A húrelmélet egyik szerzője, Dr. Micsio Kaku elméleti fizikus szerint a sci-fi írók által megjövendölt szerkezetek jelentős részét a tudomány képviselői napjainkra már létrehozták, illetve, csupán idő kérdése, hogy ezek a futurisztikus technológiák valósággá váljanak.

A BBC World Service-nek nyilatkoztó szaember szerint „a tudomány előretörése az írók számos jóslatát megvalósította”. Ilyen például a láthatatlanság, amelyet már aktívan tesztelnek a világ több kutatóközpontjában és laboratóriumában, vagy akár a teleportáció, amely kisebb távolságokat már képes áthidalni – igaz, egyelőre még csak az egyes atomok szintjén (a teleportáció jelenleg fennálló rekordja 600 méter). A szakember szerint azonban egy évtizeden belül már akár molekulákat is képesek leszünk teleportálni. Egy-két évszázadon belül pedig az emberek teleportálása is hétköznapivá válhat.

Dr. Kaku szerint alapvető probléma, hogy a tankönyvek sok esetben azt tanítják, hogy bizonyos dolgok – mint például a már említett láthatatlanság, vagy akár az időutazás – lehetetlenek. Holott, szerinte nem lehetetlenről van szó, hanem csupán arról, hogy a technológiánk még nem eléggé fejlett.

„A filmek általában elég pontosak a jövőbeni technológiákat illetően” – fejtette ki a tudós. „Egy kivétel van, az intelligens robotoké, ugyanis még nagyon messze vagyunk attól, hogy olyan robotokat lássunk, mint a hollywoodi filmekben. A mai robotok ugyanis csupán egyszerű számítógépek, amelyek előre beléjük programozott utasításokat hajtanak végre. Még egy csótány is okosabb náluk. Messze vagyunk még attól, hogy a robotok és a számítógépek új, összetett képességeket legyenek képesek maguktól megtanulni.”

A legérdekesebb azonban talán az időutazás témája, amelyet Dr. Kaku nem tart a valóságtól elrugaszkodott ötletnek.

Elméletben megoldható az időutazás problémája © sxc.hu

„Az időutazás olyasmi, amelyre elméletben létezik megoldást, elvben tehát lehetséges egy időgép megépítése” – magyarázta a kutató. „Ha tehát egy nap valaki bekopogtat a házunkba, és közli, hogy ő a saját ükunokánk, ne csapjuk be egyből az ajtót!”

Dr. Kaku még az időutazással kapcsolatos leggyakrabban felvetett problémára, az úgynevezett „nagyapa-paradoxonra” is kínált egy megoldást. Ezen ellentmondás lényege, hogy mi történik, ha egy időutazó megöli a nagyapját, ezáltal megakadályozza, hogy később, az időben megszülethessen.

A kutató saját bevallása szerint egyetért Albert Einsteinnel, aki egy folyamhoz hasonlította az idő szövetét, azonban hozzátette, az időben – akárcsak egy folyóban – kialakulhatnak örvények, s a folyam is kettéválhat két kisebb folyóra. Az efféle „idővillák” egyes ágain párhuzamos univerzumok jöhetnek létre, amelyekben más-más történelem valósul meg, azonban a múltat nem lehet megváltoztatni.

„Saját múltunkat nem tudjuk befolyásolni, nem mehetünk vissza az időben, hogy születésünk előtt megöljük a szüleinket” – fejtette ki Dr. Kaku. „Az egyén időben már bejárt útja érintetlen marad.”

A tudós hangsúlyozta, bár ezek a technológiák elméletileg megvalósíthatóak, problémát okozhat, hogy a fiatalok közül csupán kevesen érdeklődnek a tudományok iránt, s kevesen választanak kutatói pályát.

„Ennek ellenére semmire nem szabad azt mondani, hogy lehetetlen” – tette hozzá. „Ez a kifejezés ugyanis mindig kihívást jelent, például egy fizikus számára.”