Velünk élő terrorhatás: szigorítások a folyadékkorlátozástól a reptéri cipőlevételig

Ma már talán kvízkérdés is lehetne: mi köze volt a Germanwings-gép 2015-ös tragédiájának a húsz évvel ezelőtti, szeptember 11-i amerikai terrorrepülésekhez? A német légitársaság egy pszichiátriai gondokkal küzdő másodpilótája az öngyilkosság ritka példájaként vezette a gépet egy hegyoldalba az Alpokban. A 2001-es amerikai merényletsorozat nyomán bevezetett biztonsági intézkedések egyike pedig az volt, hogy megerősítették és kívülről gyakorlatilag kinyithatatlanná tették a pilótafülkék ajtajait. Így történhetett meg, hogy amikor a Germanwings-másodpilóta egyedül maradt, úgy magára zárhatta az ajtót, hogy senki sem akadályozhatta meg a katasztrófát.

A vészterhes 9/11 után az első intézkedések közé tartozott, hogy a repülőtereken megerősítették az ellenőrzést és a csomagok átvizsgálását, a gépek fedélzetén pedig több biztonsági embert (légimarsallt) helyeztek el. Hamarosan kötelező lett a golyóálló, nyithatatlan ajtó is a pilótafülkénél. Ma már csak emlék, hogy korábban a csomagokat csak szúrópróbaszerűen ellenőrizték vagy hogy a hozzátartozók akár a beszállásig kísérhették az utazókat.

És ez csak a kezdet volt. Miután nem sokkal később, 2001 decemberében egy iszlamista brit a cipőjébe rejtett bombával próbálkozott egy transzatlanti járaton, azóta a repülőtereken az utasok cipőjét is ellenőrzik, sokaknak zokniban vagy mezítláb kell átesniük a vizsgálaton.

AFP / ROBYN BECK

2006-ban a brit rendőrség pedig annak a nyomára bukkant, hogy valakik robbantáshoz alkalmas folyadékokat vinnének föl a fedélzetre. Nem sokkal később terjedt el az egész világon a légiutasokat talán legerősebben felzaklató rendszabály: tilos folyadékot (és gélt és krémet) tenni a kézipoggyászba. Ivóvíz, fogpaszta, kölni, vámmentes ital árasztotta el a kukákat a biztonsági ellenőrzés bejáratánál. Évekkel később ez enyhült kissé, így a gyakorlott utazóknak komoly készleteik vannak pici flakonokból.

A vita azóta is folyik, vajon egyáltalán lehetséges-e a fedélzeten észrevétlenül robbanóanyagot keverni. De akad, aki az ellenkezőjével érvel: állítólag a vámmentes boltokból legálisan felvihető anyagokat is veszélyessé lehet mixelni. Évek óta tervezik, de tömegesen nem vezették be a folyadékokat megbízhatóan detektáló (azaz csak a veszélyes anyagokat kiszűrő) gépeket.

A folyadéktilalom visszavonását így viszont semelyik illetékes nem meri megkockáztatni.

Sokak gyanúja szerint a légi közlekedés gazdaságosságának is tényezője lett, hogy a biztonsági ellenőrzés után az ivóvizet szemérmetlen árakon kell megvásárolni a repülőtéri boltokban vagy a fapadosok fedélzetén. Csak az utóbbi években kezd terjedni egyes reptereken, hogy az utazók nemcsak a klozetban tölhetik fel a kulacsaikat ivóvízzel (már ahol nem szántszándékkel melegre állítják be a kézmosók csapjait), hanem kulturáltabb ivókutaknál is.

Minden igyekezet ellenére a tilalmak és az ellenőrzések nem teremtenek száz százalékos biztonságot. 2010-ben egy holland tévériporter, Alberto Stegeman ügyes trükkökkel (és robbanószer helyett csapvízzel) mutatta be, hogyan lehet ellenőrizetlen folyadékot Amszterdamból Londonon át Washingtonba vinni kézipoggyászban. Kevésbé látványosan, de rendszeresen előfordul, hogy közönséges utasok feledékenységből, illetve biztonsági emberek ellenőrzésül tiltott tárgyakat visznak a fedélzetre anélkül, hogy lelepleznék őket.

A szigor azonban csak fokozódott. Kétségkívül ijesztő, hogy akadt merénylő, aki 2009-ben az alsónadrágjába rejtette a robbanóanyagot (ő életfogytiglani börtönbüntetését tölti), mégis sokan nehezen tűrik a repülőtéri motozásokat, azt pedig világméretű felháborodás fogadta, amikor az utasokat virtuálisan lecsupaszító szkennereket helyeztek üzembe. Igaz, a gépek által közölt képet hamar átállították homályosra, a személyzet csak az oda nem való tárgyakat látja a kijelzőn – az utasok pedig ehhez is hozzászoktak.

AFP / MARCEL KUSCH

Ahogyan megszokottá vált az is, hogy a telefonokat, laptopokat ki kell rámolni – ennek okai még az 1989-es Lockerbie-i légikatasztrófáig vezethetők vissza. A modernebben felszerelt repülőtereken ma már táskában hagyhatók a gépek, úgy is működik az átvilágításuk. Pedig egy darabig úgy tűnt, fokozódni is fog a szigor: 2017-ben az amerikaiak úgy értesültek, hogy iszlám terroristák elektronikus készülékekkel készülnek repülőgépet robbantani. Bizonyos országokból érkező utasok számára átmenetileg tilos is volt ilyeneket felvinni a fedélzetre, de ez a korlátozás tarthatatlannak bizonyult.

Minden ellentmondás, bosszúság és kényelmetlenség ellenére egyértelmű, hogy a repülés nagy mértékben merényletmentessé vált 9/11 nyomán, és a gépeltérítések is ritkaságnak számítanak. Az érem másik oldala, hogy a terroristák más célpontokat kerestek. Meg is találták a módját, miképpen provokálhatják a Nyugatot (esetleg másokat is) ott, ahol lehetetlen a repülőgépekéhez hasonló biztonságot teremteni.

2004-ben Madridban egy helyiérdekű vonaton, 2005-ben a londoni metró három pontján és egy emeletes buszon követtek el egyidejű robbantásokat. 2016-ban Brüsszelben a repülőtér könnyen elérhető részén és a metróban robbantottak, Isztanbulban szintén a repülőtér parkolójában és a bejáratánál követtek el gyilkos merényletet. 2016 nyarán Nizzában a tengerparti sétányon, decemberben Berlinben egy belvárosi karácsonyi vásáron kamionnal gyilkoltak embereket. Ezekben a napokban folyik a per a 2015-ös párizsi terrortámadások ügyében – ott a legnevezetesebb helyszín a nyilvánvalóan védtelen Bataclan színház volt.

AFP / Dominique Faget

Mindezekhez képest szinte színes hírnek tűnnek az amúgy aggasztó malőrök a pilótafülkék biztonságos ajtajával kapcsolatban. 2013-ban a Transavia holland légitársaság egyik gépén a a vécéről visszatérő pilótát zárt ajtó fogadta. A másodpilóta elaludt. A két évvel későbbi Germanwings-tragédiához képest az volt a nagy különbség, hogy a személyzet kóddal ki tudta nyitni az ajtót – az alvó kolléga ezt bentről nem akadályozta meg, ellentétben a Germanwings elszánt pilótájával.

Szintén 2013-ban az Air India gépén hasonló jelenet játszódott le, de nem a másodpilóta hibájából. Az ajtó egyszerűen elromlott. A gépet a másodpilóta egyedül letette az első lehetséges repülőtéren, őt magát az ablakon keresztül szabadították ki.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.