A bozontos szemöldökű, nagy szakállú és mély hangon doromboló Eric Cantona belehajol a kamerába, és csak annyit mond: „Azt tanácsolom nektek, barátaim, hogy soha ne nőjetek fel”. Így zárul a Nike egyik Joga Bonito reklámfilmje, amely a 2006-os világbajnokságra készült. A múltba révedő francia az azt megelőző szűk egy percben szemcsés felvételekről áradozik. A videón egy göndör fürtű fiú sorra cselezi ki ellenfeleit, majd annyi gólt lő, amennyit nem szégyell. Mint minden focis reklámfilm, ez is egyszerre borzalmas és zseniális. A színészi játék borzalmas és kommersz, de nem tudunk ennél zseniálisabbat elképzelni, hiszen a fiú, aki mindenkivel a bolondját járatja, a mindig mosolygós Ronaldinho.

A nyomorban is mosolygós tudott maradni

Ronaldo de Assis Moreira 1980-ban született Porto Alegrében, egy dokkmunkás és egy eladónő fiaként. Vila Nova, a környék, ahol felnőtt, ugyanolyan sivár volt, mint a város összes többi nyomornegyede. Az utcai életet a bandák, a kábítószer és az erőszak határozta meg. Ha a kis Ronaldo tisztában is volt a családja küzdelmeivel, nem látszott rajta. Gyermekkori képein tágra nyílt szemekkel, az arcára kiülő széles vigyorral látható, ártatlansága és vidámsága pedig meghazudtolja a környezetében uralkodó nélkülözést.

A társaságszerető fiú két legjobb barátjával töltötte minden idejét: Bombommal, a család hűséges kutyájával, aki minden lépését követte, és a labdával. Nem is igazán volt más választása, a fiú ugyanis úgy nőtt fel, hogy édesapja, João, aki maga is tehetséges focista volt, minden másodpercben a gyönyörű játékról áradozott neki és testvérének. Moreiráéknál a futball vallás volt.

Az idősebb testvért, Robertót a helyi óriás Grêmio csapata édesgette magához, Ronaldo viszont a futsal szerelmese lett. Legyen az egy zárt csarnok vagy a strand, fiatalabb vagy idősebb ellenfél, mindig csak egy cél vezérelte: élvezze, amit csinál, és úgy játsszon, mint a bálványai. A fiút lenyűgözte Diego Maradona játéka, de legnagyobb példaképe a bátyja volt. Roberto egy elegánsan játszó középpályás volt, remekül látott a pályán, ezt a képességét pedig a vele született atletikusságával és szemet gyönyörködtető passzaival teljesítette ki. Le sem tagadhatná, hogy brazil.

Látva, hogy idősebb testvére milyen szépen halad előre az életben, Ronaldo elhatározta, hogy olyan akar lenni, mint ő. Hamarosan azonban tragédia rázta meg a családot. João ünnepséget szervezett fia tiszteletére, aki ekkor írta alá első profi szerződését. Ennek egyik feltétele egy új ház volt a város előkelő negyedében, ahová a családot és a barátokat is meghívták. A churrasco (a grillezett marhahús portugál neve) már sült a rácson, a sörök a napernyő alatt pihentek, ám egyik pillanatról a másikra megfagyott a levegő: João beverte a fejét, és belefulladt a medencébe. Ronaldo mindössze nyolcéves volt.

A világ legjobb B terve

Tizennégy évet ugrunk előre az időben, és Joan Laporta sztorijával folytatjuk. A fiatal katalán jogász az Elefant Blau (Kék Elefánt) mozgalom tagjaként szerzett magának hírnevet Spanyolországban, amely megpróbálta leváltani az FC Barcelona korábbi elnökét, Josep Lluís Núñezt. A bizalmi szavazás után ugyan Núñez maradt a helyén, de utolsó évei nagyon megtépázták, az ezredforduló elején végül maga mondott le, a helyét pedig Joan Gaspart vette át. De nem sokáig, ugyanis katasztrofális időszak vette kezdetét elnöksége alatt, a klub a következő négy idényben egyetlen trófeát sem nyert, így neki sem volt maradása.

Laporta a második számú esélyessé lépett elő az elnöki posztért folytatott versenyben, de széles körben úgy tartották, hogy Luis Bassat spanyol publicista legyőzhetetlen. Laportának viszont volt egy titkos fegyvere. A klubnál uralkodó depressziós hangulatot szem előtt tartva, ő és a ravasz vezetőkből álló attaséja egy világsztár érkezését ígérte, egy olyan játékosét, aki azonnal minőséget hoz majd a fáradt csapatba. Laporta úgy vélte, hogy David Beckham újra szexivé teheti Katalóniát, ehhez pedig megnyerte magának Johan Cruyff támogatását. Az ötlete sikerre vezetett, és 2003-ban, szűk többséggel elnöknek választották, akadt azonban egy kis probléma. Beckhamnek nem tetszett, hogy a Laporta felhasználta őt a saját céljaira, no meg időközben a Real Madrid is bejelentkezett érte, így a nagy átigazolás meghiúsult, a messiásként várt Beckham a legnagyobb riválisnál kötött ki. Kellett egy B terv.

Ekkorra már a kis Ronaldo a világ egyik legnagyobb futballtehetségévé nőtte ki magát. 11 évesen bátyja nyomdokaiba lépett, és a Grêmióhoz igazolt, majd az ifjúsági csapatban a fél világ érdeklődését felkeltette, amikor az egyik meccsen csapata mind a 23 gólját ő lőtte.

Megszületett Ronaldinho legendája.

A profi bemutatkozására 1998-ban került sor, majd a következő szezonban 23 gólt lőtt, és Brazíliával megnyerte a Copa Américát. Európa legjobb klubjai álltak érte sorban, az Arsenal és a Manchester United is szerette volna megszerezni, de testvére tanácsára a Paris Saint-Germain ajánlatát fogadta el. Egy olyan csapatban és bajnokságban játszott ekkor, amely messze volt az elittől, de volt ideje fejlődni és alkalmazkodni az európai futballhoz. Ez a döntés egyedülálló öntudatról tanúskodott. Ronaldinho hajszolhatta volna a pénzt a Premier League-ben, de tudta, hogy még nem áll készen rá, hogy a legjobbakkal játsszon egy pályán. A Parc des Princes-ben csiszolhatta a tudását, távol a reflektorfénytől.

Ronaldinho a PSG–Sochaux francia bajnoki mérkőzésen a párizsi Parc des Princes-ben 2001. augusztus 11-én

JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP

Egy nehezen induló első év után a következő szezonban teljesítményével kiérdemelte Luiz Felipe Scolari meghívóját a 2002-es brazil vb-keretbe. Az ázsiai mundialon az egész világ megcsodálhatta sziporkázó játékát és mindenki egyetértett abban, hogy a jövő nagy klasszisa lesz. Nem csoda hát, hogy Sir Alex Ferguson mindent megtett, hogy a következő nyáron az Old Traffordra csábítsa. Össze is jött volna, ha az utolsó pillanatban Sandro Rosell, a Barcelona sportigazgatója nem lép közbe, és nem győzi meg róla honfitársát, hogy a Camp Nouban tudná leginkább kibontakoztatni tehetségét. Az üzlet, Ferguson legnagyobb bánatára, megköttetett. Ezrek fogadták érkezését a barcelonai repülőtéren, és további tízezrek várták a városon át vezető úton.

Az adósságoktól fuldokló és sikerre éhes klub nem engedhette meg magának, hogy Ronaldinho kudarcot valljon.

A Sevilla ellen debütált, a mérkőzés éjfélkor kezdődött a spanyol labdarúgó-szövetségen belüli belső viták miatt. Hajnali fél kettő előtt nem sokkal a saját térfelén kapott labdát, Victor Valdés kidobását gyűjtötte be, majd a balszélről befelé vágott, két védőt is átvert, és óriási erejű lövést eresztett el 30 méterről, ami a felső lécről vágódott a kapuba. Évek óta nem hallott hangorkán tört ki a gól után. Nemcsak egy döntő fontosságú gólt ünnepeltek a szurkolók, hanem egy olyan földöntúli tehetség érkezését is, akit már hosszú ideje nem láttak a katalán színpadon.

A jó kezdést erős visszaesés követte, Ronaldinho ragyogása elhalványult csapattársai teljesítménye mellett. Januárban a Barcelona a középmezőnyben kullogott és csak egy tavaszi nagy hajrának köszönhetően ért oda a bajnok Valencia mögé a tabellán. A nem sokkal korábban kinevezett Frank Rijkaard hamar rájött, hogy komoly tisztogatásra lesz szükség. A lista élén honfitársai, Marc Overmars és Phillip Cocu álltak, akiket gyorsan követett Luis Enrique, Javier Saviola és a nem túl jó formában lévő Juan Román Riquelme.

Érkezett a helyükre Deco, a Porto sokoldalú tehetsége, a jobb oldalon Ludovic Giuly, a balon Ronaldinho, a csapat élén pedig a félelmetes Samuel Eto’o. Ez a támadóegység Európa legjobbjaival vetekedett, a Barçát pedig a La Liga élére repítette. Ronaldinho zsenijére azonban leginkább a Bajnokok Ligájából emlékezhetünk. 2005. március 7-én Rijkaard csapata egygólos előnnyel utazott a Stamford Bridge-re a Chelsea elleni negyeddöntő visszavágójára, de a hazaiak remekül kezdtek, a 19. percben már 3–0-ra vezettek. A 38. percben aztán Ronaldinho kapott labdát a 16-os előterében. Ami pedig ezután történt, azt aligha lehet elfelejteni. Ez volt talán a brazil legzseniálisabb gólja pályafutása során: a védők gyűrűjében az egyetlen lehetséges megoldást választotta, és „csőrrel”, egy könnyed mozdulattal lőtte ki a kapu jobb oldalát. Aki esetleg nem látta volna, annak felidézzük:

Talán nem mindenki emlékszik rá, de Ronaldinho varázsereje is kevés volt ezen az estén a Barcelonának a továbbjutáshoz, a mérkőzés végén ugyanis John Terry egy fejesgóllal eldöntötte a párharcot. „Ő a világ legjobb játékosa, és fontos szerep hárul rá az öltözőben is. Mindig jó kedve van, mosolyog, és ezzel leveszi a nyomást a többiek válláról, még akkor is, ha rajta is nagy a teher. A hozzáállása átragad a többiekre” – mondta róla egy későbbi interjúban Rijkaard.

Messi érkezése mindent megváltoztatott

Ronaldinho két rövidke szezon alatt bizonyította képességeit, és még sokkal többet is. A kontinens legjobb csapatának vezéreként hirtelen reflektorfénybe került, és sorra jöttek a szponzori megkeresések. Pepsi, Nike, Gatorade – csak hogy néhányat említsünk azok közül, amelyek Ronaldinho széles mosolyával akarták hirdetni termékeiket. Egyelőre azonban úgy tűnt, hogy ez nem befolyásolja a játékát. Amellett, hogy a Barcelona legnagyobb sztárja volt, Ronaldinho magára vállalta, hogy a B csapat legújabb üdvöskéjét is mentorálja: Lionel Messit.

Ronaldinho és Lionel Messi

LLUIS GENE / AFP

Valójában mindössze egyetlen edzésre volt szüksége ahhoz, hogy ráébredjen, Messi még nála is nagyobb klasszis lesz. Ahogy Guillem Balague Messi című könyvéből kiderül, a brazil még aznap délután felhívta egy újságíró barátját, hogy bejelentse, nem hajlandó együtt focizni azzal, aki nála is jobb.

Elviselhetetlen volt ez a gondolat számára.

Ronaldinho ekkor toronymagasan a bolygó legjobb játékosa volt, de legbelül tudta, hogy ezzel egy hosszú búcsú veszi kezdetét, amelynek végén kénytelen lesz átadni a karmesteri pálcát argentin utódjának. Erre azonban még várni kellett, ugyanis előbb kiérdemelte a legnagyobb egyéni elismerést, amit futballista kaphat, az Aranylabdát, majd a Barçával megnyerte a BL-t. A dolgok viszont új fordulatot vettek, miután Henk ten Cate, Rijkaard segédedzője távozott az Ajaxhoz, neki ugyanis fontos szerepe volt abban, hogy fegyelem legyen a csapaton belül.

Miután elhagyta a Barcelonát, a színvonal és a játékosok teljesítménye visszaesett. Ronaldinho meghízott, elvesztette jó formáját, és az edzésekről is rendszeresen lógott. A Barcelona az előző szezonban elért sikerei után trófea nélkül maradt. Ronaldinho abban a szezonban több gólt szerzett, mint bármelyik másik barcelonai évében, ami sokakat elgondolkodtatott, hogy mire lehetett volna képes, ha teljes erőbedobással dolgozik.

A következő évben a dolgok még rosszabbra fordultak. Úgy tűnt, mintha a brazil állandóan sérült lenne, a valóság viszont azt volt, hogy elvesztette a játék iránti szeretetét. A klubon belül egyre nagyobb aggodalomra adott okot, hogy milyen hatással volt Messi fejlődésére, sokan azt suttogták, hogy a bulizási szokásai tévútra csalták a fiatal játékost. Ő maga tagadta, hogy rossz hatással lett volna Messire. „Nem szabad mindent elhinni, amit az újságokban olvasnak. Mindig azon voltam, hogy jó hatással legyek rá, olyan akartam lenni neki, mint amilyen nekem volt Ronaldo” – nyilatkozta a FourFourTwo-nak. Mégis, 94 gól, 69 gólpassz és 207 mérkőzés után Ronaldinho pontot tett pályafutás legsikeresebb és legszebb korszakának végére.

Út a börtönbe

Az egész sztori még 2009-ben kezdődött, Ronaldinho ekkor az AC Milan játékosa volt és testvérével együtt úgy döntött, hogy a Brazília délkeleti partjainál fekvő, a Guaíba-tónál lévő ingatlanjukat egy kicsikét kibővítik: egy 70 méteres mólóval. Akadt azonban egy kis bibi. A tó egyrészt természetvédelmi helynek minősül, másrészt Ronaldinhóék senkitől sem kértek arra engedélyt, hogy ott építkezzenek. A merészségtől megdöbbent helyi hatóságok elrendelték a móló lebontását, emellett pedig 9 millió brazil real (ez mai árfolyamon nagyjából 587 millió forint) megfizetésére kötelezték őket. Az ügy évekig húzódott.

Mivel Ronaldinhóék nem fizettek és még a mólót sem bontották el, ezért 2015-ben átnézték a bankszámlájukat, és kiderült, hogy alig tíz dollár van a brazil sztár egyenlegén. Nyilvánvaló volt, hogy az ekkorra már a Fluminensében futballozó játékosnak ennél azért nagyobb a vagyona, ezért a bíróság házkutatást rendelt el nála, a behajtókkal pedig 9 millió dollárnyi értéktárgyat gyűjtettek össze. Lefoglaltak három luxusjárművet, egy André Berardo-festményt, tévéket és biliárdasztalokat, emellett bevonták az útlevelét. Utóbbinak később nagy jelentősége volt.

Ronaldinhóról akkoriban nagyon nehéz volt megállapítani, hogy mekkora anyagi problémával küzdhet, de emlékezetes, hogy nagyon sok felkérést elvállalt, köztük a Gattyán György-féle teqball népszerűsítését. Később elfogadta egy kaszinótulajdonos meghívását is Paraguayba, ahol egy gyerekeknek szóló jótékonysági eseményen szerepelt volna, de letartóztatták, mert hamis papírokkal próbált bejutni az országba.

A börtönben viszont újra imádott játékának hódolhatott, részt vett egy focitornán, ahol a 11–2-re megnyert mérkőzésen öt gólt szerzett, és hat gólpasszt osztott ki. Szabadulása után pedig a nagypályán is megmutatta, 44 évesen sem veszett el a tudása. Egy tavaly novemberi gálameccsen szépségdíjas szabadrúgás gólt lőtt a Real Madrid legendái ellen: