Steve Robinson az űrsikló fedélzetén © NASA

Az iPodhoz kifejlesztett podcast-adások segítségével a digitális médialejátszók tulajdonosai személyre szabott rádióműsort állíthatnak össze, amelyet aztán hordozható készülékükön hallgathatnak meg. A Discovery legénységének egyik tagja, az amerikai Steve Robinson is ebben a formában rögzítette üzenetetét, amelyet azután a NASA tett közzé a világhálón.

„Helló mindenkinek, itt Steve Robinson 2-es számú küldetésspecialista, a Discovery űrsikló fedélzetéről” – kezdi az adást az űrhajós. „Magasan a Föld felszíne felett keringünk küldetésünk utolsó napján. Holnap érkezünk haza. Jelenleg Indonézia délkeleti csücske felett repülünk, s hamarosan meglátjuk a Föld éjszakai oldalát. Csodálatos volt a küldetés, minden remekül ment. A legtöbbünk számára eddig ez jelentette a legkeményebb munkát, amit valaha végeznünk kellett. Nem aludtunk túl sokat, s rengeteg mindent kellett csinálnunk, mégis mindannyian nagyon boldogok vagyunk.”

A Discovery az eredeti tervek szerint a hétfői nap folyamán landolt volna a floridai Kennedy űrközpontban, azonban a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a manővert egy nappal elhalasztották. Kedden két alkalom lesz arra, hogy a Discovery leszálljon a Kennedy bázisra, illetve kettő a kaliforniai Edwards légitámaszponton, vagy egyes hírforrások szerint lesz lehetőség arra is, hogy az új-mexikói White Sands támaszpontra érkezzen.

„Afféle tesztrepülés volt ez a mostani küldetés” – folytatja Robinson. „Sok mindent kipróbáltunk, többek között az űrsikló űrben történő vizsgálatát különféle szenzorok és robotkarok segítségével. Emellett számos kísérleti űrsétát is végeztünk, s nagyon tanulságos információkkal gazdagodtunk a Discoveryvel kapcsolatban.”

„Volt részünk néhány meglepetésben is. Nem számítottunk rá, hogy egy ekkora darab szigetelőhab szakad le az üzemanyagtartályról. Szerencsére nem ütközött az űrsiklónak. Nem számítottunk rá, hogy lehetőségünk lesz kimenni és saját kezűleg megjavítani a Discovery alját. Ez, azt hiszem nyugodtan mondhatom, életem legcsodálatosabb élménye volt. Hihetetlen volt ott lógni, annak a karnak a végén, teljesen egyedül, úgy, hogy sehol semmi nyomát nem látom az emberi jelenlétnek. Csak én voltam ott és az űrsikló, amikor láthattam, ahogyan a nap felkel a Discovery mögött. Csak lógtam ott és ittam be a látványt. Soha nem fogom elfelejteni, mint ahogyan leírni vagy elmondani sem tudom, mit éreztem ott és akkor. De nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőséget kaptam erre.”

„A legénység többi tagjával – Eileennal (Eileen Collins, az űrsikló parancsonka), Jimmel (James Kelly, pilóta), Soichivel (Soichi Noguchi, specialista), Andyvel (Andrew Thomas, specialista), Wendyvel (Wendy Lawrence, specialista) és Charlieval (Charles Camarda, specialista) – nagyon jól éreztük magunkat. Évek óta együtt készültünk erre a küldetésre és ez csapatként is összecsiszolt bennünket. Ritka dolog egy ember életében, hogy egy ennyire különböző csoport tagja lehessen, mint amilyenek mi vagyunk. Mindenki más-más területen teljesít jól, s kiválóan kiegészítjük egymást. Emellett hét teljesen különböző személyiségről is beszélhetek, akik egy dologban hasonlítanak, mindenkinek kiváló humora van. Így rengeteget nevettünk és sokat tanultunk egymástól. Fantasztikus élmény volt.”

„Most itt az idő, hogy induljunk hazafelé” – zárta az adást Robinson. „Néhányan már hazavágynak. Én még nem. Legszívesebben itt maradnék az űrállomáson Szergejjel és Johnnal, hogy megtapasztaljam, milyen itt élni, lebegve, a Föld felett.”

„Lassan zárom az első, az űrből sugárzott podcast-adást. Ezúton szeretném üdvözölni az összes földlakót, s mindenkinek köszönet az érdeklődésért és a támogatásért. Akár támogatják, akár nem ellenzik az űrprogramot, mindenképpen tanulhatnak belőle. S attól fogva, hogy ezt az adást hallják, máris tanultak valamit. A tanulás pedig izgalmas és szórakoztató is lehet, akárcsak ez a küldetés. Ezekkel a szavakkal búcsúzik Steve Robinson a Discovery űrsikló fedélzetéről, remélem, hogy hamarosan újra hallanak felőlem.”