Nemrégiben még azon aggódtak, hogy az internet túl anonim. Mindez a múlté: nyomokat hagyunk magunk után, jól láthatóakat és nehezen eltüntethetőeket, mintha digitálisan tetováltatnánk.

YouTube

Jól példázza ezt annak a New York-i ingázónak az esete is, aki nemrégiben szóváltásba keveredett a kalauzzal az elővárosi vonaton. A kalauz azt rótta fel neki udvariasan, hogy túl hangosan telefonál és szitkozódik. A hölgy pedig - pechére, mert egy utastárs az okostelefonjával rögzítette az eseményeket, és az elkészült két és fél perces videót felrakta a YouTube-ra - a következő mondattal talált védekezni: "Tudja, hogy nekem milyen diplomám van? Tudja, hová jártam én egyetemre?" A New York-i Egyetemen végzett nő ostoba elitizmusán és sznobériáján mulatott a fél internet, számos blogger céltáblájává vált. Ezen az sem változtatott, hogy a felvételt el kellett távolítani a videomegosztó oldalról - addigra már milliónyian küldték tovább egymásnak.

Politikus alsónadrágban

Magyarázkodtak azok is, akik a korábbi demokrata párti kongresszusi képviselővel, Anthony D. Weinerrel kerültek online kapcsolatba. Weiner egy fotót akart eljuttatni magáról egy diáklányhoz egy közösségi oldalon, de véletlenül minden ismerőse megkapta a fényképet, amelyen a férfi alsónadrágban látható. Amikor kitört a botrány, azt állította, hogy hackertámadás érte a Twitter-fiókját, de néhány nap múlva bevallotta: három év leforgása alatt hat nővel is folytatott hasonló erotikus levelezést és viszonyt.

Az ártalmatlanabb botrány után egy súlyos károkkal járó eset: nemrégiben Vancouverben is az internet vezetett számos randalírozó nyomára. A Stanley-kupa elvesztése felett érzett haragjában törni-zúzni kezdő tömegről fotók készültek, a résztvevőket pedig a képek alapján azonosították ismerőseik.

Online intelligencia, offline megtorlás

A több mint kétmilliárd felhasználót számláló interneten hagyott nyomok könnyedén azonosíthatóvá tesznek mindenkit. Egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy kínos videó, egy intim fotó vagy egy keresetlen szavakkal megfogalmazott email utat talál magának a nyilvánossághoz - ha az, akinek a birtokába került, ezt így akarja.

Elrettentő példaként elég a közel-keleti elnyomó kormányok ügynökeinek ténykedésére gondolni: online kísérik figyelemmel a tüntetéseket, majd pedig offline következik a megtorlás...

Persze azért van a dolognak előnyös oldala is, hiszen a technológia révén válhatnak kifürkészhetővé a bűnözők szándékai, meg lehet cáfolni a nyilvánosságra kerülő hazugságokat, egyeseket pedig az interneten szárnyra kelt információk tehetnek híressé. Ez utóbbi történt egy fiatal párral is a vancouveri utcai zavargások idején (pontosabban annak kellős közepén).

Csókok a könnygázfelhőben

Egy szabadúszó fotós, Rich Lam kapta őket lencsevégre, amint a rohamrendőrök gyűrűjében - a könnygázfelhőben - a földön fekve önfeledten csókolóznak. Amikor a fotók napvilágot láttak, az egész világ azt kezdte találgatni, vajon ki lehet a csókolózó pár. Ismerőseik révén egyetlen napon belül fény derült a kilétükre - nevük meg is jelent az online híroldalakon - és tartózkodási helyükre, úgyhogy rögvest az MSNBC napi show-jában találták magukat - és lehet, hogy ez indítja el a fiatalember karrierjét a stand up comedy világában.

esquire.com

Scott Jones és Alex Thomas az élő bizonyíték arra, hogy bármelyik ártalmatlanul induló napból lehet olyan, amelyik az internet révén örök időre emlékezetes marad nemcsak az érintettek, de az egész világ számára is. "El sem hiszem, hogy volt ott valaki, aki ilyen képet csinált rólunk" - nyilatkozta elképedve a tévéműsorban Alex Thomas.

Az anonimitás erózióját együttesen eredményezték a közösségi oldalak mindent átható szolgáltatásai, az egyre olcsóbb kamerás mobilok, az ingyenes fotó- és videomegosztó oldalak elterjedése, és talán mindennél inkább az emberek megváltozó álláspontja arról, hogy mi tartozik a nyilvánosságra, és mi az, aminek meg kell(ene) maradnia a magánszféra határain belül. Szakértők szerint a Facebookhoz hasonló oldalak, amelyeken valós személyiségükkel kell jelen lenniük a felhasználóknak, és amelyeken ösztönzik a fényképek és videók megosztását, fokozták ennek a változási folyamatnak a felgyorsulását.

"Az emberek semmi mást nem szeretnének, mint kapcsolatba kerülni egymással, azok a vállalatok viszont, amelyek ehhez a megfelelő elektronikus csatornákat szolgáltatják, mindig tudni akarják, ki, hol és mit mondott. Ennek eredményeképpen minden korábbinál több dolgot tudnak meg rólunk" - nyilatkozta a témával kapcsolatban a The New York Timesnak Susan Crawford, a Benjamin N. Cardozo School of Law professzora.

Aggódhatnak a jogvédők

A fokozódó közösségi jelleg a kereskedelemre, a közéletre és a hétköznapi emberek magánélethez való jogára nézve egyaránt komoly következményekkel járhat.

Léteznek olyan kormányzati és vállalati törekvések, amelyek online személyazonosító rendszerek létrehozását szorgalmazzák. Így pedig a technológia még nagyobb szerepet fog játszani az egykor névtelen személyek azonosításában: a Facebook például már használja is az arcfelismerő technológiát, ami nem kevés aggodalmat váltott ki az európai szabályozók körében.

A vancouveri zavargásokat követően a helyi hatóságoknak nem volt szükségük ilyen arcfelismerő technológiára néhány érintett személy azonosításához, egyszerűen csak átfésülték a közösségi média oldalait, így fedezték fel például a rendbontók soraiban Nathan Kotylakot, a kanadai junior vízilabdacsapat 17 éves tehetséges játékosát is.

Nathan a Facebookon sajnálkozását fejezte ki az általa (is) okozott károk miatt, ám tettének elítélése nem állt meg az ő személyénél, családját is elérte. A helyi média beszámolója szerint apja, aki orvosként dolgozik, döbbenten észlelte, hogy miután nyilvánosságra került, hogy a fia részt vett az utcai csetepatéban, az orvosokat rangsoroló RateMDs.com oldalon hatalmasat zuhant az ő megítélése is.

Amint az megjósolható volt, nem késlekedtek a válasszal azok sem, akiket az internet segítségével azonosítottak az alkohol fűtötte zavargás résztvevőiként. Egy vancouveri diáklány például, aki szerepel a zavargásról készült fényképeken, és egy lopást is beismert, blogjában egyenesen "21. századi boszorkányüldözésnek" nevezte az internetes azonosítási eljárást. A New York-i kalauzos történet óta közutálatnak örvendő nő azonnal törölte Twitter- és LinkedIn-profilját, miután neve felbukkant a blogokban. Jóllehet az, aki eredetileg feltöltötte a YouTube-ra, hamarosan el is távolította onnana a beszédes videót, mások azonban átvették a videotovábbító szerepet, új életet lehelve a történetbe. A videót készítő illető továbbra is őrzi anonimitását, mert megszüntette a YouTube-fiókját.

"A Gay Girl in Damascus"

Facebook

Olyan közel-keleti országokban, mint Irán és Szíria, bátor aktivistáknak olykor - "természetesen" névtelenül feltöltött - YouTube-videók segítségével sikerült azonosítaniuk a diktatórikus erőszak áldozatait, sőt, visszaélések felderítésében is sikerrel működtek közre.

Egy önmagát szíriai-amerikai leszbikusnak valló bloggerről - aki a hangzatos "A Gay Girl in Damascus" nevet vette fel, és akit egy blogbejegyzés szerint be is börtönöztek - így derült ki, hogy valójában amerikai férfi, és a Tom MacMaster névre hallgat.

Az oknyomozó csoport munkáját Andy Carvin, a Nemzeti Közrádió, az NPR stratégája koordinálta, aki Twitter-tudósításaival kimerítően részletes képet szolgáltatott a közel-keleti tiltakozásokról. Amikor a forrásai szkeptikusan nyilatkoztak a blogger személyazonosságával kapcsolatban, azonnal kérdések sorozatával kezdte bombázni a Twittert és a Facebookot: van valaki, aki személyesen találkozott a bloggerrel, tud róla bármit is? Minél több kérdést tett fel, annál több lett a kétség: még azok a riporterek sem találkoztak közvetlenül a "Gay Girl"-lel, akik állítólag személyes interjút készítettek vele.

Andy Carvint végül online követői néhány fotó és szerverbejegyzés segítségével vezették el ahhoz a bloghoz, amelyet Tom MacMaster felesége nyitott, de mindketten használják.