Bocsánat, de tényleg ez történt. Révész ugyanis, akit korábban nem arról ismertünk meg, hogy mondjuk Kocsis Mátéhoz hasonlóan saját belső frusztrációit kívánná levezetni másokon és persze közpénzen, tehát nem tartozik a legrosszabbak közé, azt találta mondani a Népszabadság kérdésére, hogy például a hajléktalanok vizelési szokásai miatt kell módosítani négyszer is a gránitszilárdságú alaptörvényt. Hogy van-e olyan ország a világon, ahol hasonló súlyú problémát alkotmányos szinten kezelnek, csak találgatni lehet, abban azért biztosak vagyunk, hogy tőlünk nyugatra ilyesmi nem található, de gyanítjuk, keletre sem nagyon, amitől rosszabbak ugyan nem leszünk a valódi diktatúráknál, de nevetségesebbek talán.

Szóval kedves Máriusz, tisztelt képviselő úr, a hajléktalanok, sőt a hajlékkal rendelkezők vizelési szokásait megnyugtatóan lehet rendezni alkotmánymódosítás, mi több, törvényhozás nélkül is. Ahhoz ugyanis, hogy valaki kulturált módon tudjon vizelni városi környezetben, elsősorban vécére van szükség. Mivel ennek bárki számára hozzáférhető, nyilvános változatát például Budapesten alig lehet megtalálni, még mi is, mondjuk öltönyben, színház után (hogy valami polgárit mondjak) is kénytelenek vagyunk betérni egy éjjel is nyitva tartó kávézóba kamuüdítőt rendelni egy kiadós pisilésért, csakhogy minket nem dobnak ki azonnal „mocskos csöves” felkiáltással, és még az üdítőt is ki tudjuk fizetni. Szóval számunkra nyitva áll ez a lehetőség, a hajléktalanok számára viszont nem. Mégis meglehetősen jó állapotban vannak az utcáink ahhoz képest, hogy mennyi hajléktalan él közterületen ennek tiltott volta ellenére (mert hát a lakásnélküliség már csak olyan dolog, ami attól nem oldódik meg, hogy betiltják), ebből pedig arra következtethetünk, hogy a hajléktalanok csak képesek kezelni a problémájukat kulturált módon. Vannak persze kivételek, de részeg fiatalok és idősek formájában is, nem kell ehhez szegénynek lenni. Szóval, kedves Máriusz, építsetek inkább vécét alkotmányozás helyett, tisztábbak lesznek az utcák, és embereket sem kell börtönbe zárni hozzá.

Vörös farokként azért megjegyeznénk, mennyire sokatmondó a fideszesek (a képviselőkre gondolunk) hajléktalangyűlölete. A hajléktalan ugyanis olyan dolog, ami látszik. Egy ember, akinek tényleg nincsen semmije. És ha egyetlen képviselő, egyszer is elgondolkozott egy hajléktalan láttán azon, hogy talán ha nem támogatja annak a milliárdos közbeszerzésnek az aláírását, amit elvitt a Közgép a múlt héten (vagy a másik száznak, amit előtte), akkor futná rendes szociálpolitikára, bérlakás-építésre. És persze nem lenne minden hajléktalannak egyből fedél a feje fölött, de valamivel jobb lenne a helyzet, szóval, ha ez eszébe jutott már a kétszázhatvanháromból néhánynak (és ezek szerint igen), akkor meg is értjük, miért gyűlölik ők annyira a legszerencsétlenebb sorsú embereket. Mert tükröt tartanak eléjük: íme, én is egy vagyok a rendszer – nem biztos, hogy a NER – áldozatai közül, míg ti nem azzal foglalkoztok, ami fontos. Tehát nem a szegénységgel, nem a társadalmi különbségek csökkentésével, nem velem.

Ezt valóban nehéz lehet elviselni. Azért szólnánk, hogy az alaptörvény módosítása után is az lesz.