A gének tették lehetővé, hogy növényi részeket emészthessenek meg, ezáltal szélesítsék a táplálékspektrumukat – írták a tudósok az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) aktuális számában megjelent tanulmányukban.

Duane McKenna, az amerikai Tennessee államban lévő Memphisi Egyetem kutatója vezetésével a tudósok több száz bogárfaj ezernyi génjét hasonlították össze. A szakértők emellett a legújabb eredmények szerint korrigálták a legsokszínűbb állatcsoport több mint 400 ezer faja családfájának néhány hibásan felrajzolt ágát.

A világon minden negyedik állat bogár (Coleoptera),

eredetüket a karbon földtörténeti korszakba, mintegy 327 millió évvel ezelőttre helyezték. Emellett magyarázatot találtak arra, miért van belőlük olyan sok.

A bogarak törzsfejlődésük során legalább kétszer fogadták magukba olyan baktériumok és gombák génjeit – ez az úgynevezett horizontális géntranszfer –, melyek áldozatként vagy partnerként (szimbiótaként) az emésztőrendszerükben voltak. Ezek a gének biztosították a növényi sejtfalrészeket (cellulózt, hemicellulózt és pektint) felbontó enzimeket. Ez a Föld legbőségesebb szénhidrátforrásaihoz biztosított hozzáférést a bogaraknak – vélik a szakértők.

Ennek köszönhetően a mezozoikumban – a földtörténeti középidőben, amikor a dinoszauruszok voltak a Föld uralkodó életformái – rendkívül sok növényevő bogárfaj jött létre, melyek a legkülönbözőbb életterekhez alkalmazkodtak, és a táplálékukká tették a növényi részeket. Egyes fajok például arra specializálódtak, hogy leveleket egyenek, mások a fát fúrják. A ma élő bogarak csaknem fele abból a sokféleségből származik, mely már a jura földtörténeti korszakban kialakult. Ráadásul a bogarak hosszú evolúciós története során eddig csak nagyon kevés faj halt ki.

Az viszont aggasztja a tudósokat, hogy az utóbbi időben milyen gyorsan fogynak a rovarok.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.