Lassan sósivataggá válik az Urmia-tó Iránban, az egykor turisták tömegeit a tó kis szigeteire szállító kompokat rozsda eszi, már nem tudnak megmozdulni. A Közel-Kelet egykor legnagyobb tavának fele a két utóbbi évized alatt tűnt el - derül ki a CNN nagyriportjából. Az amerikai csatorna szerint az 1990-es évek közepén még 5400 négyzetkilométeres tó felülete mára 2500-ra apadt, és sokan attól tartanak, hogy teljesen eltűnik. Ez a jelenség Közel-Kelet szerte jellemző, a térségben folyamatos a szárazság, és már-már elviselhetetlen mértékű a hőmérséklet. A klímaváltozás bajait csak tetézik a helyi vízgazdálkodás hibái.  

Iran, Irak és Jordánia például nagyüzemben használja fel öntözésre vizeit, miközben egyre kevesebb eső esik. "Több vizet használnak fel, mint ami csapadékként lehullik, így folyamatosan csökken a természetes vizek szintje" - figyelmeztet Charles Island a World Resources Institute (WRI) vízügyi igazgatója Charles Iceland.

Csak Iránban a felhasznált víz 90 százaléka megy el a mezőgazdasági területek öntözésére, egyre-másra épülnek a duzzasztök és víztározók, és döntően ez áll az Urmia-tó, és számos más folyó és vízfelület csökkenése hátterében. A szárazság viszont újabb problémákat generál: egész vidékek válnak lakhatatlanná, a szűkös vízforrások kényszerű megosztása pedig politikai feszültségeket is szül. Iránban csak július egyik hetében három tiltakozó vesztette életét, akik az ország dél-keleti részén tapasztalható vízhiány ellen tüntettek.

Iránban 50 éve nem tapasztaltak olyan szárazságot, mint idén, és nem is számíthatnak sokkal jobbra. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentésében megállapította, hogy a térség telei mind szárazabbak lesznek, és ugyan nyaranta több csapadék várható mint korábban, de ez a plusz elpárolog az egyre nagyobb hőségben. Ráadásul ez a csapadék nagy valószínűséggel egyenlőtlenül oszlik majd el: egyes helyeken villámáradásokat okoz az özönvízszerű eső, míg másutt marad a szárazság.

Az Urmia-tónál azonban nem csak a vízmennyiség elveszte okoz problémákat, hanem a vízminőség is. A tó vize ugyanis eleve sósabb volt az átlagosnál , és ahogy csökken a vízmennyiség, úgy nő benne a sótartalom. Mostanra már öntözni sem ajánlatos vele. A helyi termelők szerint nincs messze az az idő, amikor földjük terméketlenné válik.

Jordániában az emberek kénytelenek hozzászokni, hogy nagyon kevés vizet használjanak. Egy, a jordán Nemzeit Tudományos Akadémia által jegyzett tanulmányban úgy számolnak, hogy az évszázad végére felére kell csökkenteni az egy főre eső vízfogyasztást. A szegényebb sorsú jordániai embereknek napi 40 literből kell kihozniuk majd a mosdást, a mosást, a főzést, ivást. Összehasonlíltásképp, az USA-ban átlagosan 10-szer ennyi vízzel gazdálkodhat egy ember. Az országban számos otthonban nem is lehet minden nap vízhez jutni. A Jordán-folyó által szállított víz is egyre fogy, amelyet Szíria és Izrael is egyre nagyobb mértékben használ saját céljaira gyakran okozva feszültséget az államok között.

A CNN felidézi, hogy hasonló okokból fenekedik egymásra Egyiptom és Etiópia is - a Nílus vizén -, illetve hogy Irakban sokan tervezik, hogy felhagynak a földműveléssel, mivel nem tudnak öntözni.