Magyarok az űrben
Közel öt évtizeddel az után, hogy Farkas Bertalan eljutott a világűrbe, Kapu Tibor (balra) írhatja tovább a történelmet. A következő magyar űrhajós az Axiom Mission 4 küldetéssel indul útnak a SpaceX Dragon űrhajó fedélzetén, leghamarabb idén májusban. Az asztronauta 14 napot tölt majd a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), ez idő alatt másfél tucat kísérletet hajt végre. Vizsgálja majd például, hogy az űrutazás miként károsítja a kifejlett és a lárvaállapotban lévő ecetmuslica DNS-ét. Az eredményből a globális tudományos közösség is tanulhat: megmutathatja, hogy bizonyos fehérjék túltermelődése védhet-e a sugárzás okozta károsodás ellen, esetleg gyógyíthatja-e.
Vega
A Szovjetunió legsikeresebb űrprogramjának részeként szolgálatot teljesítő Vega–1 és Vega–2 űrszondák nemcsak a Vénuszhoz jutottak el, de a Halley-üstököst is tanulmányozták. Fedélzeti képfelvevő rendszerüket a magyar Központi Fizikai Kutatóintézet tudósai fejlesztették. A platform mintegy 1500 képet küldött vissza a Földre, köztük olyat is, melyen a történelemben először lehetett közelről látni egy üstökös magját. A fejlesztésben a Budapesti Műegyetem is részt vett, ott a kisfeszültségű tápellátó egységet készítették el. Az űrszondákon helyet kapott a Tünde nevű töltöttrészecske-detektor is, amely a Halley-üstökösből származó ionokat mérte, hogy meghatározza azok energiaeloszlását.

Hazai ízek
A Nemzetközi Űrállomás asztronautái nemcsak tudományos projekteken dolgoznak, de ízelítőt is vihetnek magukkal saját hazájuk konyhájából. Ennek köszönhetően a világon először juthat el magyar csokoládé a világűrbe. A Stühmer a már piacon lévő Korfu szeletet alig két hónap alatt továbbfejlesztve készítette el a Stühmer Pillanat Korfu nevű csokit, amely megfelel a NASA szigorú élelmiszer-biztonsági előírásainak. Ezek közé tartozik az űrbéli szállíthatóság és eltarthatóság, a speciális táplálkozási igények kielégítése, de a mikrobiológiai, kémiai és fizikai biztonságot is szigorúan ellenőrzik, hogy semmi ne jelentsen veszélyt az űrhajósok egészségére és környezetére.

Az agráriumtól az urbanisztikáig
Az újkori magyar űrambíciók az egyetemi kutatóműhelyek mellett a 4iG Csoport fantáziáját is megmozgatták, ennek egyik példája az Űr- és Védelmi Technológiák Zrt. által tavaly novemberben bemutatott HuSat program. Úgy mutatták be, hogy ez a legnagyobb magánkezdeményezésben és -finanszírozásban megvalósuló műholdprogram nemcsak Magyarországon, hanem a teljes kelet-közép-európai régióban. Egy darab geostacionárius és nyolc darab alacsony, Föld körüli pályán keringő műholdat juttatnak fel 2032-ig, hogy földmegfigyelési, adatfeldolgozási és telekommunikációs szolgáltatásokkal támogassák többek között a távközlés, az ipar, az agrárszektor, a közlekedés és logisztika, a környezet- és katasztrófavédelem, az erdőgazdálkodás, a vízügy, a klímakutatás, a térképészet, az urbanisztika, valamint a biztonságpolitika területeit. A műholdakat a martonvásári Remtech űrközpontban gyártják majd. Az üzem építése éppen minap érkezett mérföldkőhöz: március végén a 4000 négyzetméteres épület elérte legmagasabb pontját. Várhatóan 2026 második felében adják át a többek között rezgés-, sokk-, termovákuumtesztekhez, valamint mechanikai, klimatikus és akusztikus próbákhoz szükséges rendszerekkel felszerelt létesítményt.
Holdjáró
Az irodájában ült Wernher von Braun, a NASA űrrepülési központjának teljhatalmú igazgatója, amikor begördült hozzá egy távirányítású jármű. A produkció mögött nem az űrhivatal valamelyik munkatársának unatkozó gyermeke állt, hanem Pavlics Ferenc magyar születésű amerikai mérnök. Bár a NASA eredetileg egy zárt terepjárót akart a Holdra juttatni külön rakétával, Pavlicsék egy kis méretűre összehajtható, nyitott járművet terveztek. A bemutatóval majdnem túlnyerték magukat: néhány héttel később megérkezett a megbízás, melynek értelmében alig másfél év állt rendelkezésükre az életnagyságú, működőképes holdjáró legyártására. A megvalósítás során az egyik legnagyobb nehézséget a holdpor jelentette, ami miatt a kerekek újratervezésre szorultak. Ez lett a Pavlics által szabadalmaztatott rugalmas fémkerék, amit kívülről fémháló borított, belülről pedig fémmerevítés tartott. A holdjáró üzemanyaga cseppfolyósított hidrogén és cseppfolyósított oxigén volt, az ezeket elegyítő üzemanyagcellák termelték az áramot. Az elsőként 1971. július 31-én a Holdra gördült eszköz a világ első, a Földön kívül használható négykerekű járműve.

A legnagyobb magyar műhold
2021 augusztusában állt alacsony Föld körüli pályára, és azóta is teszi a dolgát az eddigi legnagyobb magyar műhold, a RadCube. A 80 centiméteres árbóccal rendelkező szerkezet az űrsugárzást és a mágneses mező erejét méri. Az adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy az Európai Űrügynökség a korábbiaknál pontosabb űridőjárás-előrejelzést készíthessen.
Vízszimatoló
A Puli Lunar Water Snooper (PLWS), azaz Puli Holdi Vízszimatoló a magyar Puli Space Technologies terméke. A cég eredetileg egy holdjárón dolgozott, erről nyergelt át néhány éve az érzékelő fejlesztésére. A Vízszimatoló szuperképessége, hogy fúrást nem igénylő mérésekkel képes megmondani, hogy egy adott területen található-e a felszín alatt víz, ami pedig a legértékesebb erőforrás a jövőbeli, ember által végrehajtott küldetések számára. A készülék az Intuitive Machines szondájával, március 6-án landolt a Holdon, ám a balszerencsés leszállás miatt csak 40 percig dolgozhatott. A műszer a tervek szerint később a Marson is fontos szerepet kaphat: a NASA új marsi helikopterének fedélzetén juthat el a vörös bolygóra, hogy ott is víz után kutasson.
Pille
A magyar űrkutatás eddigi legnagyobb sikerét a Pille dózismérő hozta. A szerkezetet az 1970-es években fejlesztették ki a Központi Fizikai Kutatóintézetben földi használatra, de hamar kiderült, hogy mérete, műszaki megoldásai és konstrukciója miatt a világűrben is megállhatja a helyét. A készülék a termolumineszcencia elvén működik – ennek az a lényege, hogy az elektromágneses sugárzásnak kitett minta későbbi felmelegítése során fényt bocsát ki magából. Elsőként Farkas Bertalan dolgozott vele az űrben 1980-ban, modernizált változatát pedig a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén használják.

Miniatűr műhold
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kisméretű Hunity (NMHH-1) szatellitje várhatóan az idei második negyedévben indul útnak, hogy alacsony Föld körüli műholdpályára álljon. A szerkezet képes lesz többek között a fényt és a hőmérsékletet is mérni a világűrben. A Műegyetemnek ez lesz a hatodik műholdja, amely eljuthat a világűrig. A legutóbb ott járt MRC-100 másfél évet töltött a kozmoszban, és többek között az elektroszmogot mérte. A szerkezet néhány hete, január 4-én lépett be a Föld légkörébe, ahol elégett.

Mesterséges intelligencia
A VIREO nevű műhold 2023 áprilisa és 2024 augusztusa között működött odafönn. Két magyar vállalkozás, a C3S Kft. és az aiMotive közös fejlesztésének célja az volt, hogy demonstrálja, miként lehet alkalmazni az űrben a mesterséges intelligenciát. Az eszköz kamerájával a Földről készített felvételeket, majd azokat még a műhold fedélzetén fel is dolgozta, és haza már csak az eredményeket küldte.