Borat kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika. Vacsoráz együtt amerikai barátok háza, de szarni kell. Borat udvarias, tudja mit, hogyan, kéredzkedik kifelé. Amíg Borat WC, amerikai barátok örülnek, Borat, kazah nép nagy fehér gyermeke milyen civilizált, szépen öltözik, viselkedik, tudja, mikor, mit, majdnem mint egy igazi amerikai. És akkor Borat kazah nép nagy fehér gyermeke visszajönni WC-ről, kézben zacskó, zacskóban ürülék és kérdezni, most hogyan tovább.

Stumpf István, magyar nép nagy fehér gyermeke megy művelődni Amerika. Találkozik tekintélyes alapítvány képviselői Washington, magyarázni szép nagy demokratikus magyar alkotmány nekik, turulmadár tojta, szeretik, nem szeretik, ezt kapják magyar nép nagy fehér gyermekei. De kérdik, csak kérdik amerikaiak, demokratikus-e ez a nagy magyar alkotmány, Alkotmánynak bírósága védi-e bennszülöttek szabadságjogait, mire Stumpf István, Alkotmánybíróság oszlopa azt mondani, igen, annál is inkább, mert erre ő, egyes-egyedül ő a nagy fehér garancia. Nem kell félni, “amíg én ott vagyok” - mondja a beszámoló szerint.

Stumpf István úgy öltözik, úgy jár-kel és úgy is viselkedik, mint egy európai, de elég volt ezt a mondatot meghallani amerikai vendéglátóinak, hogy mindent megértsenek a magyar demokrácia állapotáról. Nem kellett Heller Ágnest vagy Konrád Györgyöt oda küldeni, Stumpf ürülékkel teli nagy zacskója az asztal közepéről hangosabban kiabált, mintha Bauer Tamás vagy Paul Lendvai beszélt volna nekik fél órát a patás ördög Orbán Viktorról.

Ott ugyanis ahol Stumpf István személye a garancia a demokráciára, ott nincsen demokrácia. A liberális vagy helyesebben jó minőségű demokráciákat többek között az különbözteti meg az irányított demokráciáktól, vagy az olyan, egyébként egyre terjedő látszatdemokráciáktól, ún. kompetitív autoriter rezsimektől, amelyek irányába Magyarország halad, hogy a szabadságjogokat nem emberek, uralkodók, jó cárok, mosolygó diktátorok, illetve feleségeik garantálják, hanem elsősorban jól működő intézmények és csak másodsorban az intézmények élére kerülő emberek. A stumpfistvánok csupán alázatosan betöltik az intézmények feladatának és szellemének megfelelően rájuk rótt feladatot, és mandátumuk lejárta után hasonlóan alázatos és elkötelezett vezetők viszik tovább a demokráca nagy ügyét.

Jelen esetben tehát egy igazi demokráciában nem addig nem kell félni, ameddig Stumpf István az Alkotmánybíróság tagja, hanem ettől függetlenül, soha nem kell félni. Stumpf István egy jól irányzott mondatával maga mondta ki, hogy Magyarországon nincs igazi demokrácia, mert már most kell félni, mi lesz, ha ő nem lesz ott  A klasszikus példa szerint a sztálinista alkotmány is nagyszerűen garantálta a szabadságjogokat, csak a bunkerben általában nem jutott senkinek eszébe előrántani a szöveget. Speciel Stumpf István akkor éppen nem járt arrafelé, de most még szerencsére velünk van.

Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy Stumpf István a probléma, vagy a fideszes Magyarország a probléma, és ha őt, őket lecserélik az arra illetékesek, akkor helyére billen a kizökkent idő, és magyar nép ismét virágba borul...

Sajnos a bajok mélyebbek. A magyar nép nagy fehér gyermekei ugyanis az intézményeikben egyáltalán nem bíznak és az emberekben is csak erős fenntartásokkal. Ezért őket okolni nem lehet. Az elmúlt száz év magyar történelme pontosan azt bizonyította be nekik, hogy az intézményeikben még véletlen se bízzanak, főleg nem hat óránál hosszabb időtávra, és az emberekben is módjával, kivéve talán, ha közvetlen családtagokról van szó. A nagy probléma az, hogy ezen a történelmi tapasztalaton az elmúlt húsz év mit sem változtatott, az elmúlt két év pedig kifejezetten rontott.

Orbán Viktor rendszere ennek a történelmi tapasztalásnak megfelelően a jog uralma helyett a személyek uralmára épít. Ebben a rendszerben Stumpf István garantálja a szabadságot, Matolcsy György a gazdasági növekedést, Selmeczi Gabriella pedig a magán-nyugdíjpénztári vagyon védelmét, láttuk, hogyan. Napokban százezres tömeg tett hitet ezen rendszer mellett, de a másik oldalon ugyancsak százezres tömeg néz Bajnai Gordonra és benne látja a személyes szabadságainak legfőbb biztosítékát, ami sajnos legalább ekkora probléma.

Borat hosszú, hideg télre készül Kazahsztánban.