A környezetvédelem szempontjából talán még soha nem zárult olyan aggasztóan egy év(tized), mint ahogy ez 2019-ben megtörtént. Novemberben kiderült, soha ennyi szén-dioxid még nem volt a légkörben, ahogy az is, hogy rendkívül meleg évtizedet zártunk. És akkor még az ausztrál tűzvészről nem is beszéltünk, amely sajnos nemcsak zárta a 2019-es évet, de el is indította a 2020-ast.

Egyszóval nagy a baj az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt. És ha mindez nem lenne elég, kiderült, egy olyan üvegházhatású gáz miatt is aggódnunk kell, aminek kibocsátása 2017-ben szinte teljesen megszűnt.

[Villámlott az Északi-sarkkör közelében, és ez sokkal nagyobb baj, mint gondolnánk]

Az elmúlt két évtizedben a kutatók fokozott figyelemmel kísérték a fluorozott szénhidrogének (HFC) egyik legismertebb típusának, a HFC-23-nak a légköri koncentrációját. Ennek a gáznak nagyon kis mértékű az ipari felhasználása, ugyanakkor nagy mennyiségben kerül a levegőbe egy másik, a fejlődő országokban a hűtőrendszerekhez használt kemikália előállítása során.

A HFC-23 magas légköri koncentrációja miatti aggodalom oka, hogy erősen üvegházhatású gázról van szó, amelyből ha egytonnányi a levegőbe kerül, az több mint 12 ezer tonna szén-dioxid kibocsátásának felel meg.

Pixabay / SD-Pictures

Öt évvel ezelőtt a világ akkori két legnagyobb HFC-23-kibocsátójának tartott India és Kína bejelentette, hogy csökkenti azoknak a gyáraknak kibocsátást, amelyek ezzel a gázzal dolgoznak. Két évvel később aztán, 2017-ben mindkét ország arról számolt be, hogy csaknem teljesen beszüntették a HFC-23-emissziójukat.

Az intézkedések nyomán a kutatók arra számítottak, hogy a HFC-23 globális kibocsátása csaknem 90 százalékkal csökken 2015 és 2017 között, aminek nyomán a gáz légköri koncentrációjának emelkedése is megtorpant volna.

[A világűrből nézte végig a NASA az európai hőhullámot, és szomorú megállapításra jutottak a tudósok]

A Nature Communications című folyóiratban publikált mostani eredmények szerint azonban a HFC-23 légköri koncentrációja nemhogy nem csökkent, hanem 2018-ra rekordütemű emelkedést mutatott.

A kutatók szerint rejtély, hogy miért emelkedik a várt csökkenés ellenére a gáz globális kibocsátása, amely hatással lehet az ózont bontó anyagok kibocsátásának korlátozására létrejött Montreali jegyzőkönyvre is. 2016-ban a nemzetközi egyezmény támogatói aláírták az úgynevezett kigali módosítást, amelynek célja – az ózonrétegre káros CFC-k (telített freonok) és HCFC-k (telítetlen freonok) helyett bevezetett – fluorozott szénhidrogének felhasználásának és termelésének csökkentése a világon.

Weizmann Institute of Science

Kieran Stanley, a tanulmány vezető szerzője szerint noha Kínát és Indiát még nem köti a módosítás, a 2017-ben bejelentett kibocsátáscsökkentésük összhangban volt a kiegészítés célkitűzéseivel.

A szakember ugyanakkor hozzátette, hogy a tanulmány eredményei szerint nagyon valószínű, hogy Kínának nem sikerült olyan mértékben csökkentenie a HFC-23-kibocsátását, ahogy azt állította. "További mérések hiányában pedig abban sem lehetünk biztosak, hogy India képes volt megvalósítani a károsanyag-kibocsátás visszaszorítására hozott programját" – fűzte hozzá a szakember.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.