A bankkártyás fizetés hazai megjelenését követően sok pénzügyi szakember várta, hogy a készpénzt felváltó megoldás gyorsan elterjed – lévén biztonságos, használata egyszerű, és sok külföldi országgal ellentétben Magyarországon a fizetési tranzakció azonnal meg is valósul, ez pedig a kereskedő számára is biztonságot ad. A magyar lakosság viszont csak lassan kezdett el a lehetőséggel élni, és bár 2009 szeptemberében Magyarországon megközelítőleg 9 millió bankkártya volt forgalomban, alacsony a bankkártyával rendszeresen fizető fogyasztók aránya. A 18 év feletti magyarországi lakosság 63 százalékának van bankkártyája, de 17 százalékuk egyáltalán nem, míg 23 százalékuk csak viszonylag ritkán (leggyakrabban havonta) használja fizetésre.

Mobillal is vásárolhatunk
A magyar 18 év feletti lakosság 60 százaléka hallott már a Mobil Vásárlás szolgáltatásról. Az autópálya-matrica ismertsége a legmagasabb (60 százalékos, amennyiben a megkérdezettek maguktól sorolják fel a szolgáltatást, 90 százalékos, amennyiben a kérdező említi a lehetőséget), míg a parkolási díj fizetése a második legismertebb mobilvásárlási szolgáltatás (48 százalékos, amennyiben a megkérdezettek maguktól sorolják fel a szolgáltatást, 83 százalékos, amennyiben a kérdező említi a lehetőséget). A 18 év feletti lakosságon belül autópálya- és úthasználati jogosultságot (23 százalék) és parkolási díjat (22 százalék) vásárolnak sms-ben szívesen – annak ellenére, hogy mindössze három évvel ezelőtt lehetett először igénybe venni a két szolgáltatást – de látható, hogy a különböző jegyvásárlások iránt is van nyitottság.

A japán Osaifu-Keitai, azaz a mobil pénztárca
A mobilkészülékek fejlesztői mindig is törekedtek rá, hogy minél több, korábban különálló eszközhöz (óra, naptár, napló, fényképezőgép, navigáció, zenelejátszó, tévé stb.) kötődő funkció kerüljön a „telefonokba”, ezek használatára a japán lakosság mindig is rendkívül nyitott volt. A 127 milliós országban az összesen négy mobilszolgáltatónál (NTT DoCoMo, KDDI, SoftBank, Willcom) 110 millió mobil előfizetőt tartottak nyilván 2009 első félévének végén – ami arányait tekintve (87 százalék) nem sokkal több, mint Magyarországon – az első mobil fizetési megoldások pedig már tíz évvel ezelőtt, 1999-ben megjelentek. A rendszer létrehozásához szükség volt a Sony által kifejlesztett, mobiltelefonokra optimalizált RFID chipre, amelyet 2004-től elkezdtek a Japánban forgalmazott mobilkészülékekbe építeni. Az első ilyen telefonokat keresztelték el „Osaifu-Keitai”-nak, azaz mobil pénztárcának, ami az ezt elsőként megvalósító NTT DoCoMo cég márkaneve (a licencet a többi mobilszolgáltató is megvette és alkalmazza). A chip az író/olvasó eszközöktől kap energiát, az információt néhány centiméterről is le tudja olvasni, aminek köszönhetően a kártyát tartalmazó mobilkészüléket nem is szükséges a pénztárcából vagy táskából kivenni, elég egy nagyon rövid ideig az olvasó felé tartani.

A rendszer révén az – Euro, Dollar, Yen szavak első betűi alapján elkeresztelt – EDY nevet viselő prepaid elektronikus fizetőeszköz megoldás is felkerülhetett a chipre, így a mobiltelefon segítségével visszakereshetők a vásárlások adatai, valamint ellenőrizni, illetve feltölteni is lehet az egyenleget. Az EDY praktikusságának köszönhetően a legelterjedtebb mobilpénztárca megoldás lett Japánban. Ugyanakkor több más fizetési alkalmazást is használnak a szigetországban, amelyek szintén az Osaifu-Keitai platformra tölthetők fel. A rendszer az elektronikus fizetési funkción túlmenően használható hitelkártyaként, tagsági igazolványként, bérletként, diákigazolványként (bármilyen személyes azonosító/beléptető kártyaként), pontgyűjtő kártyaként, rendezvényre szóló papírjegyek helyettesítőjeként, sőt, akár lakáskulcsként is.