Hogy melyek ezek az alkalmazások, azt néha már mi magunk sem tudjuk konkrétan, mégis minden egyes Windows installálás, esetleg operációsrendszer-upgrade (XP, Vista, majd Win7 ugyebár) után ösztönösen letöltjük őket a netről, és már telepítjük is felfelé. Amíg ez nem történik meg, addig nem „laktuk be” az új rendszert vagy gépet, nem érezzük otthonosan magunkat. 

Ilyen „essential”, legtöbbször ingyenes  programocskái minden felhasználónak vannak – lássuk, esetemben mi szükséges ahhoz, hogy teljesen otthonosan érezzem magam egy Windowsos gépen. 

Rendszertelepítés, gépcsere (vagy a Windows újbóli felinstallálása) után egyszerűen nem tudok addig megmozdulni, amíg nincs egy normális böngésző a gépen. Az első lépés mindig ennek letöltése (igen… Explorerrel… ha éppen nem viszem magammal USB-n vagy zsebvinyón). Ez a böngésző nem más, mint az Opera.  Ez persze nem jelenti azt, hogy ne használnék Firefoxot, ha éppen olyanom van, sőt elboldogulok én Internet Explorerrel is (kivéve, hogy halálra idegesít, és lassúnak is találom, ami persze lehet csak szubjektív érzés).

Az Opera a 10.10-es verzióval magasra tette a mércét

 Az Opera azonban a 10.10-es verzióval egyszerűen olyan szintre ért el, amivel már nem lehet versenyezni: elképesztő stabilitás (Firefox memória-zabálása, ugye, ugye?), Opera Unite, ha éppen nagyon meg akarok osztani valami fájlt (esetleg le akarom tölteni az otthoni gépemről), és persze a turbó funkció. Ráadásul a megszokás is közrejátszhat a dologban. Ha a böngésző megvan, máris indulhat a töltögetés, további nélkülözhetetlen szoftverek kerülnek a gépre…

Közhelynek tűnhet, de még mindig nem tudok élni Total Commander (régen Windows Commander) nélkül. Hogy ennek most az lehet-e az oka, hogy nagyon megszoktam az utóbbi tíz (vagy lehet több?) évben, vagy egyszerűen nem létezik ennél jobb fájlkezelő?

Létezik ennél áttekinthetőbb fájlkezelés?

Ezen lehet vitatkozni, tény azonban, hogy a Windows „Intéző” névre hallgató fájlkezelőszerűség förmedvénye számomra még mindig használhatatlan (a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy Mac-en ugyanígy érzek a Finder-el kapcsolatban – kicsit jobb, mint az Intéző, de én nem hívnám fájlkezelőnek egyiket sem).

Mappákat huzigálni nem szeretek, a „beillesztés/másolás” megoldás főleg több fájl vagy bonyolultabb könyvtárszerkezetek esetében pedig nem járható út. Marad tehát a jó öreg „kommander” – fájldarabolás, fájlegyesítés, tömörítés ki/be, tömörített fájlokból közvetlenül végezhető műveletek, könyvtár-összehasonlítás, FTP funkciók (nem is használok külön FTP klienst, minek?) és persze az elengedhetetlen kétpaneles (jobb/bal oldal) megoldás. Nem is értem, hogyan tudnak egyesek utóbbi funkció nélkül élni. Lehet, hogy őket nem zavarja, ha nem látják, hogy honnan és hová fognak másolni?

Finder - nincs benne a top tízben... ráférne egy kis tuning.

Mielőtt a Mac-rajongók védelmükbe vennék a Findert, gyorsan megjegyzem, hogy a sokszázezer forintos Macintosh gépek a mai napig nem alkalmasak egy olyan egyszerű műveletre, mint két könyvtár másolással való összefűzése, (copy-merge), pedig ezt PC-n már a DOS-os Norton Commander is tudta 1996-ban.

Aki nem ismerné a jelenséget: tegyük fel, hogy a Macen van egy Pistike/doksik/képek mappánk, benne 80 darab fájllal, egy DVD-n pedig egy Pistike/doksik/képek mappa benne 2 db, de teljesen más fájllal. Nos, ha Macen a DVD-ről Finderrel rámásoljuk/felülírjuk a Pistikés könyvtárat az eredetire, akkor a régi 80 darab fájl eltűnik, és lesz egy Pistike/doksik/képek mappánk, két fájllal. A régit buktuk, ahelyett hogy ott maradna, és kiegészülne a két újjal, vagy azonos név esetén automatikusan felülíródna az újabbakkal. (Ezért használok Macen Forkliftet, mert az már megoldja ezt, amolyan maces Total Commander). De vissza a Windowshoz és a nélkülözhetetlen szoftverekhez…

Macintosh - Forklift a'la Total Commander-Mac

Tény, hogy a PC-s világ két részre oszlik: „Atisokra és Nvidiásokra” – legalábbis a videokártyák esetében. Nos, hulljon le a lepel – jómagam az Nvidiát preferálók között vagyok, lehet, hogy nem jobb, mint az Ati, de megszoktam. Azonban az Nvidia sem tökéletes, főleg ha meghajtóik tuningolásáról van szó (az Ati ebben például jobb) – szerencsére van megoldás. Az Nhancer nevű ingyenes kis szoftver minden Nvidia kártyával működik, és mindent be tudunk állítgatni vele, amit elvileg a gyári meghajtón is kellene.

nHancer - ilyen lenne az eredeti Nvidia meghajtó panel, ha jó lenne.

Értelemszerűen ez főleg játékok/3D alkalmazások esetén érdekes. Ráadásul nagyon könnyen kezelhető, egyszerű jobb klikkel adhatunk például élsimítást bármire, vagy kapcsolgathatjuk a vertikális szinkronizálást stb.

A Windows képes szinte bármilyen képet megmutatni, sőt limitált módon akár szerkeszteni is. Azonban ha kényelmesen szeretnénk galériákat nézegetni, képeket átméretezni, vagy csoportosan átnevezni, esetleg manipulálni, akkor az ingyenes megoldások közül még mindig az Irfanview az egyik legjobb (szerintem). Photoshopra nem mindenkinek van szüksége, az XnView nekem kicsit túl bonyolult, minden más pedig fizetős – marad a jó öreg Irfan. 

Irfanview - ingyenes, egyszerű, gyors, kicsi. Kell ennél jobb?

Hogy miért nem cseréli már le a Microsoft az ősöreg, és kb. nulla funkcióval rendelkező jegyzettömböt valami modernebbre, az rejtély. A funkciók hiánya még nem is lenne akkora gond, az a tény azonban, hogy az eredeti jegyzettömb össze-vissza tördeli a szöveget, így egy egyszerű *.ini, vagy config fájlt vagy hasonlót sem könnyű benne szerkeszteni – nos, az már dühítő. Szerencsére a Notepad+ ingyenes, apró, és remekül használható (még akkor is, ha éppen a Mass Effect 2 ini fájlokat hekkeljük a durvább páncélok érdekében…mert egy igazi gémer ugyebár…) – nem tudnék meglenni nélküle!

Bár nem vagyok weboldalfejlesztő, még velem is előfordulhat, hogy ilyen-olyan okból bele kell nyúlkálnom weboldalakba, esetleg pár egyszerűbbet készítenem is kell.

PageBreeze - hát egyszerű, egyszerű az igaz. De használható és stabil.

A profik természetesen Dreamweavert használnak, és jól teszik – otthoni fabrikálásra azonban tökéletes az ingyenes Pagebreeze. Igaz, nem tud sok mindent, így a hiányzó varázslatokat forráskódszinten kell pótolnunk (legalább nem lustulunk el), de van benne WYSWYG modul, pár kellemes funkció (form-builder, táblázat-varázsló, CSS szerkesztő stb.)

A 7Zip-et nem sokan ismerik, és még kevesebben használják. Hogy miért, az érthetetlen: ingyenes (ellentétben a reklámablakokkal telezsúfolt, hagyományos ZIP-pel) , ráadásul bármit ki- és becsomagol. És persze a Total Commanderbe is integrálható. 

Ha valamit nagyon össze akarok tömöríteni, akkor drasztikus megoldásokra van szükség. Archiválásokhoz vagy nagy fájlok interneten való küldözgetéséhez nincs jobb mint a FreeArc nevű tömörítő. A mindennapi „tömörítgetésekhez” persze nem érdemes használni (ágyúval a verébre), ha azonban a Blowfish-encyrption, és az SFX szavak mondanak nekünk valamit, akkor a FreeArc a mi szoftverünk. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg a világon pillanatnyilag a legjobb tömörítési rátával rendelkező programról van szó: amikor először összenyomtam vele 11 GB-ot nem hittem a szememnek (azért sem árulom el mennyi lett a vége, de annyit segítek, hogy nagyon kevés…).

FreeArc - ez kérem tömörít a javából... sőt!

Filmet, klipeket, családi videókat mindenki néz, néha azonban felmerül az igény, hogy mondjuk, kivegyük a logót (pl. TV-ből felvett műsorok esetén). Vagy éppen kevés lett a fény az esküvői videón – kellene rá egy kis brightness. Esetleg az ovis táncelőadáson a szomszéd duci gyereke bezavar imádott csemeténk oldalán, és szeretnénk eltávolítani (nem a csemetét, hanem a szomszéd ducit…). Mindezeket bármilyen profi vagy félprofi videoszerkesztővel meg tudjuk tenni, de miért tennénk? A Final Cut vagy a Premiere, sőt még a Pinnacle Studio is inkább filmek vágásához, komolyabb dolgokhoz való (ráadásul egyik sem ingyenes). A VirtualDub viszont ingyen a miénk lehet, és pontosan azokat a tevékenységeket segíti, amire az otthoni felhasználónak szüksége lehet: apróbb műveletek, konvertálás ebből-abba, esetleg felirat beégetése a filmbe, és persze tivábbi egyszerűbb effektusok.

A filmeket persze nézni is kell, és mint tudjuk Windows Média Player segítségével végezni eme műveletet, nos, az a borzalom skálán számomra valahol a szentségtörés és a népi tánc között helyezkedik el (ha egyáltalán talál megfelelő kodeket az említett szoftverecske).

A Unix esetemben csak a skin része, nem komoly:-)

Persze mindenki más videolejátszóra esküszik, a legtöbben a valóban remek VLC-t használják (ami tényleg szuper), jómagam azonban az egyszerűség híve vagyok, így az Mplayer-t használom, ami… nem tud semmit. Cserébe viszont mindent lejátszik. Még akkor is képesek vagyunk filmeket nézni vele, ha kivesszük a kiterjesztést a fájlnévből, vagy hibás (félig letöltött) a fájl, stb, stb. Röviden elmondható: amiben képkockák vannak, azt a Mplayer le fogja játszani. Ha nem tudunk megbarátkozni a ténnyel, hogy nincs a szoftvernek felülete (mert hogy annyira egyszerű), akkor letölthetünk hozzá rengeteg GUI-t is.