Az a baj a HÖK listájához hasonló ügyekkel, hogy a rémülettől vagy a röhögéstől napokig nem kap levegőt senki, azalatt pedig feledésbe merülnek az egyéb pajkosságok – mint például Árpa Attila bírósági ítélete –, amelyek legalább annyira rémisztőek. Vagy röhejesek.

A történet: a Bors cikket közölt arról, hogy a legmacsóbb magyar celeb sajátosan viselkedett a Die Hard forgatásán, tolakodott a menzán, nem érintkezett a többi statisztával, úgy járkált, mintha ő lenne B. Willis – legalábbis ezt állították a forgatás résztvevői az újságírónak, hozzátéve, hogy „többször szóba került a téma kisebb társaságban, és szinte mindenki csak annyit mondott, hogy Árpa egy f.szfej”.

Ezt írták. Meggondolatlanság volt, mert még nem tudták, kivel állak szemben. Nem valami besz.ri p.ccsel, hanem a legkeményebb magyar férfival, aki nem tűri a sértést.

Mit lépett ő, a vad macsó, a latin bika, akinek az eszénél csak az izma, az izmánál csak a borostája nagyobb? Elment a bíró bácsihoz pityeregni, hogy a f.szfej kifejezés megbántotta, ő ilyen durvaságot még nem is hallott, ártatlan világának hamvas pipacsait a csúnya újságíró bácsik letaposták. Az esetet, brühühü, „példátlannak” tartja és „kiemelkedő jelentőségűnek”, brühühü, ebben az országban még soha nem mondtak olyat valakire, hogy f.szfej. A jó k.rva anyjukat, brühühü. Példás büntetést kér ezért meg egy kis pénzt, mert egy valódi férfinak nem számít más, csak a becsülete nem vagyoni értelemben. Különben is, k.pják be.

Így számolt le velük hőshöz méltóan. A két s.ggfej firkászt a bíró bácsi jogerősen el is ítélte. Fél lábbal már a börtönben vannak, ahol majd jól megk.rják őket és fizethetnek kib.szott sokat. Nem baj, tűrjék. Egy igazi férfi mindent eltűr, nem rinyál, mint egy kis p.csa.

A történet felemelő és felkavaró. Van benne minden: bátorság, küzdelem, happy end. Készülhetne belőle olyan hollywoodi film, amely az akciójelentek mellett a jellemábrázolásra is koncentrál. The Revenge of a D.ckhead, lehetne a cím. Főszereplő: A. Á.pa.