Két új dinófajt fedeztek fel Kanadában

Két növényevő dinoszauruszról van szó, amelyek a késő kréta időszakban, 83 millió és 75 millió évvel ezelőtti periódusban éltek. Az első őshüllő nevét a világörökség részét képező lelőhely okán az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO tiszteletére kapta, a másodikat, utalva csőrös arckoponyájára, az antik mítoszok oroszlántestű, sas szárnyakkal és fejjel rendelkező griffmadára után neveztek el - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon. A leletekről a Cretaceous Research című folyóirat online kiadásában jelent meg részletes tanulmány."A kistestű, szarvakkal rendelkező dinoszauruszok evolúciós történetének hiányzó láncszemét alkotják" - magyarázta Michael Ryan paleontológus, a Clevelandi Természettudományi Múzeum kurátora, a tanulmány vezető szerzője. Közlése szerint noha a szarvas dinoszauruszok Ázsiából származnak, a kutatások azt mutatják, hogy a Leptoceratopsidae családhoz tartozó őshüllők nagyon gyorsan elterjedtek, majd diverzifikálódtak Észak-Amerikában - az Unescopceratops koppelhusae és a Gryphoceratops morrisoni ugyanis a család legkorábbi képviselői a kontinensen.Az Unescopceratops koppelhusae körülbelül 75 millió évvel ezelőtt élt. Testhossza 1-2 méteres volt, testsúlya pedig nem haladta meg a 90 kilogrammot. Nagyon rövid, a tarkójából eredő nyakfodra volt, viszont koponyáját nem díszítette csonttaréj. Papagájszerű éles csőrrel rendelkezett, állkapcsában sorakozó fogak apróbbak és kerekebbek voltak, mint a Leptoceratopsidae családhoz tartozó dinoszauruszok bármelyikének. Fejsze alakú alsó állkapcsához külön csont csatlakozott, amitől úgy tűnt, mintha az Unescopceratopsnak kis álla volna.A Gryphoceratops morrisoni 83 millió évvel ezelőtt élt, állkapcsa rövidebb és szélesebb volt, mint a Leptoceratopsidae család bármely más tagjáé. Az állkapocscsont mérete és alakja alapján a kutatók úgy vélik, hogy egy teljesen kifejlett egyedé volt. A paleontológusok véleménye szerint a Gryphoceratops morrisoni testhossza nem haladta meg a másfél métert."Kistestű dinoszauruszok fosszíliáira ritkán bukkannak. Az ilyen töredékes leletek, mint amilyenek a két őshüllő esetében előkerültek, hozzájárulnak a dinoszauruszok evolúciójának jobb megértéséhez" - hangsúlyozta David C. Evans, a Torontói Egyetem docense, a tanulmány társszerzője.