Ivók, imák, ígéretek: mire vágyik valójában a magyar falu?

„Irány Tiszakürt! Megnézzük, hogy működnek-e a kis falukat támogató programjaink” – így indult terepszemlére a napokban Orbán Viktor miniszterelnök, hogy személyesen hirdesse a kormányzat vidékmentő csodafegyverét, a kisboltok állami támogatását, és megágyazzon a kocsma-, valamint templomfelújításoknak meg a bankautomata-dömpingnek.

A már a választások előtt egy évvel felpörgetett kormányfői roadshow korántsem indokolatlan: a Tisza Párt erős a városokban és erősen nyomul vidéken, így a Fidesznek is lépnie kellett, hogy megóvja, duzzassza hagyományosan masszív kistelepülési szavazóbázisát. Ez a terep igazi politikai csatatérré válhat, hiszen – miként arra az Iránytű Intézet elemzése is rámutatott – „számos választókerület faludomináns, ami a kormánypártoknak kedvez”.

A községekben élők körében eddig több közvélemény-kutató szerint is 11–13 százalékkal többen támogatták a Fideszt, mint a Tiszát, ezt az előnyt igyekszik megtartani, növelni a kormánypárt – többek között a kisbolt-kocsma-templom-ATM ígéretkörrel. Márpedig a Medián számai azt mutatják, hogy az elmúlt tizenkét hónapban a Tisza egyesíteni tudta az ellenzéki érzelmű polgárokat falun is, miközben a Fidesz hibahatáron belül, de gyengült.