Kis dohány kis mutyi, nagy dohány nagy mutyi – tartja a dakota közmondás. Az apáról fiúra szálló bölcselet termékeny táptalajra hullott itthon, még ha pici szépségflastrom is, hogy észak-amerikai a szólás, nem mondjuk azeri, de emiatt magyarázkodjon a Szíjjártó Bakuban a nemzetközi bélyegkonferencián.

Mutyiban határozottan jobban teljesít Magyarország, még akkor is, ha ezt az eredményt egyelőre elfedi a rezsicsökkentés felett érzett eufória, de ami késik, nem múlik. Nemzet így még nem működött együtt rendszerben. Elég csak a kezdetekre gondolni, amikor Lázár János expolgármester a hódmezővásárhelyi dohányos potentáttal pacsizta le a törvényt annyira sikeresen, hogy azóta mindössze tízszer kellett módosítani, de ezen ne keseregjünk, más gránitok sem tartottak hosszabb ideig.

Első számú szempont volt, hogy teljesen távol tartsák a bűnös trafikoktól a kiskorúakat, utóbb ezért módosították úgy a törvényt, hogy üdítőt, csokit, sőt fagyit és jégkrémet is lehessen kapni, ezzel jelezve, hogy a nyalás kiemelt jelentőségű a nemzeti együttműködés rendszerében. Nem kevésbé volt fontos szempont, hogy minél több hazai kisvállalkozót vonjanak be a bizniszbe, ennek logikája mentén csökkentették le 45 ezerről 5 ezerre az árushelyek számát. A széleskörű konszenzussal elfogadott, átlátható, és mindenki számára egyenlő esélyeket biztosító koncepciós pályázatba ugyanakkor azt elfelejtették a feltételek közé beírni, hogy a szerezhető 100 pontból 120 pontot jelent, ha valaki fideszes politikus, annak rokona, ismerőse, boldog őse, vak komondor tulajdonosának Szabikája.

A kiszámíthatóságot, a fair játékszabályokat aztán azzal fejelte meg a dohányügyben feltűnően aktív Lázár János, hogy háromszorosára emelik meg az értékesítés árrését, fideszes szokáshoz tartva magukat, visszamenőlegesen alakítva a feltételeken, a jogállamiság nagyobb dicsőségére. És itt a lényeg, a nagy dohány. Egy-két ezer kiválasztott fog osztozni azon a 60 milliárd forinton, ami csak a cigiből fog befolyni közvetlenül zsebbe. Emlékeztetőül, az egészségügyben bejelentett béremelések 95 ezer embert érintenek, s összességben 30 milliárd forintot tesznek ki, vagyis csak a felét a dohányos pénznek.

Jobb helyeken akár 10-20 millió forintot is bezsebelhetnek havonta a nyertesek, több koncesszió esetén még ennél is jóval többet, s mindezt 20 éven keresztül tehetik háborítatlanul. De ugye az nem életszerű, hogy közben az ügylet körül sertepertélők a töredék pénzekkel érjék be, már ami a hivatalos fizetésüket illeti.

Ráadásul a perspektíva végtelen. Dohány után biztosan jönni fog a kizárólagos alkoholforgalmazás, s talán még a lánykereskedelem sem kizárt. Ha másért nem hát azért, mert Magyarország nem hagyja magát.