Nem határ a csillagos ég - Orbánék a szokásosnál is nagyobbat álmodtak
Csillagászati költségek, bonyolult kiválasztási és kiképzési procedúra, kétes megtérülés - számos kérdést vet fel Szijjártó Péter bejelentése, amely szerint 5 éven belül újra magyart küldünk a világűrbe. A másik oldalon azonban ott a presztízsértékű siker lehetősége. És azért ez sem mellékes.
"Na és ezt hogyan übereljük?" - kérdezte a Facebookon a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, amikor meglátta, hogy Szijjártó Pétrer a héten "ellopta előlük a show-t". Még a felcsúti űrállomás ígéreténél is nagyobbat mondott ugyanis a külügyminiszter, amikor szerdán bejelentette:
2024-ig magyar űrhajóst küldünk a Nemzetközi Űrállomásra.
Szijjártó valójában egy teljes űrkutatási menetrendet vázolt fel az Európai Űrügynökség (ESA) sevillai ülésén. Beszédét nem a magyar űrhajós kiküldésére építette fel, hanem egy felsorolás végén említette, mondhatni, szerény körülmények között (holott már csak pr-szempontból is adta volna magát, hogy kivárja 2020-at: jövőre lesz az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan 1980-as űrrepülésének 40. évfordulója, ennek apropóján ráadásul Budapesten tartják a Nemzetközi Űrhajós Szövetség kongresszusát). Mindenesetre Szijjártó a következő állomásokat, "mérföldköveket" jelentette be:
- Még ezen a héten Új-Zélandról felbocsátják a magyar űripar történetének második és harmadik Cubesat műholdját, amelyek a mesterséges elektromágneses szmogot mérik a magas légkörben (a kilövést péntekre tervezték, de elhalasztották - a szerk.).
- Megkezdtük egy az űridőjárást figyelő rendszer létrehozásának előkészítését, önálló mikroműhold-flotta építését, magyar-orosz együttműködésben.
- 2022-2024 között - szintén az orosz űrügynökséggel, a Roszkoszmosszal együttműködésben - kísérleti műszereket küldünk a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).
- 2024-ig önálló műholdat állítunk Föld körüli (geoszinkron) pályára.
- 2024-ig magyar űrhajóst küldünk a Nemzetközi Űrállomásra, szintén a Roszkoszmosszal együttműködésben.
Annak ellenére, hogy nincs magyar űrstratégia, a felsorolt pontok mégis koherens tervekről árulkodnak: az első pont akár napokon belül teljesülhet, a második is folyamatban van, és a következő kettő is szervesen illeszkedik a korábbi missziókhoz és a futó kutatási projektekhez. Tehát az űrkutatásban sokat emlegetett mérföldkövek mentén haladnak: egy mikroműholdat már fellőttünk, jöhet a következő kettő, aztán egy flotta. Következhetnek később a komolyabb műholdak, végül azokból is flotta lesz, és így tovább az egyre összetettebb küldetésekig.
A műhold-bizniszben való aktív részvétel egyébként azért is logikus, mert miközben a műholdak pályára állítása egyre olcsóbb, ezeknek a küldetéseknek komoly anyagi hasznuk is lehet (ellentétben egy űrhajós felküldésével, ami leginkább presztizs szempontból jelentős vívmány). Az űridőjárási műholdak adatait például komoly pénzekért értékesíthetnénk, és amellett is komoly érvek szólnak, hogy magyar műhold pásztázza Magyarországot ahelyett, hogy külföldi cégektől kellene megvennünk a mérési adatokat. A kilencvenes években ugyanis gyakorlatilag átengedtük a Magyarország fölötti tér - a geoszinkron pálya ránk eső szakasza - használatát külföldieknek.
Nem vagyunk tényezők
Ott van azonban az ötödik pont, a magyar űrhajós misszió megvalósítása 2024-ig - és innen kezdve valóban sokkal több már a kérdőjel, mint a válasz (főleg, hogy a Külügyminisztérium megkeresésünkre nem reagált, az űrbiztos nem kívánt nyilatkoni, a Magyar Űripari Klaszter - Hunspace pedig a Külügyminisztériumhoz irányított).
Farkas Bertalan 1980-as repülése óta ugyanis nem létezik "magyar űrhajózás", miként magyar űrstratégia sem készült, nincs továbbá űrügynökségünk, de magyar űriparról sem igazán beszélhetünk. Ahogy arra maga Szijjártó is utalt Sevillában:
Sajnos, Magyarország ebben az iparágban eddig nem volt tényező.
Korábban a területet a Magyar Űrkutatási Iroda lett volna hivatott összefogni, ám ez az elmúlt évtizedben 10 különböző minisztérium fennhatósága alá tartozott, míg el nem sorvadt. Az önálló miniszteri biztosi posztot is csak egy éve hozták létre, a 2020-as költségvetésben pedig mindösszesen 4,6 milliárd forintot különítettek el űrtevékenységekre. Ferencz Orsolya űrbiztos több nyilatkozatában emlegette "bezzegországként" Romániát, ahol egy 100 fős űrügynökség működik, és évente 45 millió eurót fizetnek az ESA-nak (mi meg - Ferencz Orsolya szavaival - "jóformán csak a kötelező tagdíjat fizetjük", ami 8 millió euró). Emiatt a románoknak - legalábbis az ESA-nál - vélhetően nagyobb esélyük van saját űrhajós kiküldésére, mégsem hallani ilyen tervekről.
"Nem a közeljövőben"
Szijjártó egyébként csütörtökön az RTL Klubnak azt nyilatkozta, szakmai konszenzust élvez az űrhajós-terv, noha az űripari biztos korábban - a 24.hu-nak áprilisban adott interjújában - még lehűtötte az ezzel kapcsolatos várakozásokat:
(...) az az igazság, hogy nem olyan egyszerű ma már elérni, hogy egy nemzet űrhajóst küldhessen a világűrbe. Az Európai Űrügynökségnél elvileg nyitott a verseny, bárki küldhet kiképzésre embert, azonban sok-sok szempontot figyelembe kell venni, mire egyáltalán a gyakorlatig el is juthat egy űrhajósjelölt. Egyelőre arra kell fókuszálnunk, hogy lépésről lépésre felerősítsük az űrtevékenységünket, aztán majd ráérünk ezen gondolkozni, ha az alapok megvannak. Nyilván nagyon nagy álom ez minden nemzet számára, de nekünk nem a közeljövőben fog megvalósulni.
Márpedig április óta aligha sikerült az alapozás annyira, hogy máris a következő lépésekben gondolkodhassunk, főleg ilyen szoros céldátumokkal (hacsak az "alapozás" nem az őszi Orbán-Putyin találkozót jelenti).
Van benne ráció
Ha a 2024-es cél teljesítésére nem is vennénk mérget, az logikusnak tűnik, hogy a magyar-orosz együttműködést következő szintre emeljük. Ennek egyik eleme ugyanis az, hogy közösen - a külügyminiszter szerint 70 százalékban magyar részvétellel - fejlesztünk különböző kísérleti berendezéseket és mérőműszereket, amelyeket 2022-2024-ben juttatnának fel az űrállomásra. Szijjártó koncepciója tehát az - ahogy arról az RTL-nek is beszélt -, hogy ezeket a gépeket magyar űrhajós kezelhesse, illetve végezhessen velük kísérleteket.
Kérdés az is, hogy ki lehet alkalmas erre a feladatra - tehát arra, hogy 6 hónapot töltsön egy Föld körül keringő űrállomáson, súlytalanságban. A rendkívül szigorú követelmények miatt a Szijjártó által említett 3-4 űrhajós kiválasztásához alighanem több tucatnyi jelöltre lenne szükség. A Farkas Bertalan - Magyari Béla-duót például 95 jelölt közül választották ki (mind pilóták, közülük 7-en jutottak ki Moszkvába további kivizsgálásokra, ott szűkítették le a listát 2 főre.
Farkas Bertalan: Nem tudok visszazökkenni a földi körülmények közé
Farkas Bertalan 35 év alatt sem tért napirendre afelett, hogy elszakították az égbolttól és kirakat-asztronautát faragott belőle az állam, ráadásul az ország ennek ellenére sem ünnepli kitartóan. Leginkább egyébként egy második űrrepülés hiányzik neki. A koszorús dandártábornok-űrhajóssal nemzeti naivitásról, elnyomott mellszobrokról és Szijjártó Péter űrprogramjáról beszélgettünk. Ja igen: Magyari Béláról is megvan a véleménye.
Hogy mennyire megterhelőek ezek a vizsgálatok, arról (az azóta elhunyt) Magyari Béla korábbi interjúnkban mesélt:
A forgószékben kellett töltenünk tíz percet, és a hetedik perc tájékán nagyon leesett a pulzusom, később mesélték, hogy teljesen elfehéredtem. Csak az akaraterőmnek köszönhetem, hogy végül nem lettem rosszul, és kibírtam a végéig. Egy belső pszichológiai csata zajlott le bennem másodpercek alatt.
A kiválasztás során alighanem természettudósok lehetnek előnyben, a kör tovább szűkülhet azokra, akik részt vettek az ISS-re szánt kísérleti berendezések, műszerek tervezésében. Egyébként az űrhajós-válogatásokon általában mesterfokozatú diploma és legalább 3 éves szakmai tapasztalat az elvárás (persze a kiváló fizikai, egészségügyi állapoton kívül). Ami a korhatárt illeti, itt viszonylag rugalmasak: volt már 32 éves űrhajós is az ISS-en (Sally Ride), John Glenn pedig még 77 évesen is szolgált az űrállomáson. A magyar származású Charles Simonyi 60 évesen utazott az ISS-re, de ő vissza is tért a Földre.
Az ISS-en jelenleg szolgáló 6 űrhajós többsége is tudós (átlag 3 diplomával), évtizedes tapasztalatokkal, és mindannyian több szakterületen jártasak. Andrew Richard (NASA) például repülőorvos, mentőorvos; Christina Koch (NASA) matematikus, elektromérnök és fizikus diplomát szerzett (ő egy déli sarki kutatóállomáson is szolgált egy télen át), Jessica Meir (NASA) biológusként végzett magna cum laude fokozattal, űrkutatásból doktorált, tengerbiológusként phd-zett, majd pingvinkutatóként dolgozott az Antarktiszon, illetve egy tengeralatti kutatóállomáson is szolgált. Alekszandr Szkvorcov (Roszkoszmosz) rakétamérnök, a légvédelmi akadémiát is elvégezte, jelenleg jogot tanul. Ő egyébként már a harmadik küldetését teljesíti az ISS-en, 2 űrsétán van túl, több mint 12 órát töltött odakint. Orosz társa, Oleg Skripocska rakétamérnök, neki is ez a harmadik küldetése az ISS-en, 3 űrsétát hajtott végre, így ő a mostani legénység legtapasztaltabb tagja. Az olasz Luca Parmitano (ESA) az olasz légierő ezredese, 3 mesterfokozatot szerzett (politológus, repülőmérnök és kísérleti repülőmérnök), többek között elvégezte a légierő akadémiáját, gyakorlott vadászpilóta.
Nem árt sietni
Ha csak a mostani legénységét megközelítő kvalitású, felkészültségű űrhajóst keresünk, akkor nem árt sietni - nehogy a végén lekéssük a járatot. 2024 ugyanis nem csak a magyar űrhajós utazásának céldátuma, hanem az ISS üzemidejének hivatalos lejárati ideje is. Ugyan folyamatban van egy amerikai törvényjavaslat, hogy hosszabbítsák meg az üzemidőt 2030-ig, de egy ilyen javaslat egyszer már elbukott a kongresszuson, ezért nem lehet borítékolni, hogy most elfogadják. Ha ismét elbukik a javaslat, az könnyen az űrállomás - és vele együtt a magyar űrálmok - végét jelentheti.
| 40 milliárdig is felmehet a számla |
Szijjártó szerint a következő három évben 7-10 milliárd forintba kerülhet az ESA ülésén vázolt tervek megvalósítása - tehát ebben a műholdas küldetések költsége is benne van -, de számításaink szerint akár ennek többszöröséről is szó lehet. Igaz, nem feltétlenül kell egyben kifizetnünk. Egy űrkutatással fogalkozó szakember arra figyelmeztetett, hogy az űrutazásnak nincs piaci ára, itt minden egyedi megállapodások függvénye. Ezzel arra utalt, hogy akár egy nagyobb magyar-orosz paktum része is lehet a Roszkoszmosszal folytatott együttműködés. Lehetséges tehát, hogy a költségek egy részét az orosz fél átvállalja, más kérdés, hogy ezt milyen formában kell majd viszonoznunk. A pontos költségeket tehát nehéz megbecsülni. Azt tudjuk, hogy az oroszok a NASA űrhajósait fejenként 75 millió dollárért fuvarozzák az ISS-re a Szojuz űrhajóval, aminek jelenleg nincs alternatívája. Ráadásul - a monopolhelyzetükkel szemérmetlenül visszaélve - az oroszok nemrég brutálisan megemelték a tarifát, 2020-ban már 80 milliót kérnek egy oda-vissza útért, azaz több mint 24 milliárd forintot (a tarifa az amerikai-orosz viszony függvényében változik, és nem biztos, hogy a magyaronál is ennyire "fogna a tolluk".) Az árakat letörheti, ha megjelennek a piacon a kereskedelmi űrjáratok, de még a SpaceX is 50 millió dollárt fog kérni az űrturistáktól egy ISS-túráért. Az utazási költségeknél jóval olcsóbb, de még így is tízmilliárdos tétel lehet az űrhajósok kiképzése. Az USA-ban és az EU-ban nagyjából 15 millió dollárba kerül a több éves képzés, de feltehetőleg ebben is számíthatunk engeményekre (Farkas Bertalan és tartalékosa, Magyari Béla kétéves kiképzését is a szovjetek állták annak idején, nekünk csak a két űrhajós szállását és fizetését kellett fedeznünk.) Szijjártó Péter az RTL-nek arról beszélt, hogy 3-4 potenciális űrhajóst kell kiképezni ahhoz, hogy egyikük repülhessen. Nyugati árakon számolva tehát 45-60 millió dollár (13-18 milliárd forint) lenne. Ezzel máris 40 milliárd forint fölött tartunk (kedvezmények nélkül), és akkor még nem számoltunk az ISS "rezsiköltségét", ami naponta alsó hangon 10 millió forint (ebben benne van a létfenntartó rendszerek működtetése, a mosdóhasználat, az élelmiszer, levegő, gyógyszerek, de még a konditerem használata is, bár nem tartalmazza a rakodási díjat, illetve az áram- és az internethasználat költségeit). A misszió időtartamát egyelőre nem árulták el, de ha fél évig kell kint maradni (ennyi az ISS-kiküldetések hossza), akkor a számla 2 milliárd forint körül alakulhat. Mivel ennyire látványosan a Roszkoszmosszal működünk együtt, az is kérdés, hogy számíthatunk-e kedvezményekre a NASA-tól. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
