
K. I.: Madárral nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, volt olyan időszak is, amikor beszélőviszonyban sem voltunk, de mostanra ezt magunk mögött hagytuk. Nem tudok haragot tartani. Mindkettőnknek szent ügye az ökölvívás, élünk-halunk érte, ő pedig épp olyan fontos a sportág történetének, mint én. Biztosan együtt fogunk dolgozni a boksz felvirágoztatásán, számítok az ő és mások, köztük Balzsay Károly tapasztalatára és tudására is. De hogy milyen szerepben, az még formálódik.
HVG: Mire számíthat most a „középszer”, akikről korábban beszélt?
K. I.: Nem baltával rontok be az irodába, mindenkinek megadom a lehetőséget a bizonyításra, hiszen nem ismerek minden munkatársat a szövetségben. Az biztos, hogy a kulcspozíciók betöltésének kérdéséről az elnökséggel együtt hozunk majd döntést, máshol az elnöki jogkörömnél fogva én határozok majd.
HVG: Társadalmi munkában dolgozik, vagy kap majd fizetést?
K. I.: Nagyon nehéz és hosszú munka áll előttünk, ami teljes embert igényel. A sportszervezetek milliárdos nagyságrendű állami pénzekkel gazdálkodnak, ami megköveteli, hogy a döntéshozók elszámoltathatók legyenek. Márpedig csak akkor lesz valaki elszámoltatható, ha a dolgát nem hobbiként kezeli. A népes ökölvívó-társadalomról nem lehet napi egy-két órában gondoskodni, azt viszont nem várhatja el senki, hogy ha valaki napi hat-nyolc órát dolgozik, ne kapjon tiszteletdíjat.
Egy biztos: egészen addig, amíg a magyar ökölvívás gazdasági helyzete kérdőjeles, semmiféle ellenszolgáltatásra nem tartok igényt. Amikor már elcsitulnak a viharok és minden megoldódott, az elnökség dönt majd arról, hogy milyen javadalmazásban részesüljek.
Az elmúlt években sokszor kiverte a biztosítékot egyes elnökök fizetése. Én nem tartok igényt ilyen nagyságrendű összegekre, és úgy gondolom, hogy a jól elvégzett munkáért járó bérezést senki nem fogja irigyelni.
HVG: Az elmúlt években nem először lehet arról hallani, hogy elfogyott a szövetség pénze, előfordult, hogy több száz milliós volt a hiány. A sajtóban megjelent hírekből úgy tűnik, most sem jó a helyzet, hiszen Hámori Lucának a korábbi vezetőség csak megígérte, de nem fizette ki azokat a plusz milliókat, amelyekkel az 5. helyezéséért járó állami jutalmat a bronzérmeseknek járó összegre egészítette volna ki. Mennyire lát bele a számokba, mekkora a baj?
K. I.: Még nem tudom. Az átadás-átvétel hosszabb folyamat lesz, lezajlik majd egy gazdasági és jogi átvilágítás, hogy minden részletre fény derüljön. A sportállamtitkárság oldaláról Berkó Lajossal – aki a szövetséget az elmúlt egy évben vezető ügyvivő testületnek is tagja volt – többször egyeztettünk. Ő azt állítja, hogy van pénz a kasszában, a likviditás megoldott, de hogy az előttünk álló feladatokra – például versenyek szervezésére, a lejárt szerződések újbóli megkötésére, a megígért járandóságok kifizetésére – van-e forrás, azt a következő napokban tudjuk meg. Nem akarunk egyetlen sportolót, sportvezetőt sem elveszíteni azért, mert három-négy hónapja nem kapnak fizetést.
HVG: Kiknek tartozik még a szövetség?
K. I.: Negyvenegy sportolóval és sportszakemberrel nem hosszabbítottak szerződést az olimpia utánra, vagyis csak a játékokig kaptak fizetést. Az ügyvivő testületnek az volt az álláspontja, hogy a megállapodások részleteinek átvizsgálása és az esetleges újbóli megkötésük már az új elnökség feladata lesz, a gond az, hogy az eredeti, szeptemberi időpontjáról mostanra csúszott a tisztújító közgyűlés. Ezt a sajnálatos helyzetet azonnal orvosolni kell. Hámori Lucával és a másik olimpiai ötödik helyezett ökölvívónkkal, Kovács Richárddal már beszéltem erről, rájuk a sportolói bizottságban is számítok majd.
HVG: Olyasféle gazdasági és jogi átvilágításra készülnek, amilyen például a vízilabda-szövetségnél zajlott?
K. I.: Abban már megállapodtunk az elnökséggel, hogy erre mindenképpen találnunk kell forrást, mert e nélkül nem tudunk tervezni. Nem azért akarok ilyen átvilágítást, mert kíváncsi vagyok, hogy hová tűnt a pénz – ha eltűnt, de feltételezzük, hogy nem –, hanem hogy pontosan lássuk, milyen kintlévőségeink, követeléseink vannak, miből gazdálkodhatunk.
HVG: Milyen egyéb, sürgető feladatok állnak az új vezetés előtt?
K. I.: A terveink a csillagos égig vezetnek. Meg kell erősíteni a sportszakmát, le kell ülni a testnevelési egyetem képviselőivel és át kell vizsgálni az edzőképzés problémakörét, feltárni, miért nincsenek tömegével olyan mestereink, amilyenek Öcsi bácsiék, Svasznek Jenő bácsiék, Szakos Jóska bácsiék voltak. Ugyancsak fontos az utánpótlás-menedzselés, hiszen 16-18 koruk környékén nagyon sokan otthagyják a sportágat. Ki kell építeni azt az ösztönző rendszert, amellyel ezt megakadályozhatjuk. Nagyon fontos elérni, hogy az egykori ökölvívóink újra közösséget alkossanak, és a bizottságokat élettel feltölteni. Az edzőbizottság kiüresedett.
Külföldi szakemberünk, Hamid Tangribergenov szövetségi kapitány, akivel az olimpia óta nem találkoztam, még a közgyűlésre sem jött el. Ezt fel sem tudom fogni, hatalmas mínusszal indul nálam: a magyar állam pénzéből alkalmazzák évek óta, és egy olyan közgyűlés, amely az ő sorsát is befolyásolja, úgy tűnik, nem érdekli. A bíróbizottság romokban van.
Az elmúlt versenyeken számos visszás ítélettel találkoztam. A jövőben úgy kell menedzselni a testületet, hogy még csak gyanúja se vetődjön fel a korrupciónak, visszaéléseknek.
HVG: Nem csupán a magyar ökölvívás, de a sportág nemzetközi jövője szempontjából is fontos kérdés, hogy merre tart a MÖSZ: a Nemzetközi Ökölvívó-szövetségben (IBA) képzeli el a jövőt, vagy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által támogatott Ökölvívó Világszervezetben (World Boxing, WB).
K. I.: Az biztos, hogy a sportág olimpiai programban tartása érdekében az egyetlen lehetőség az átlépés, a nagy kérdés az, mikor és hogyan. Az IBA versenynaptárában 2025-ben nem szerepelnek különösen fontos versenyek, de jó, hogy idén még nem léptünk át, hiszen mind kontinentális, mind világversenyeken tudtunk indulni a színeikben büntetés nélkül. Most viszont a NOB már szankciókkal fenyegeti azokat a szövetségeket, amelyek nem csatlakoznak a WB-hez idejében. Konkrét határidőt még nem szabtak, de sürgető kérdések már érkeztek és a közeljövőben érkezni is fognak a Magyar Olimpiai Bizottsághoz.
Akkor majd meg kell kérdeznünk a közgyűlést arról, hogy akarjuk-e a magyar ökölvívókat az olimpián látni, vagy maradunk az IBA vonalában, ahol profi meccseket vívhatnak.
A magyar sportfinanszírozási rendszer sajátosságai és a tradíciók alapján nem kérdés, hogy az olimpia mennyire fontos. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind az IBA-vel – annak ellenére, hogy eljöttem tőlük –, mind Boris van der Vorsttal, a WB elnökével nagyon jó a kapcsolatom. Utóbbival december elején találkozunk Hamburgban, ahová már azért megyünk, hogy előkészítsük a közgyűlés számára azt a határozatot, amely szerint MÖSZ átlép a WB égisze alá.
HVG: Szeptemberben Fürjes Balázs, a NOB magyar tagja önt kérte fel Imane Helif ügye nyomán, hogy segítsen olyan szabályozási javaslatot alkotni, amely, ha valamely ökölvívó nemével kapcsolatban kétely merül fel, objektív módon alkalmas azt eloszlatni. Hol tart ez a munka?
K. I.: Balázzsal megbeszéltem, hogy mivel az előttem álló feladatok lekötik majd az időm nagy részét, erre a témára később térünk vissza. Szeretnék ebben is segíteni a sportágnak. A WB-nek is nagyon megengedő jelenleg a nemi identitást vizsgáló része, még ott is előfordulhat akár ilyen probléma, de most az utolsó hírek, amelyek megjelentek Helifről – amelyek szerint nincs petefészke, nem menstruál és rejtett heréi vannak, azaz biológiailag férfi –, talán megerősíti náluk, de a NOB-nál is a döntéshozókat abban, hogy ez egy sokkalta veszélyesebb terület, mint hogy el lehessen intézni azzal, hogy az útlevelében az szerepel valakinek: nő.
Nem szabad többször előfordulnia, hogy valaki, akiről tudjuk, hogy nem lány, lányokat verjen, és akár olimpiai bajnoki címet szerezzen.
Márpedig Heliffel kapcsolatban rengeteg kétely támadt, amelyek be is igazolódtak, ám utólag már nem lehet változtatni az eredményeken. Lehet ez majd egy „lex Helif”, annak kimondása, hogy a kombatsportokban a nemi identitás nagyságrendekkel fontosabb egészségügyi problémát jelenthet, mint mondjuk az atlétikában vagy az úszásban.
HVG: Arról mit gondol, ahogyan a Helif-ügyet az IBA, a NOB, a média és a sportszakemberek, vagy akár a közvélemény kezeli?
K. I.: Azt, hogy bolond világot élünk. Hiányolom a bölcsek tanácsát, amely egy ilyen helyzetben azt mondta volna – félretéve a politikai korrektséget –, hogy igenis meg kell vizsgálni a sportolót, hogy a neme megállapítható legyen. Ez a kérés soha nem hangzott el, mert emberi jogokat sért. Az a része viszont, hogy ő meg nőket sértett meg fizikailag, senkit nem zavart. Az ártatlanság vélelmével élve akkor is nőként kellett tekinteni, amikor az izomzata, a mozdulatai, a grimaszai alapján mindenki számára, aki nem vak, világos volt, hogy férfi. Mégis azt mondták róla, hogy joga van nőnek éreznie magát, mert annak született.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
