Ha már Google Glasst nem vásárolhatunk magunknak, akkor legalább az Epson hasonló kütyüjével vigasztalódhatunk. Már persze akit vigasztal, mert az eszköz leginkább azt bizonyítja, hogy a jelenleg elérhető okosszemüvegeket nem biztos, hogy pont nekünk szánják.
A viselhető kütyük az elmúlt 1-2 évben tűntek fel a színen, és amennyiben minden jól megy, akkor az idei lehet az első olyan esztendő, melyben már ténylegesen komoly szerephez jutnak ezek a termékek. Ebbe a kategóriába sorolhatók például az okosórák – melyek közül mi legutóbb a Samsung Gear S-t és az LG G Watch R-t próbáltuk ki –, illetve az okosóráknál is sokkal egzotikusabb és ritkább okosszemüvegek.
A szektor az elmúlt 1-2 évben egyértelműen a Google Glasstól volt hangos, azonban a cég néhány napja bejelentette, hogy a mintegy 420 ezer forintos és igen rövid üzemidejű termék ebben a formájában egész biztosan nem kerül nemzetközi szinten forgalomba. A Google Glass Explorer projekt véget ért, és bár a Google nem mond le ezirányú terveiről, egyelőre elég ködös, hogy milyen irányban haladnak majd tovább.
Más vállalatoknak más irányból közelítenek: virtuális valóságot építő szemüvegen dolgozik a Facebook, a Sony és a Samsung is. A Microsoft pedig az okos- és a virtuális szemüvegek előnyeit vegyítve egy komplett miniszámítógépet magában foglaló holografikus szemüveget csinál.
És hogy jön ide az Epson?
Az Epson név hallatán legtöbbünk számára vélhetően leginkább nyomtatók és projektorok villannak át az agyunkon, pedig a japán cég számos más termékkategóriában is komoly erőkkel képviselteti magát. Vélhetően kevesen emlékeznek arra, hogy az Epson már 2011 végén kiadott egy okosszemüveg jellegű készüléket: a Moverio BT-100 volt a világ első átlátszó kijelzős és wifis viselhető képmegjelenítője. A mérsékelten sikeres (sikertelen) kütyüt aztán az elmúlt években alaposan továbbfejlesztették, és ennek eredménye lett az alábbiakban taglalt Moverio BT-200-as utódmodell.
Miről is van szó?
Az elegáns kemény hordtokban szállított készülék két fő részegységből áll: az egyik maga az okosszemüveg, a másik pedig a vezetékkel csatlakoztatott vezérlőegység. Ez utóbbi tulajdonképpen olyan, mint egy kijelző nélküli okosmobil, csak telefonálási lehetőség nélkül: ebben van az összes elektronika, és ennek segítségével kezelhető maga a kütyü. A két fő részegység között található még egy kisebb dobozka, amibe a vezetékes sztereó headsetet lehet bedugni. Hiába van a szemüvegben wifi és bluetooth-os lehetőség is, kötelező vezetékekből tehát sajnos nincs hiány, ami így 2015-ben, a wireless technológiák által elárasztott világban kicsit furcsa és nagyon kényelmetlen.
Ha már kényelmetlenség: az Epson második generációs szemüvege 88 grammot nyom a mérlegen – a Google Glass 43 grammos –, ami a hétköznapi használatot nem teszi valami kényelmessé. (És akkor a vezérlőegység 124 grammos tömegéről még nem is beszéltünk.)
A kényelmetlenségeket valamennyire próbálták ellensúlyozni a fejlesztők, így a személyre szabhatóság adott – az orrtámasz cserélhető, a hátsó fülrész csúsztatható, és akkor sincs gond, ha hagyományos szemüveggel együtt kívánjuk használni –, ezzel együtt az Epson szemüvegére is jellemző a Google Glass egyik komoly hátránya: nagyon furcsán néz ki vele az ember.
A látvány és annak befolyásolása
Amennyiben kikapcsolt állapotban vesszük fel a szemüveget, annak vastag lencséin zavartalanul át lehet nézelődni, ellenben ha elcsúsztatjuk a vezérlőegység bekapcsoló csúszkagombját, akkor rögtön megjelenik a látóterünk közepén egy jó minőségű virtuális kép.
A félperces bootolást követően felálló rendszer tulajdonképpen olyan, mintha egy néhány évvel ezelőtti androidos tablet fektetett felhasználói felületét látnánk a levegőben. Az igen fapados felület az androidosoknak már régi ismerős, tehát eltévedni egész biztosan nem fognak benne.
A Google Glasstól eltérően ezúttal nem egy, hanem két kijelzőt kapunk, melyek 960x540 pixeles (qHD) felbontásúak, és nemcsak 2D, hanem 3D képmegjelenítésre is képesek. Érdekesség, hogy a megjelenített kép általunk érzékelt nagysága attól függően változik, hogy a térben milyen messzire tekintünk. 2,5 méteres távolság esetén még csak 40 colos a képátló, 5 méter esetén viszont már 80 colos, 20 méter esetén pedig 320 colos – ez utóbbi, a 8 méteres átmérő már egy kisebb mozivászon. Logikusan sötét szobában kapjuk a legjobb képminőséget, de tapasztalatunk szerint nyílt terepen sem jön zavarba a megjelenítés.
A képernyőn látottak vezérlése az okostelefonokról ismerős ujjmozdulatokkal történik, melyeket a már említett vezérlőegység érdesített felületű trackpadjén kell elvégezni. Hangfelismerés nincs, pedig próbánk során egyértelműen azt éreztük, hogy kellene: szövegbevitelkor kifejezetten jól jönne a hangfelismerés, a virtuális billentyűzeten a kurzor mozgatásával történő gépelés elég nehézkes.
De akkor mire való?
A szemüvegen minden további nélkül megnyithatunk egy a vezérlőegységbe helyezett microSD kártyán tárolt videót, de akár a csatlakoztatott telefonunkról, vagy számítógépünkről is mehet a lejátszás, és persze a böngészőben is lazán megnyithatjuk a YouTube-ot. (A megtekintés helyett készítésre is van lehetőség, de a mindössze 0,3 megapixeles felbontású kamera sajnos igen gyenge minőséget produkál.)
Ezzel együtt a Moverio BT-200 sokkal több, mint egy egyszerű, viselhető videólejátszó. Mivel a készülék többek közt kamerával, mozgáskövető technológiával, giroszkóppal és gyorsulásmérővel is fel van vértezve, adott a lehetőség, hogy komoly AR (Augmented Reality, kiterjesztett valóság) -megoldás váljon belőle. Mi ezt egy lövöldözős játékkal teszteltük: a levegőben jöttek az ellenségek, és amerre fordultunk a fejünkkel, a virtuális térben is arra fordult a nézőpont, végül pedig csak tüzelni kellett.
Persze ennél sokkal értelmesebb dolgokra is használható a készülék, többek közt az orvostudományban, a légiforgalmi irányításban, múzeumi tárlatvezetések során, ipari karbantartási és raktárosi feladatokhoz, vagy akár drón távirányításához. A Moverio BT-200 sikerrel moshatja el a valós és a virtuális világ közötti határokat, vagy válthatja ki az összeszerelési útmutatókat is. Ez utóbbi téren külön motivációt adhat, ami egyébként hátrány: bármit szeretne valaki összeszerelni, 4-6 óra alatt meg kell oldania, a 2720 mAh-es aksi ugyanis csak eddig bírja ki feltöltés nélkül.
Az elavultnak számító 45 nanométeres gyártási technológiával készített kétmagos 1,2 GHz-es chipset és az 1 GB RAM alapvetően elég kellene legyen a korrekt működéshez, mi azonban mégis sokszor döcögős tempóba ütköztünk. No nem az androidos telefonokról ismerhető Play Áruház tartalmait próbálgatva, azokról ugyanis le kell mondania a szemüveg használóinak. Van azonban egy saját Epson Moverio tartalombolt, melyben négy kategóriába (játék, szórakozás, üzlet, életstílus) sorakozva figyel néhány tucat alkalmazás. Az Epson abban bízik, hogy a fejlesztők komoly fantáziát látnak a platformban, és ily módon hamar ezres nagyságrendben lesznek majd appok a szemüvegre.
Végítélet
Teljesen egyértelmű, hogy nem az Epson Moverio BT-200 lesz az a viselhető kütyü, ami eszeveszett okosszemüveg-vásárlásra készteti az átlagos felhasználókat. Ennek oka nem is az ár, a 230 ezer forintos árcédula a maga kategóriájában teljesen korrektnek nevezhető. Ami viszont a negatívumok közé sorolható, az a nagy és nehéz kivitel, a sok vezeték, az ősrégi androidos kezelőfelület és a szegényes tartalomkínálat.
Az ipari felhasználásban komoly lehetőségek rejtőzhetnek – ezek kiaknázása most már főleg az appfejlesztőkön múlik –, de az okosszemüvegek a fent felsoroltak miatt jelenleg nem állnak készen a mindennapokra.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
