Engem Szegedi Csanád eddig se nagyon érdekelt. A származása meg pláne nem. Nem éreztem kaján örömöt, mert a saját bőrén tapasztalta meg, milyen, amikor születési okokból kezdenek gyanakodva nézni rá, és mint később kiderült: ezzel zsarolni őt.

Most sem érzek semmit – se részvétet, se megvetést, se derűt –, hogy gyakorlatilag kipenderítették pártjából. Meglepve se vagyok, hogy a Jobbikban az előmenetelt akadályozza, ha valakiről kiderül: nem makulátlan a pedigréje, és mindent megpróbál elkövetni, hogy ezt titkolja. Nem akarom játszani a naiv fölháborodottat, és olyanokat írni, hogy az, „hogy létezik magyarországi párt, ahol ebből a tényből bármilyen szempontból politikai probléma lehet, teljesen elképesztő”. Akik ezen fönnakadnak, nem tudom, hol töltötték az elmúlt éveket.

Legföljebb ismét elcsodálkozhatunk azon a zűrzavaron, amely radikális honfitársaink körében és fejében uralkodik. Szegedi párttisztségeiről való lemondását bejelentő Facebook-posztjához érdekes kommentek érkeztek. Az egyik – a képviselő pártját fogó – hölgy ezt írja: „Kedves Csanád, ne bánja, mert aki ezért lemondatja Önt, az még arra sem méltó, hogy közös levegőt szívjanak. Ha 60 évvel a holocaust után még mindig kérdés tud lenni valakinek a zsidó származása...hát nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek?” Én az javasolnám, hogy inkább sírjon, mert picit alább, egy szintén Szegedit védő hozzászólásban meg ezt olvashatjuk: „Judeokraták sikere Csanád eltávolítása a JOBBIK vezetéséből. Ki lesz a következő? A beépített téglák, és a kozmopolita média mindig a magánéletben vájkáló szorgos és fáradhatatlan munkálkodásával teszi tönkre és alázza meg a tevő és tenni akaró, nemzete felemelkedéséért harcoló honfitársainkat”.

Akik pedig a konfliktusban a túloldalon álltak, s most konstatálják, hogy Szegedi Csanád annak ellenére megtartja európai parlamenti mandátumát, hogy kilép a Jobbikból, azok vigasztalhatják magukat a szokott magyarázattal: már megint megrabolták őket, s már megint ugyanazok. Úgy sejtem, ez a botrány nem segíti a szittya-zsidó közeledést.

Nem mintha a Jobbiknak ez ártana, és úgy egyáltalán bármilyen botrány tartósan megviselné. A szervezetből már távozott az első elnök, és az alapító csapat fele, kizártak több parlamenti képviselőt, folyamatosan belharcokról érkeznek a hírek, néha lecsuknak közülük egy-két embert, vagy zaftos sztorikkal kerülnek a bulvárhírekbe. A párt támogatottságán ez alig látszik.

Miközben javában zajlott a Szegedi-ügy, és a korábban őt bajtárásnak nevező pártelnök raportra hívta a politikust, két időközi választást is tartottak az országban, mindkettőt Északkeleten. Nyilván nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ilyen választások eredményéből, és ez nem az a lap, amelyik egymásnak homlok egyenest ellentmondó tapasztalatokból is ugyanarra a következtetésre jut, nevezetesen: mindenki fogjon össze Gyurcsány Ferenccel, de azonnal. Mégis figyelemre méltó a hétvégi két voksolás, már csak azért is, mert mindkét helyen a részvétel szinte pontosan ugyanakkora volt, mint a két évvel ezelőtti, általános helyhatósági választás alkalmával.

Az egyiket a borsodi ötszáz lelkes kisközségben, Szakáldon rendezték, és a falu lakossága leradírozta a Fideszt. A kormánypárt által támogatott polgármesterjelöltnek 6%-ot sikerült elérnie, míg a helyi képviselő-testületet Fidesz-mentesítették. Azt a testületet, amelyik immár felerészben jobbikos. A másik választást Balmazújváros egyik egyéni körzetében tartották, és a Jobbik itt ugyan nem diadalmaskodott, ám ez az eredmény sem kedvezőtlen számára. Legutóbb a Fidesz jelöltje 72-28 arányban győzött a nemzeti radikális ellenfelével szemben, most több független jelölt is ringbe szállt, és összesen a szavazatok 55%-át szerezték meg. (A választást egy független nyerte.) Ami minket jobban érdekel, az a Jobbik–Fidesz-reláció. A radikális párt is visszaesett valamelyest, ezúttal 21%-ra volt jó a jelöltje, ám a Fidesz aspiránsa elvesztette a korábbi Fidesz-szavazók kétharmadát, és 23%-kal éppen hogy megelőzte a Jobbikot.

Tehát – még egyszer megismétlem: nem túlértékelve ezeket a számokat – valószínűsíthető, hogy a Jobbik körüli balhékból a Fidesz nem profitál már. 2010-ben még előfordulhatott, hogy hihetetlen pergőtűzbe véve a szélsőjobboldali alakulatot 2-3%-ot elhalásztak előlük az utolsó pillanatokban. Most viszont úgy néz ki, hogy a párt bázisát meg sem érintik a sajtót lázba hozó ügyek, sőt ha marad a kormány által erőltetett függetlenségi retorika, és marad a szociális kérdésekre koncentráló ellenzéki taktika, akkor a párt minden ellenére erősödni fog, mert ezek összekapcsolása pontosan a Jobbik területe.

Nem túl megnyugtató, Szegedi Csanád számára meg aligha vigasztaló, de ez legyen az ő baja, a többi, sajnos, a miénk.