Hogy büntetőjogilag többé nincs Gyurcsány-ügy, az bizonyos szempontból Gyurcsány Ferencnek a legkellemetlenebb. Nem lesznek tárgyalási napok, jóval kevesebb műsorpercre számíthat, eggyel kevesebb lehetőség, hogy pártját víz fölött tartsa. Veszély pedig amúgy se nagyon fenyegette, mert szerepe a telekcsere ügyében annyira áttételes, annyira nehezen megfogható, hogy elmarasztalására csak akkor lehetett volna számítani, ha addigra a Nemzeti Együttműködés bedarálja a teljes igazságszolgáltatást.

A nyomozás megszüntetése éppen azt mutatja, hogy ennyire nyíltan, ennyire átlátszó módon ez nem fog menni. Az igazságszolgáltatással persze van baj, további bajokat okozott a jelenlegi hatalom, de teljesen abszurd, látványosan politikai okokból megkonstruált ítéletet a volt miniszterelnökkel szemben nem lehet kihajtani, hiába van megácsolva már a nyilvános vesztőhely.

Legcikibbnek és legkínosabbnak kétségtelenül a NER megélhetési elszámoltatói, fizetett és önkéntes rajongói számára bizonyul a dolog. Kétharmaddal, saját emberükkel a fővádlói székben jutottak ugyanoda, mint Keller László feles kormánnyal és az ellenséges ügyészséggel. Keller legalább hivatkozhatott volna arra, hogy azért nem sikerült, mert a Polt vezette ügyészség szabotált, de ők mire fognak? Mondjuk én speciel időben szóltam, hogy sírás lesz a vége. Zsinórban dőlnek be a nagy arccal felfújt és felhabosított, gyakran eleve láthatóan mondvacsinált ügyek. A legfájóbb Budai Gyulának nyilván a bűncselekmény hiányában megszüntetett filozófusügy, a Tátraival szembeni megalázó vereségről nem is beszélve. De Orbán Viktornak lenni is rossz lehet most: hiába foglalta el a teljes független közhatalmi szektort, rajta az unió szeme, emiatt nem használhatja arra, amire akarja. Pedig de szép is lett volna, jó frankó kis monstreperek!

De nem engedik. Így aztán, röhejes módon a saját kinevezettjei osztogatják az ártatlansági igazolásokat a gyűlölt ellenségeknek. Nekik kell mondogatni: Nincs Gyurcsány-ügy! Ettől még a 2010 előtti nyolc évben nagyon is volt korrupció, ahogy azt sem hittük el, hogy azok, akikkel szemben Keller László 2002 után alulmaradt, mind szeplőtelen figurák. Ez csak arra volt jó, hogy erkölcsileg terhes alakok menlevelet kapjanak, hogy el lehessen mondani „a jogilag nem, legfeljebb erkölcsileg aggályos” ártalmatlanító félmondatot, amit szorosan követ az „ami jogilag nincs, az nem is létezik” gondolat.

Ilyen, amikor az igazságszolgáltatást politikai célokra akarják használni: se a jog nem tud érvényesülni, se az erkölcs. Ideje lenne ebből tanulni, vagy, mondjuk, végre elkezdeni nyomozni a Margit híd ügyében.