Magyar közgazdász szabja meg a globális irányt az energiahatékonyság növelésére
Több mint 15 éve foglalkozik energetikával, ebből öt éve a Nemzetközi Energia Ügynökségnél tölt be különböző posztokat Varró László, akit Párizsban most a szervezet megmondóemberének választottak. Eddig is megmondta a magáét a magyar energetika kérdéseiről, hiányosságairól.
Varró László, az Energiahivatal (2000–2005), a Mol (2005–2011), majd a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető tisztségviselője lett Fatih Birol utódja, az IEA vezető közgazdásza. A szakember 2011 óta dolgozik a Nemzetközi Energia Ügynökségen, korábban a szervezet Szén-, Gáz- és Villamos Energia divíziójának vezetője volt, így közvetlen beleszólása volt a gázpiac- és ellátásbiztonsági elemzésekbe, a gázpiaci reformokba és az infrastrukturális politikába, de az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-rendszer elméleti kidolgozásáért és a finanszírozási és klímapolitikai célok egyensúlyba hozásáért is felelős volt.
Új posztján, a Közgazdasági és Beruházási Iroda (EIO) vezetőjeként az energiamegtakarítási és módszertani területeket irányítja majd.
Varró László az utóbbi években idehaza főként az új magyar atomerőmű-építés kapcsán szólalt meg, 2013-ban egy atomerőművi kérdéseket feszegető konferencián az olcsó atomerőművi áram mítoszáról beszélt, arról, hogy egy csupán kétéves építkezési csúszás, illetve egy akár csak 20 százalékos költségtúllépés is soha meg nem térülővé tehet egy ilyen beruházást.
Tavaly pedig egy rendezvényen arról beszélt, hogy a hazai áramtermelésben fejnehézzé váló nukleáris energiatermelésnek akkor van értelme, ha az atomerőművet folyamatos üzemben tudunk áram előállítására üzemeltetni. Ehhez viszont szerinte szükség volna az éjszakai áramtermelési fölösleget eltárolni képes rendszerre is – például egy szivattyús-tározós erőműre.
A tavaly októberi klímacsúcs kapcsán pedig arról nyilatkozott, hogy nem az a baj, hogy nem kiemelkedő Magyarország megújulóenergia-hasznosítási potenciálja, hanem az, hogy miközben az ezt kezelő technológiák egyre olcsóbbak (és például a technológiai fejlődésnek köszönhetően a villamosenergia-rendszer irányítója is sokkal több zöldenergiát tudna kezelni), hazánk nem lépdel ebbe az irányba. Miközben az Európai Unióban évente 40 milliárd eurót költenek új zöldprojektekre, Magyarországon csak a biogáz- és a geotermikus beruházások tekinthetők érdeminek – az igazán fontos nap- és szélenergia-projekteknek viszont hírük sincs. Varró szerint ezért állt elő mára az a helyzet, hogy már nemcsak Németországtól, hanem Romániától, Csehországtól és Bulgáriától is el vagyunk maradva.
