szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Egy tudományos újságíró olyan részletekről számol be a holdra szállással kapcsolatos új könyvében, melyek sokáig titkosítva voltak.

Ember a Holdon
1969. július 20-án az amerikai Apollo-program legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin elsőként lépett a Holdra. Fél évszázad elteltével újra kiújult a verseny a Hold meghódításáért, de ezúttal már nagyobb a tét. Cikksorozatunkban áttekintjük a Hold-kutatás 50 éves történelmét és felvázoljuk az égitest kolonizálásának lehetséges forgatókönyveit.
Friss cikkek a témában

Ezen héten lesz 50 éve, hogy embert juttatunk a Holdra: 1969. július 20-án volt a nagy történelmi pillanat, amikor az első űrhajós, Neil Armstrong a holdkomp fedélzetéről az égitestre lépett, és elhangzott minden idők egyik legfontosabb mondata.

Bár a holdra szállást több helyen az Egyesült Államok elképesztő teljesítményeként tálalják, egy új könyv és szerzője nem így látja a dolgot: szerinte a művelet nem ment olyan simán, mint azt sokan hiszik, az Apollo-11 legénysége ugyanis lényegében csak a szerencséjének köszönheti, hogy végül épségben visszajutott a Földre.

Armstrongék már a parancsnoki modulban ültek, és javában visszafelé tartottak, amikor a korábban leválasztott egyik szerkezet épphogy nem vágódott beléjük. Ekkora sebességnél borítékolható következménnyel járt volna az ütközés – írja a Business Insider Nancy Atkinson tudományos újságíró Eight Years to the Moon: The History of the Apollo Missions című új kötete alapján. A könyv érdekessége, hogy kitér az Apollo-11-el kapcsolatos furcsa anomáliára, amely az író szerint hosszú ideig titkosított információnak minősült, így a köz nem is szerezhetett róla tudomást.

NASA

Atkinson több dokumentumot is átnézett, illetve korábbi NASA-alkalmazottakkal is egyeztetett. Beszélt például az Apollo-program egyik villamosmérnökével, Gary Johnsonnal, aki pontosan tudta, miről van szó. Elmondása szerint a helyzet annyira veszélyes volt, hogy egy jó adag szerencse is kellett hozzá, hogy az űrhajósoknak nem esett bajuk.

Atkinson szerint a NASA-nak fogalma sem volt, mi játszódott le odafent, a problémára csak később derült fény, amikor a legénységet alaposan kikérdezték. Az űrügynökség nyomozásba kezdett, és megállapították, hogy hasonló anomália fenyegette az Apollo-8, majd 10, az űrprogram negyedik emberes repülését is, szintén azért, mert a hajtóanyaggal és a rakétával felszerelt szerviz modul a szétválást követően túl közel került az űrhajósokat szállító parancsnoki kapszulához.

Az írónő egyik merész kijelentése, hogy a NASA állítólag tisztában volt a hiba forrásával, de azt még az Apollo-12-nél sem javította ki, mert fontosabb volt, hogy az űrhajót az eredeti terveknek megfelelő időpontban útjára engedjék. Ha javítani kell valamit, úgy a kilövés se biztos, hogy összejött volna.

[Felmérés: A magyarok nem kis része szerint azért kamu a holdra szállás, mert az ember nem élhet túl egy ilyen utat]

Atkinson szerint a NASA bár titkosította az incidens részleteit, később hivatalos jelentést tett közzé, amely a mai napig elérhető az ügynökség archívumában. Azt, hogy miért nem lett belőle címlapsztori, valószínűleg a felfokozott űrverseny és az elért eredmények miatt alakult így: az USA sorra vitte az asztronautákat a Holdra, a sikeres küldetések láttán pedig semmi mással nem foglalkoztak az emberek, csak társaikat ünnepelték.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!