Mária Terézia az asztalra csapott, az oroszok segítettek, a Szent Jobb hazatért
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
Mintegy 400 millió évvel ezelőtt a gerincesek a tengerben éltek, a halak ugyanis még nem fejlesztettek ki olyan végtagokat, amelyek alkalmasak lettek volna a szárazföldi közlekedésre. A Zürichi Egyetem kutatóinak, valamint a Lengyel Geológiai Intézet tudósainak vizsgálata alapján – amelynek összefoglalója a Scientific Reports című tudományos lapban jelent meg – könnyen lehet, hogy az eddig gondoltnál akár 10 millió évvel korábban léphettek partra az első ilyen állatok.
Az elméletet alátámasztó fosszíliákat még 2021-ben, az ásatások során tárták fel a lengyelországi Szentkereszt-hegységben, Varsótól mintegy 190 kilométerre délre. A 410 és 393 millió évvel ezelőtti időszakban ezek a hegyek a szárazföld és a tenger találkozási pontját képezték. Az ebből az időszakból, a tengeri környezetből származó ősi homokkövet tartalmazó kőzetben a kutatók több mint 240 fosszilizálódott gödröt, horpadást és barázdát találtak, amelyekről gyanítják, hogy olyan ősi halaktól származnak, amelyek a szárazföldön másztak.
„A fosszíliák nagyon hasonlítanak a ma élő tüdőshalak által hagyott nyomokra” – emelte ki Piotr Szrek, a Lengyel Geológiai Intézet paleontológusa és a tanulmány vezető szerzője. A tüdőshalak szoros rokonságban állnak a négylábú szárazföldi állatok legkorábbi ősével, az úgynevezett tetrapodákkal. A levegőt lélegező tüdejük mellett uszonyokkal is rendelkeznek, amelyek a szárazföldi gerinceseknél később kifejlődő végtagok közelében helyezkednek el.
Piotr Szrek
A szárazföldön való mozgáshoz a tüdőshalak szájukat az alattuk lévő üledékbe nyomják, és azt „emelőként” használják, hogy felfelé és előre húzzanak magukat, farkukkal és uszonyaikkal korrigálva irányukat. Ez a viselkedés valószínűleg távoli őseiktől származik. „A mászás nyomai csak szárazföldön vagy rendkívül sekély vízben alakulhatnak ki, amikor a felhajtóerő már nem működik, és a halnak nincs más választása, mint mászni” – emeli ki Szrek.
A nyomok jobb megértése érdekében a szakemberek 3D-szkennerrel olvasták be a fosszíliákat, majd összehasonlították azt az afrikai gőtehal (Protopterus annectens), egy ma élő nyugat-afrikai tüdőshalfaj által hátrahagyott nyomokkal. A szkennelések során számos, korábban láthatatlan lenyomatot tártak fel, amelyeket a halak hagytak maguk után, beleértve a farok, az orr, az uszonyok és a törzs lenyomatait. Az összehasonlító tanulmány kimutatta, hogy ezek a nyomok megegyeznek az élő tüdőshalak által létrehozott lenyomatokkal.
Jakub Zalewski
Gregory Retallack, az Oregoni Egyetem tudósa szerint mindez azt mutatja, hogy a tüdőshalak már jóval a lábakat növesztett halak előtt a szárazföldön jártak. A szakember szerint ez nem azt jelenti, hogy ezek az állatok a gerincesek evolúciós fejlődésének fő vonalán állnak, de azt igen, hogy volt egy másik fejlődési vonal is a szelekció során.
További érdekesség, hogy a most vizsgált fosszíliáknál 240-ből 36-nál találták azt, hogy az ősi tüdőshal feje balra dőlt, vagyis tulajdonképpen „balkezesek” voltak.
A kutatók egy része ugyanakkor úgy véli, hogy nem tüdőshalaktól származó nyomokról van szó, mivel azok 400 millió éve másként nézhettek ki, mint a ma élő példányok. A szakemberek ezért a jövőben további vizsgálatokat végeznek majd.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
