Az új Call of Duty végre olyan, amilyennek lennie kell: megrázó

Az Activision háborús játékáért, vagyis a Call of Dutyért százezrek rajonganak, a stúdió így megteheti, hogy egy-egy részt máshogy tálal, mint az előzőkben – egy jelentős tömeg mindenképp be fog rá fizetni. Tavaly harmadjára is nagyon futurisztikus világ felé tolódott el a játékmenet, idén viszont újra a kor szellemének megfelelő hadviselésé a főszerep, melyhez ráadásul aktuálpolitikai témákat is elővettek a készítők.

A Modern Warfare egy már ugyanilyen címmel futó epizód újragondolása, de nem csak arról van szó, hogy a fejlesztők új történetet és karaktereket ültettek a játékba. A grafikai motor sem ugyanaz, mint régen, így most minden sokkal látványosabban jelenik meg a játékos előtt. Akkor is, ha egy terrortámadás miatt kitört pánikot látunk a monitoron vagy a tévén.

A sztori

Bár a Call of Dutykat elsősorban nem a történetmód miatt vásárolják meg a felhasználók, az idei rész lett annyira jó, hogy a többjátékos multi helyett előbb ezt érdemes elindítani. Már csak azért is, mert a munkával újfent azt a csapatot bízta meg a cégóriás Activision, amely a legjobban ért a drámai jelenetek codos megkomponálásához. A hardcore gamerek talán jól emlékeznek a Modern Warfare 2 No Russian című küldetésére, melyben egy repülőtéren kitört mészárlás zajlik. A 2019-es játékban nem kevésszer ilyen képek váltogatják egymást.

A brutalitás tehát itt is kulcstényező, melyre egyébként már az első pálya betöltése előtt figyelmeztetnek a készítők. Noha sokkot nem kaptunk a játékkal töltött tesztidőszak alatt, azért voltak részek, melyek után nagyot nyeltünk. Ebben valószínűleg a realisztikusabb ábrázolásnak is szerepe van: a fiktív történetben ellopott biológiai fegyverről, hidegvérrel gyilkolni képes oroszokról, a Közel-Keletről (például Londonba) beszivárgott terroristákról és egy semmitől vissza nem riadó terrorvezérről is szó esik.

A Modern Warfare egyik újdonsága, hogy a történetet nem egyetlen szemszögből engedi végigvinni. A váltakozó események miatt már az első egy órában három (egy amerikai és két brit) katona bőrében masírozunk, illetve lopakodunk, mert a játékban utóbbira is nagy hangsúlyt fektetett az Infinity Ward. A stúdió az egyik leghíresebb karakterét is visszahozta, így hosszú évek után a sorozat jól ismert kommandósa, Captain Price is feltűnik az új részben. Sőt több alkalommal vele együtt harcolunk.

YouTube / Call of Duty

Ahogy a bevetések száma, úgy az akciók helyszíne is bőséges. Az egyik pillanatban még az arab világ mélyén teljesítjük küldetésünket, máskor Nagy-Britannia egyik csendes lakónegyedébe vezénylik alakulatunkat. Utóbbi a játék egyik leghangulatosabb pontja, amelyet spoilerezős vétek lenne részletekbe menően kivesézni, így legyen elég annyi: az új grafikai motor miatt egészen döbbenetes, ahogy az elit alakulat magára húzza az éjjellátót, melyet természetesen nekünk, a brigád oszlopos tagjának is meg kell tennünk.

A játékmenet

A Modern Warfare érdekességét főleg az jelenti, hogy a játékban nem kizárólag lövöldözés folyik. Illetve fogalmazzunk úgy: vannak pillanatok, amikor sokkal taktikusabban kell mozogni, ennek sikerét pedig nem az jelenti, ki milyen gyorsan kapja elő a gépkarabélyt. Előfordulnak olyan részek is, ahol utóbbira van nagy szükség, mert a játékbéli terroristák már nem a sablonos megoldást választják: civileket löknek elénk, túszt szorítanak magukhoz, máskor – pisztollyal a kezükben – egyszerűen sérültnek álcázzák magukat. A játék lényegi mondanivalója is ezek köré épül: a háború megváltozott, és akár belőlünk is lehet célpont.

Az Infinity Ward annak szellemében készítette a játékát, hogy néha be kell mocskolnunk a kezünket, hogy a világot megtisztítsuk. Ez utóbbi szinte minden résznél érződik, mintha a fejlesztők üzenni akarnának vele: attól, hogy katonák vagyunk és az ölés az egyetlen feladatunk, a teher, amely ránk nehezedik, sokkal nagyobb felelősség, mint azt a többség gondolná. A stúdió nem egyszer azt is hangsúlyozta, hogy játékuk többről szól egy történet megismerésénél, ugyanis morális kérdéseket is feszeget: jó döntés egy embert feláldozni, ha azzal tíz másik életét menthetjük meg? Tegyük fel, hogy igennel válaszolunk.

De akkor ki legyen az az egy?

Activision/Infinity Ward

A készítők az adrenalint is ügyesen adagolják, hogy a lassabbnak tűnő pillanatok se maradjanak unalmasak: szinte minden percben robban, törik, szakad valami, ami ugyan fokozott figyelemre készteti a játékost, de a tizedik ilyen húzás után már a szemünk sem rebbent. A 3-4 óra alatt kényelmesen teljesíthető kampány egyik zavaró része éppen ehhez kötődik, noha az összkép így sem nevezhető rossznak: a Modern Warfare az utóbbi idők egyik legjobb Call of Dutyja, amelyet a pályák közti, színtiszta CGI-jal készült átvezetők csak még hangulatosabbá tesznek. (Ha tehetik, nagyképernyőn is nézzék vissza, mert az élmény ott jön át igazán.)

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy egy olyan politikai-társadalmi helyzetben, mint amilyen napjainkra is jellemző, valóban szükség van rá, hogy a terroristák által elkövetett kegyetlenségeket a videojátékokban is mutogassák?

Ami nagyon más

A legnagyobb mértékben természetesen a multi fejlődött, amely nem csak grafikai értelemben más az eddig megszokottnál. A realisztikus fegyverábrázolás miatt minden puskát és pisztolyt erőtől duzzadónak érez az ember, mintha legalábbis ágyút venne a kezébe. Mindegyik visszarúg, és pontosabb célzást igényel, a távolba anélkül felesleges is lődözni, mert a golyók nagyon szétszórnak. Ha direkt összehasonlítást szeretnénk, az új CoD ezen része inkább valamelyik Battlefieldhez hasonlít, és néhány általunk megkérdezett codos is ezt a véleményt osztotta. Ugyanitt hangsúlyozzuk: ez nem azt jelenti, hogy rosszabb, egyszerűen más, mint volt. Mintha a Counter-Strike régi, 1.6-os verziójából hirtelen az újabb kiadású Global Offensive települt volna a gépünkre – talán így lehet a legjobban összegezni, milyen érzés a 2019-es CoD-dal játszani.

Érződik, hogy a stúdió rengeteg energiát pakolt bele, hogy a multizás akár hónapokig is kitartson, amelyhez a platformok közti átjárhatóságot is biztosítja a fejlesztő. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a PC-sek a konzolos játékosokkal is meccsekbe kerülhetnek (ez persze fordítva is igaz), és nem kell azért lemondani a közös mókáról, mert az ismerősnek számítógépe, és nem PlayStation 4-e van, mint nekünk. Egy dolgot viszont csatlakozás nélkül is megtapasztalhat a két tábor: az új CoD irdatlan nagy helyet foglal. PC-n pontosan 175 gigabájtot javasol a kiadó (konzolon ennél azért kevesebbet kér), amelyet érdemes szabadon hagyni, hogy a jövőben érkező frissítések is gond nélkül települjenek.

Összegzés

Sokszor éreztük úgy, mintha a készítők túl messzire mentek volna a brutalitásban. Egy háborús játékban persze nem ritka az ilyen, de az új CoD talán túl sokat merít ebből. A megrázó eseményeknek azért megvan a maguk előnye: a történet – néhány pillanattól eltekintve – egy pillanatra sem ül le, és a játékos tényleg úgy érezheti, valami ilyesmi zajlik odakint is. Az erre fordított energiát viszont jobb lett volna egy hosszabb kampányra felhasználni, mert a fordulat után összeérő cselekményszálak majdnem a legvégén teljesednek ki. De azért így is jól szórakoztunk.

A játékot 10-ből 8 pontra értékeljük. Tesztünket a PlayStation 4-es verzió alapján írtuk, amelyhez a kódot a Magnew Games biztosította számunkra.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.