Talán nem a legalkalmasabb időpontban – Zsiga Marcell és Szijjártó Péter csodálatos gyarapodásának napvilágra kerülésekor – döntött úgy a kormány, hogy néptájékoztató akciósorozatot indít, amelynek potom félmilliárdos költsége „további 495 millióval megemelhető.” Mindezt akkor, amikor a közintézményeknek 62 milliárd forint tartozása van, az ELTE-n pénzhiányra hivatkozva zsinórban rúgják ki az oktatókat, a foglalkoztatási mutatók nem javulnak, vagyis a hiánycél tartása az adófizetők számának növekedése helyett ismét csak megszorításokkal fog működni.

Mire jó ilyen helyzetben – a Nemzeti Konzultáció csúfos bukása után - egy effajta kampány? Hogy „Magyarország jobban teljesít” címszó alatt „tájékozató füzetet küldenek ki minden háztartásba, óriásplakátokat helyeznek el a közterületeken, és a nyomtatott, valamint az online médiában és a rádióban, televízióban is tájékoztatják a lakosságot 24-25 különböző területről, úgy mint a rezsicsökkentés, a nyugdíjak, valamint a közbiztonság.” Arról a közbiztonságról beszélünk ugyebár, amely az elmúlt időszakban, a második Orbán-kormány éveiben nem javult, hanem romlott.

Nem valószínű, hogy a ebben a helyzetben a hurráoptimista sikerpropaganda bizonytalankodók tömegeit nyerné meg, a Békemenetnek meg aligha van szüksége győzködésre.

De akkor miért csinálják? Az apparátus és a lebonyolító cég motivációja érthető. Ők ezzel pénzt keresnek, ebből élnek. De a hatalom stratégái miért rohannak a vesztükbe a lakosság hergelésével? Két válasz adható erre. Az első: az önkorlátozás és önkontroll teljes hiánya. Ilyen a végletekig centralizált, fékberendezésétől megfosztott, jóformán korlátlan hatalom. Ha valaki nem képes önuralomra mások (az ellenfél, a rivális, a fegyvertelen civilek) javára, az előbb-utóbb a maga érdekében sem lesz képes ilyesmire. De ez még mindig a barátságosabb verzió. A másik lehetőség ugyanis az, miszerint pontosan tudják, hogy mennyire nem vezet ez sehová, csakhogy már egyszerűen nem zavarja őket. Lévén, hogy egy olyan rendszer megteremtésén dolgoznak, ahol nem számít, mi lesz a választások eredménye. Az se, ha a parlamentben nem lesz többségük. Egy párhuzamos Magyarország kiépítése zajlik, az országgyűlési erőviszonyoktól független, de Orbán Viktortól nagyon is függő, bebetonozott kesztyűbábokkal. A Fekete György Szerepjáték Klub alkotmányba cikkelyezése. Illetve minél több pénz kiszervezése az államtól jogilag önállósított társaságokba, tőkeerős hátországba, lásd MMA. Esetleg alaptörvény-módosítás az utolsó napon, hogy ez csak négyötöddel vagy kilenctizeddel csinálható vissza.

Talán arról van szó, hogy nem is olyan jó buli, nem is annyira vonzó perspektíva már a 2014-es választások megnyerése. Tisztában kell lenniük vele, hogy az IMF kikapcsolásával, piaci alapú, a rizikó miatt lassacskán uzsoraszintű kamatokkal finanszírozott büdzsé az összeomlásba navigál. Tölgyessy mondatai alapján lehet abban valami, hogy Orbán 2006-ban nem is igazán akart nyerni. „Orbán Viktor minden helyzetben felülkerekedni akar. De azért 2006-ban fejének egyik felével már a vereségére is készült.” 2006-ban se akarta vállalni a nyílt és közvetlen megszorításokat, pedig akkor mutogathatott volna Gyurcsányra. Akkor miért vállalná most, amikor csak önmagára mutogathat? Ebben az őrületben, amit csinál, a lakosságtól elsarcolt pénz klientúrának osztásában csak akkor van rendszer, ha már a szervezett visszavonulást készíti elő. Különben marad a nettó téboly.